A vármúzeumban szólt a nosztalgiadiszkó-zene

Pap István

A váradi városi vármúzem második emeletén berendezett kiállítás megnyitója előtt Cristina Pușcaș, a kiállítás kurátora mondta el lapunknak azt, hogy ennek a tárlatnak az ötlete a „Ne dobd el a múltat, hozd el ide” elnevezésű kampány nyomán született, mely utóbbi keretében felkérték a váradiakat arra, hogy a kommunista rendszerben gyűjtött, használt tárgyaikat ne dobják ki, hanem vigyék el a városi múzeumba. A felhívásnak sokan eleget tettek, ennek eredménye a kommunista rendszert idéző állandó tárlat. Tulajdonképpen ennek folytatása, vagy kiegészítése a most megnyílt kiállítás is, mely a kommunista diktatúra azon kevés szegmenseit igyekszik bemutatni, amelyben lehetséges volt a szabadság megélése. A tárlaton a kommunista korszakban használt szalagos magnók, bakelit lemezek, stb. vannak kiállítva.

Kutatás, múltidézés

Cristina Pușcaș a tárlat megnyitóján kiemelte: „az országban ez az első a hetvenes és a nyolcvanas évek diszkóit megidéző állandó kiállítás, amely tudományos kutatást is magában foglal, hiszen kutattuk az Országos Levéltár Bihar megyei szolgálatánál fellehető kulturális és szociális nevelés bizottságának archívumát, kérdőíves felmérést végeztünk és interjúkat készítettünk a korszakban tevékenykedő lemezlovasokkal. A dokumentáció mellett vannak nagyon sok tárgyunk, fényképünk, levelünk van abból a korszakból”. A megnyitón felidézték a régi idők diszkóját az akkori dj-k. Köztük volt Doru Ion Buda, akit úgy konferáltak fel, mint aki elsőként rendezett Nagyváradon diszkóestet, noha vannak, akik úgy tudják, hogy az első ilyen estet a jelenleg Magyarországon élő Tomori Pál szervezte a Solidaritatea Klubban. Buda első diszkóestje 1972. február 24-én volt a CPL–URCC klubban, a görögkatolikus püspöki palota melletti épületben. Érdekesség, hogy ekkoriban az emberek még nem táncoltak, csak hallgatták a zenét. A másik sajátossága az akkori diszkóknak, hogy nem csak kifejezetten diszkózenét játszottak, hanem mindenféle stílusú muzsikát, amit nyugat-európai illetve amerikai előadók játszottak. Így a diszkóban az Abba, a The Bee Gees és a Boney M. mellett jól megfért Aretha Franklin, a Rollnig Stones, a Black Sabbath vagy éppen az Uriah Heep is, idézték fel a múltat a volt dj-k: Mircea Ţenţ, Dumitru Chifiriuc és Ovidiu Bojan. Utóbbi kiemelte, hogy a hetvenes és a nyolcvanas években a diszkó volt az egyetlen hely, ahol a fiatalok szocializálódhattak, ezek egyfajta oázisok voltak a szürke hétköznapokban. A korszak legismertebb, legjobb váradi lemezlovasa Varga Pisti volt, akinek a „főhadiszállása” a mostani városi kultúrház volt, de amelyet akkoriban mindenki ARLUS-ként ismert. A dj elmesélte, hogy voltak időszakok, amikor több mint ezer ember volt egy-egy esten. A bakelit lemezeket Temesvárról, Kolozsvárról szerezte be, de elment a váradi zeneszaküzletbe is, ott vett vagy húsz lemezt, hogy az UTC-nek, azaz a diszkót felügyelő kommunista ifjak szervezetének leadhasson a rendszer által nem kifogásolható számlistát, ,,a diszkóban meg lejátszottam mást” – idézte fel emlékeit DJ Pisti. A szóbeli emlékfelelevenítések után következett a zenei múltidézés: a diszkóvilágításban Adi Filip beindította a szalagos magnót, és felcsendültek a hetvenes, nyolcvanas évek slágerei, amelyekre hamar elkezdtek táncolni a megjelentek. Cristina Pușcaș elárulta, hogy a tervek szerint havonta egyszer fognak nosztalgiadiszkót szervezni a várban.

Borítókép: A szerző felvétele