Német származású deportáltakra emlékeztek Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

Nyolcvan esztendő telt el azóta, hogy 1945. január 14–15-én deportálták a Bihar megyei német etnikumúakat, a 18–30 éves nőket, illetve a 17–45 éves férfiakat a Szovjetunió úgymond újjáépítése céljából. „Olyan napok voltak, melyeket soha nem lehet elfelejteni, és nem is szabad. Többet kellene erről beszélni a fiataloknak, a történelemkönyvekben is méltó helyet kéne kapjanak az akkori események. A deportáltak még rendesen össze sem csomagolhatták holmijaikat, marhavagonokba zsúfolták őket, és embertelen körülmények közt több napon keresztül szállították őket Oroszországba, ahol rossz állapotban levő szálláshelyek, nagy hideg, nehéz és szinte elviselhetetlen munkakörülmények vártak rájuk. Egyeseknek öt évet kellett dolgozniuk építkezéseken, szénbányákban vagy a mezőgazdaságban”, nyilatkozta az Erdon.ro-nak Heilmann Norbert, a Német Demokrata Fórum Bihar megyei szervezetének elnöke. Hozzátette: Romániából közel 70 ezer személyt deportáltaknak, nem csupán német nemzetiségűeket, hanem olyanokat is, akiknek a neve németesen hangzott. Bihar megyéből 546 embert vittek el erőszakkal, akik közül 116-an soha sem tértek vissza, és még azt sem tudni, hogy hol van a sírjuk. A rendszerváltást követően az NDF nyilvántartást készített a hazatértekről, az 1995 óta frissített adatok szerint napjainkban csupán négyen vannak még életben – köztük ketten Nagyváradon élnek, ketten pedig Köröstarjánban, de ők mindannyian már  a munkatáborokban születtek.

Miért fontos emlékezni?

Böcskei László megyés püspök portálunknak elmondta, hogy ebben az évben ez már a második alkalom, hogy megemlékeznek a málenkij robotra elhurcoltakról az egyházmegyében, hiszen januárban a tasnádi plébánia közössége is szervezett egy hasonló rendezvényt, illetve az ottani temetőkápolnában márványtáblákon megjelölték a deportáltak nevét. „Fontos, hogy ne felejtsük el azokat az időket, a szenvedésüket, azt az embertelenséget, ahogyan bántak velük, mert sajnos általában nem tanulunk a történelemből, és nagyon könnyen megismétlődhetnek a szörnyűségek és az igazságtalanságok”, fogalmazott a főpásztor. Megjegyezte: Martin Roos püspök közelebbről élte meg azokat az időket, hiszen az édesanyja és a közösségének nagy része is el lett hurcolva.

Mârț Mihai plébános történelminek nevezte az eseményt, mivel tudomása szerint eddig még sohasem volt egyszerre két püspök is a kapucinus templomban. Műsorral szolgált az NDF Nagy Viola által felkészített kórusa, valamint a Friedrich Schiller Német Nyelvű Elméleti Líceum több diákja. A jelenlétért Theiss Arnold, az NDF nagyváradi elnöke mondott köszönetet mindenkinek.