Bodola Gyula – Rekordhalmozás a történelem sodrában

Jósa Attila

A romániai források szerint 113 éve, 1912. február 26-án született Brassóban Bodola Gyula, a román és a magyar labdarúgás egyik legeredményesebb támadója. Születési dátumával kapcsolatban azonban eltérő adatok szerepelnek a különböző kiadványokban: egyes források február 12-ét, mások február 15-ét vagy február 26-át említik. A magyarországi források jellemzően február 12-ét tekintik hitelesnek. Ami biztos, hogy a román szövetség az 1934-es és az 1938-as világbajnokságra is 1912. február 26-i születési dátummal nevezte Bodolát. Lukács Imre, a CAO-NAC alelnöke szerint is ez a dátum a helyes. Ezt erősítette meg Kocs János, az Erdélyi Genealógiai Társaság elnöke is, aki megtalálta az eredeti anyakönyvet Brassó Osztrák–Magyar Monarchia korabeli iratai között.

A Bodolák a Brassó melletti Hétfaluból származnak, a székely lófő Zágoni és Felsődobolyi Bodola család, mely 1767-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kapta a címeres levelet, református püspököket (Bodola János és Bodola Sámuel), 1848-as honvéd tiszteket (Bodola Ferenc és idősebb Bodola Lajos) és tudós mérnököt is (ifj. Bodola Lajos) adott a nemzetnek, valamint hősünket, a világhírű futballistát, Bodola Gyulát. A Dudus becenéven ismert Bodola 10 évesen kezdett el focizni, a Brașovia csapatának színeiben. 1929-ben érkezett a NAC-hoz, ahová eredményes játékával könnyen beilleszkedett. A román válogatottban 1931-ben mutatkozott be, és kilenc év alatt nem kevesebb mint 48 alkalommal öltötte magára a nemzeti mezt, egy olyan időszakban, amikor az éves válogatott mérkőzések száma átlagosan öt-hat volt. Válogatottsági rekordját csak 1974-ben döntötte meg Mircea Lucescu. 

A NAC játékosaként került be az 1934-es világbajnokságon részt vevő román labdarúgó-válogatott keretébe, ahol a Csehszlovákia elleni vesztes mérkőzésen pályára is lépett. A neves edző, Jánossy Béla 1937-ben csábította a kor egyik sztárcsapatához, a Bukaresti Venushoz. A magyarságára és székelységére egyaránt büszke Bodola nehezen viselte, amikor a magyar válogatott ellen kellett pályára lépnie. „A kínok kínját éltük át, amikor 1936, majd 1939 októberében Bukarestben a román válogatott mezében kellett játszani a magyar fiúk ellen. Képzeljen el egy olyan csapatot, amelyikből a magyar himnusz akkordjai alatt heten, ott a pálya közepén hangosan sírtak. Úgy hívtuk egymást – székelyesen –, hogy lelkecskéim” – emlékezett vissza később a mérkőzésekre. Az 1938-as franciaországi világbajnokságon szintén a román keret tagja volt: a Kuba elleni – döntetlenre végződő – találkozón játszott. A Venus színeiben az 1938–1939-es és 1939–1940-es szezonban bajnoki címet szerzett, mindkét évben elnyerve a gólkirályi címet is, majd miután Észak-Erdély ismét Magyarország része lett, visszatért Váradra, a NAC „aranycsapatába”, amelyet 1944-ben magyar bajnoki címig vezetett.

A számok önmagukért beszélnek

Azoknak, akik látták őt a pályán, Dudus az ideális csatár megtestesítője volt, sokak szerint megelőzte a korát és már a harmincas években bemutatta, hogy milyen a totális labdarúgás. Berkessy Elemér, egy másik váradi labdarúgó, aki a Sportlegendák nyomában sorozatunk egyik következő epizódjának központi alakja lesz, és aki az FC Barcelonában is megfordult, 1984-ben például a következőket mondta róla: 

Bodola összesen 334 mérkőzésen játszott a román és a magyar első ligában, 112 gólt szerzett a román élvonalban, valamint további 85 találatot jegyzett a magyar első osztályban. A NAC színeiben 205 mérkőzésen lépett pályára és 143 találat fűződik a nevéhez, ezzel a klub történetének gólkirálya. Közel hat évtizeden keresztül volt a román labdarúgó-válogatott gólrekordere, 31 gólos csúcsát végül Gheorghe Hagi döntötte meg 1997-ben. 

A háborút követően, 1945/46- ban a Kolozsvári Ferarhoz szerződött, majd 1946-ban áttelepült Magyarországra, ahol az MTKban játszott. 1946 novemberétől 1949 decemberéig volt az MTK játékosa, ahol 88 mérkőzésen 45 gólt szerzett. Utolsó magyar válogatottbeli fellépése 1948. október 3-án, az osztrákok elleni 2–1-es győzelem alkalmával történt. A magyar válogatottban 13 mérkőzésen 4 gólt szerzett, ám balszerencséjére abban az időszakban, amikor a meggypiros mezt viselte, nem rendeztek labdarúgó-világbajnokságot.

Visszavonulása után edzőként dolgozott, előbb az MTK utánpótlásában, majd 1950-től felnőtt csapatoknál összesen 115 első osztályú mérkőzésen ült kispadon. A Haladás edzőjeként 1952-ben egy edzés során rosszul lett, és összeesett a pályán. Az ezt követő alapos orvosi vizsgálatok során agydaganatot diagnosztizáltak nála. Budapesten sikeresen megoperálták. Néhány évvel később, amikor a PVSK csapatát edzette, újabb műtétre volt szüksége. Egészségi állapotának megromlása miatt az edzősködéssel is felhagyott, de nyugdíjasként is aktív életet élt, az Óbuda Termelőszövetkezetnél kertészkedett tizenegy éven át. Kiegyensúlyozott életmódjának köszönhetően megérte a 80 éves kort. Budapesten hunyt el 1992. szeptember 9-én, a Rákoskeresztúri új köztemető 53-as parcellájában nyugszik. Nevét szülővárosában emléktábla őrzi, melyet 2016-ban állítottak a brassói magyarok az egykori Erzsébet (ma Roșiorilor) utca 19. szám alatt található szülői házon. A váradiak sem feledkeztek meg az egykori klasszisról, a 2024-ben centenáriumát „ünneplő”, időközben lebontásra ítélt labdarúgó-stadion 2008 óta viseli Bodola Gyula nevét. Emlékére a helyi RMDSZ díjat alapított: a Bodola Gyula-díjat minden esztendőben az a fiatal magyar labdarúgó kapja Bihar megyében, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott az előző idény során.

Igaztalan vádak árnyékában

Az egykori gólkirály nevét övező nosztalgiahullám nem nyerte el mindenki tetszését; az egyik helyi román nyelvű napilap szenzációként tálalta a focista „sötét múltját”. A cikk hatására a bukaresti sajtó is vérszemet kapott, és több lejárató, gyalázkodó írás is napvilágot látott Bodoláról. A vádak szerint Bodola a Gestapo szolgálatában állt, és többeket feljelentett azok vagyonának eltulajdonítása végett, ahogy szerepe volt 47 sportoló elhurcolásában is, miután a német megszállást követően a birkózó Németh Sándorral közösen „feldobták” a csoportot. A nemzeti ellenállás Dallam nevű szervezete lebuktatásának következménye a kiváló sportemberek, Tóth „Potya” István és Kertész Géza kivégzése lett. Azóta kiderült, hogy egy magyar származású, amerikai magas rangú tiszt véletlen elszólása okozta a csoport vesztét.

A vádak ezzel még nem értek véget: állítólagos jóakarói szerint Bodola több alkalommal botrányosan viselkedett az utcán a háború idején, sőt, durván bánt a zsidókkal. Azzal is megvádolták, hogy meg akarta szerezni az Eternit cipőgyárat, a NAC-hoz közel álló Sághy kapitány közreműködésével igyekezett kisemmizni Rosenberg Fülöp cipőgyárost. A kihallgatások során csak Rosenberg gyáros, egy Blum nevű egyén és a játékostárs Krausz vallott Bodola ellen. Játékostársai többsége – élükön Lóránt Gyulával, az Aranycsapat későbbi hátvédjével – kiállt Dudus mellett, hiszen a csapaton belül köztudott volt, hogy egy budapesti ismerős révén rendszeresen csomagokat juttatott el volt feleségének, aki a pesti gettóban sínylődött. Juhász Gusztáv egykori csapattárs vallomása szerint Bodola egy szolnoki zsidó kereskedőt is hasonló módon támogatott. 

Ahogy a sorozatunkban korábban bemutatott Rónay Ferenc esetében is, úgy a román bíróság részben bizonyíték, részben bűncselekmény hiányában felmentette Bodolát, egy olyan időszakban, amikor ennél jóval enyhébb vádak után is ezrek kerültek börtönbe. Több történész osztja azt a nézetet – és a józan ész is ezt támasztja alá –, hogy ha az ellene felhozott vádak akár csak részben is megalapozottak lettek volna, aligha igazolhatott volna 1946 novemberében az MTK-hoz, egy olyan klubhoz, amely a második zsidótörvény következtében 1940. június 26. után öt évre megszűnt működni, és amelynek elnöki tisztét a háború után a keményvonalas kommunista, Vas Zoltán töltötte be.