4 órája
Kettős könyvbemutató: Petőfi arcaitól Nagybánya festőjéig

Sajtóközlemény
Ugyanazon szerző két műve bemutatójának a helyszíne február 28-án, pénteken 18 órától a Bunyitai könyvtár (Kanonok sor 11.) Sarány István csíkszeredai újságíró, képzőművészeti szakíró, a Hargita Népe napilap szerkesztője Nem könyvből tanultam Nagybányát címmel Véső Ágoston festőművész életút-interjúval kiegészített albumát, valamint a Petőfi arcai – szobrok a költő legendává nemesülésének helyén című kötetét mutatja be a váradi érdeklődőknek. A Holnap Könyvek Kiadó gondozásában megjelent művekről a szerzőt Szűcs László faggatja.
Véső Ágoston (1931), Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetettje. Nagybánya szülöttje máig hű maradt szeretett városához, ő a legendás festőiskola hagyományainak legelismertebb folytatója. Alkotásai a partiumi és erdélyi múzeumokban a Magyar Nemzeti Galériában, magángyűjteményekben találhatók.
Petőfinek számos arca van. Az eltűnésének helyén és annak környékén állított szobrok is ezt példázzák: hol hős katonaként, hol lánglelkű költőként, szerelmes ifjúként ábrázolják. A nemes anyagból készített alkotások, bár örökérvényűnek szánták őket sok esetben efemernek bizonyultak, s noha a huzatos Kárpát-medencén gyakran végigsöprő impériumok és ideológiák mindenike megpróbálta magának kisajátítani, saját eszmerendszerének igazolására felhasználni a költő személyét, élettörténetét és költészetét, az őt ábrázoló alkotások némelyike e történelmi viharok áldozatául esett. Cs. Szabó Lászlót idézve „igaz a mondás…, hogy a néző szemében, nem a látványban van a szépség”. Ez a megállapítás Petőfi arcaira hatványozottan igaz.