Újjászülető bakator – Heit Lóránd estje a Bodegában

Jósa Attila

A nagyváradi Bodega kultúrkocsma a közelmúltban jelentős átalakuláson esett át, ennek részeként pedig az italkínálat mellett immár gasztronómiai élményekkel is várja vendégeit. Az új irányvonal egyik első mérföldköveként csütörtök este borkóstolót rendeztek, amelynek középpontjában a bihardiószegi Heit Pincészet borai álltak. Az est folyamán a résztvevők nemcsak a régi magyar szőlőfajtákból készült borokkal ismerkedhettek meg, hanem betekintést nyerhettek a borkészítés világába is, hiszen a tételeket maga Heit Lóránd borász mutatta be, kiegészítve azokat történelmi érdekességekkel és szakmai kulisszatitkokkal.

Heit Lóránd örömét fejezte ki, hogy végre a Bodegában is bemutatkozhattak az Érmellékről származó boraikkal, hiszen – mint fogalmazott – a borvidék egyre nagyobb figyelmet követel magának. Saját helyzetükre utalva megjegyezte, hogy míg „messziről jött ember azt mond, amit akar”, addig a Debrecen–Diószeg–Nagyvárad háromszögben a borokat kedvelők világában mindenki ismer mindenkit, vagy legalábbis ismerősökön keresztül kapcsolatban áll egymással.

A pincészet családi örökségként él tovább, amelyet a 2000-es évek elején vettek kézbe, ám azóta is rengeteg kihívással kell szembenézniük. Az öthektáros birtokot jelenleg épp csökkentik, hiszen megfelelő munkaerő híján egyre nehezebb fenntartani a termelést. A borkészítés hosszú és aprólékos folyamat, amelyhez nem csupán elhivatottság, hanem folyamatos jelenlét is szükséges. „Az elmúlt húsz évben nem jutott idő nyaralásra, helyette inkább a birtokot csinosítgattuk” – utalt a borász az elkötelezettségre. Heit Lóránd szerényen hozzátette, hogy önmagát nem tartja borásznak, sokkal inkább szőlőtermesztőnek és borkészítőnek.

Főszerepben a bakator

A Heit Pincészet kiemelt küldetésének tekinti a régi magyar szőlőfajták, különösen a bakator újjáélesztését. Heit Lóránd szerint ebben a tekintetben elfogultnak is mondhatók, hiszen hatalmas energiát fektetnek e történelmi fajta megőrzésébe és népszerűsítésébe. A kétezres évek elején kezdett mélyebben foglalkozni szűkebb szülőföldje legendás szőlőjével, amelyről csupán egy régi mondás maradt fenn az idősek emlékezetében: „bakar, terem, ha akar.” Maga a szőlőfajta azonban teljesen eltűnt a bihardiószegi vidékről. Ekkor Kaló Imre, az egri borvidék egyik meghatározó egyéniségének segítségével a Szatmár megyei Avasújváros szőlőhegyén bukkantak rá kiterjedt piros, más néven tüdőszín bakatorültetvényekre. Ez a felfedezés sorsfordítónak bizonyult, hiszen innen indulhatott el a fajta újbóli meghonosítása az Érmelléken.

„A bakator 150 évvel ezelőtt kiemelkedő szőlőfajtája volt Zichy gróf birtokának, a 19. század közepén elképesztő ázsiója volt, a budapesti éttermeknek a borlapjain nemegyszer fő helyen szerepelt. Az a baj, hogy napjainkban azt sem tudjuk, milyen egy jó bakatornak az íze. Jó úton haladunk, próbálkozunk, sikerült oltványokat szétosztani az érmelléki, arra hajlandó gazdák között, hogy kicsi területen, 500–1000 szőlőtőkét elültetve fajtatiszta bakatort készítsenek. Eddig 15 ezer oltvány került szétosztásra, ennek az eredményei már most látszanak, a gazdák nagyon hálásak.”

A kóstoló azonban nem csupán a borok világába kalauzolta el a vendégeket – az ízek harmóniáját gondosan összeállított fogások tették teljessé. Az est során egy előétel, egy főétel és egy desszert egészítette ki a borsor nyújtotta élményt.

Heit Lóránd, aki etnográfus végzettséggel rendelkezik és kétlaki életet él Létavértes és Bihardiószeg között, nem csupán a szőlő- és borkultúra iránt elkötelezett, hanem tormatermesztéssel is foglalkozik. A vendégek ennek kulisszatitkaiba is betekintést nyerhettek, az est zárásaként pedig egy újabb oldaláról is megismerhették házigazdájukat: zenekarvezetőként lépett színpadra, hogy a borok és gasztronómia mellett a muzsika is szerepet kapjon az élményben.

A rendezvény kapcsán György-Csáki István, a Bodega társtulajdonosa kiemelte, hogy a kávézó megújulásának egyik fontos állomása volt a borkóstoló, és a jövőben további hasonló eseményeket is szeretnének szervezni. „Néhány hónapja sikerült elindítanunk a konyhánkat, ez az est tulajdonképpen ennek a folyamatnak az első nagyobb megállója. Ha a vendégek pozitív élményekkel távoznak, akkor mindenképpen folytatni szeretnénk ezt a kezdeményezést. Ehhez persze az is szükséges, hogy egyre többen érdeklődjenek az ilyen alkalmak iránt” – mondta a tulajdonos. Hozzátette, hogy bár fine dining irányba nem kívánnak elmozdulni, a helyi gasztronómiai hagyományokra építve szeretnének olyan ételeket kínálni, amelyek közel állnak a vendégek ízléséhez és kultúrájához.