Világslágerek és törzsi ritmusok

Pap István

Amit leírtam a nagyváradi Ora Jazz Fesztivál pénteki napjával kapcsolatban, lényegében érvényes a szombati napra is: két egymástól igen eltérő zenei világ találkozott egyazon helyszínen, a filharmónia koncerttermében azzal a különbséggel, hogy ezúttal jóval többen jöttek el, mint egy nappal korábban. Este hét órától a 2018 óta Berlinben élő Bognár Szabolcs zenei projektje, az Ábáse lépett színpadra és játszotta el a legfrissebb, 2024-ben kiadott Awakening című lemezük szerzeményeit. Az ábáse a nyugat-afrikai joruba nyelven közösséget jelent, és ez a névválasztás azonnal érthetővé vált, amint a csapat elkezdett muzsikálni: afrikai törzsi ritmusok és népzenei motívumok keveredtek a jazz alapú zenébe, olykor pedig a dzsungel különös, rejtélyes hangjait is és egyéb hangeffektusokat is belefolyattak ebbe a két zenei világot szintetizáló ötvözetbe. A zenekar hangzásának fő jellegzetessége a két ütőhangszeres felállás, aminek köszönhetően erősen ritmusdomináltak voltak a kompozíciók. Czirják Tamás a dobokat, Eric Owusu Sunday pedig a kongákat kezelte és énekelt is néhány szerzeményben, az ő jelenléte és muzsikálása autentikus afrikai életérzéssel itatta át a főként Bognár Szabolcs zongora- és Kosztolanszki Dominik szaxofonszólóival megtűzdelt kortárs jazz zenét. Az Ábáse kevesebb mint egy órát muzsikált, de ez az amúgy sem hosszú idő szinte észrevétlenül telt el, valószínűleg a helyszínen sokan szívesen hallgatták volna tovább őket, de hátra volt még egy ígéretes koncert.

Blues

Nagy várakozással néztünk a nemzetközi színtéren is jegyzett norvég énekesnő, Rebekka Bakken fellépésének elébe, aki nem a vájtfülüeknek szóló jazz programmal készült, hanem együttesével hangulatos blues rock koncertet adott elő, amire már az első hangok után, a Closer című dalnál rezonált a közönség. A klasszikus blues rock felállású – dob, basszus, zongora, gitár – zenekar odafigyeléssel, érzéssel és alázattal szolgáltatta a zenei alapot Rebekka Bakken énekéhez, Tommy Kristiansen pedig Gary Moore-os gitárszólóival tett nagyon jó benyomást a hallgatóságra. A programban vegyesen voltak kevésbé ismert, de kellemes benyomást keltő dalok, és ismert előadók világslágerei. Ez utóbbiak közül említem meg Peter Gabriel Here Comes The Flood és Annie Lennox Why című dalait, de Tom Waits Little Drop of Poison című számát is ez utóbbi csoportba sorolom. Nemcsak egy jóképességű énekest, hanem egy nagyon kedves, közvetlen embert is megismerhettünk Rebekka Bakken személyében, aki könnyedén megtalálta a hangot a közönséggel. Rebekka Bakken szeret a színpadon beszélni, kedves történetekkel felvezetni a dalokat. Ehhez pedig megvan az ízléses humorérzéke és spontán helyzetkezelő képessége is. Ügyesen lereagálta, amikor jó hangosan megszólalt a tűzriasztó (szerencsére nem keletkezett tűz), és az is emlékezetes marad, amikor belekezdett egy tradicionális norvég keresztény dalba, de a mély csendben szálló énekhangjába belerondított egy mobiltelefon csengőhangja. Más előadó talán bosszúsan reagált volna, de Rebekka Bakken elmesélte, hogy 1987-ben elment egy John McLaughlin koncertre, és akkor ott még csak neki volt mobiltelefonja, ami persze jó hangosan meg is szólalt a világhírű gitáros muzsikálása közben. „És én olyan büszke voltam” – tette hozzá, amire a közönség hangos hahotába kezdett és megtapsolta a művésznőt. A feszültség feloldása után ismét belekezdett a dalba, majd a zenekar is bekapcsolódott és közösen fortissimóig feszítették a tradicionális norvég ének drámai erejét. Már csak ezért az egy dalért érdemes volt szombaton ott lenni a filharmóniában. Ezután már jobbára csak szomorú, melankólikus dalok következtek, az utolsó Ghost in This House című szerzemény pedig már kifejezetten country dal volt. Egyébként korábban Rebekka Bakken maga zongorázott a koncerteken, most csak énekelt, a billentyűs hangszert Kristian Wentzel kezelte. Ezt azért említem meg, mert a ráadásszámban az énekesnő ült zongorához és adta elő Elvis Presley Always on my Mind című világslágerét, ami hallhatóan nem volt kigyakorolva, de ez már nem vont le az egész estén megteremtett nagyszerű hangulatból, a közönség felállva ünnepelte a színpadról levonuló énekesnőt.