Szaxofon-kamarazenélés felsőfokon

Tóth Gábor

Kiváló hangszeres művészek, technikai precizitás, örömteli együttmuzsikálás, érzékeny kamarazenélés és egymásra figyelés, kiegyensúlyozott arányok, minden darabhoz illendően kimunkált stíluskarakter és persze még sok dicsérő szó következhetne a főszereplő négy nagyszerű zenész koncertjéről: a kolozsvári filharmónia zenekarában játszó Réman Zoltán (szopránszaxofon), valamint a marosvásárhelyi filharmonikusok három tagja, Deák Sándor (altszaxofon), Makkai István (tenorszaxofon) és Kelemen Antal (baritonszaxofon) négyeséről.

A hazai magyar sajtóban gyakorta Erdélyi Szaxofonkvartettként is emlegetett kamaracsapat nem ismeretlen a nagyváradiak számára, nem először koncerteztek városunkban, és a most hallott előadói minőség alapján reméljük nem is utoljára. A négy erdélyi klarinét-, illetve szaxofonművész 2011-ben döntött úgy, hogy az Adolphe Sax által a 19. század derekán szabadalmaztatott nagyszerű hangszernek-hangszercsaládnak komolyzenei, klasszikus műfaji szerepét népszerűsíti. A hazai szinten egyedülállónak mondható kvartett sikere a kezdetektől egyértelmű volt. Meghívásaik nemcsak a tágabb értelemben vett Erdélybe szólnak, vagy a határokon túlra, de 2015-ben a szelekt körű, csak a „legnagyobbakat” foglalkoztató George Enescu Fesztiválon is sikert arattak. Ugyanakkor igényes muzsikájukat olyan kisebb településekre, illetve a szórványba is rendszeresen elviszik, ahol kevés a lehetőség a minőségi élőzene hallgatására.

A repertoár felépítése kronológiailag és stilisztikailag is nagyszerű volt, Réman Zoltán rövid ismertetői ráadásul ahhoz is hozzásegítették a közönséget, hogy közelebb kerüljenek nemcsak a darabok jobb megértéséhez, de magának a szaxofon „életrajzának” történeti kibontakozásához, a hangszer megszületésétől a szaxofonkvartett műfajának létrejöttén át egészen a népzenei, filmzenei vagy dzsessz-kalandozásokig.

A műsor Wolfgang Hildemann (1925–1995) J. S. Bach Háromszólamú invencióinak nyomán komponált művével (4 Sinfonien) indult, különös volt hallani, hogy a háromsíkú imitációk hogyan lényegülnek át kvartetté. Jean-Baptiste Singelée (1812–1875), Adolphe Sax kortársa és jó barátja következett a sorban a Premier Quatuor (op. 53) első tételével. Rossini népszerű operarészleteinek egyvelegét Gaetani Di Bacco vidám összeállítása képviselte (Rossini... Per quattro), majd Gabriel Pierné (1863–1937) Bevezetés és változatok egy népi rondóra című műve zárta a belgák és franciák sorát. George Gershwin rövid musicalegyvelege után a júliusban elhunyt Ennio Morricone emlékére szólt a Gabriel's oboe átirata – A misszió című 1986-os film főtémájában Réman Zoltán szopránszaxofon-szólójával szinte megszólalásig átlényegült oboává. Tűzkő Csaba, a kiváló magyarországi jazz-zenész, népzenegyűjtő, komponista Széki zenéje következett, ahol ismét a szopránszaxofoné volt a főszerep, ezúttal jó „bandaprímásként” hallhattuk Rémant. A szintén kortárs Pedro Iturralde Kis csárdása (Pequena Czarda) zárta a hivatalos műsort, újabb ízeket villantva fel a szaxofon sokszínűségéből. Persze nem illene külön kiemelni egyetlen kvartett-tagot sem, de az említett művek önmaguktól adták a szopránszaxofon szólófeladatait. Lokális kortárszenei tény viszont, hogy Réman Zoltán klarinétjátékának kulturált hangja immár 11 éve nagyon hiányzik a nagyváradi filharmónia zenekarából.

A manapság kötelező távolságtartást latba vetve elmondhatjuk, hogy telt ház, jobban mondva telt udvar volt a koncerten. Sajnos a villamosforgalom kétoldali zaját kiküszöbölni nem lehetett – az is érdekes, hogy vasárnap este épp akkor közlekednek ilyen sűrűn, amikor pont nem vár rájuk az ember félórákat a megállóban… Nyolc óra előtt pár perccel azután megérkeztek az újvárosi denevérek is, és a hallgatók közötti mélyrepülésben csatlakoztak érdeklődve a zenehallgatáshoz. A bő egyórás koncert legvégén egy határozott vastapsos biztatásra ráadást is kaptunk a kvartettől, az est leszálltához illő Fly me to the Moon című sztenderdet. Végezetül illik még megemlíteni az esemény létrejöttéhez hozzájárult Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nevét is.