Boross Péter volt miniszterelnök 95 éves

Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

A Somogy vármegyei Nagybajomban született. Apai ági felmenői nemzedékeken át erdészek voltak, apja, aki első világháborús katonai szolgálatáért vitézi címet kapott, a somogysárdi Somssich-uradalom erdőmérnöke volt. Boross Péter tanulmányait Kőszegen kezdte, majd Pécsett és Sopronban járt hadapródiskolába. A második világháború végén iskoláját a front közeledése miatt Németországba helyezték át, innen 1945 januárjában megszökött és csatlakozott egy Felvidéken harcoló magyar hadtesthez. Amikor őket is Németországba vezényelték, ismét megszökött és hazatért szülőfalujába.

A kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban érettségizett 1947-ben, majd 1951-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán. Mivel az ügyvédi pályához akkor már szükséges "politikailag megbízható" minősítést nem kapta meg, a Fővárosi Tanács pénzügyi osztályára került.

 Szabadulásától 1959 végéig rendőri felügyelet alatt állt, s bár felesége dolgozhatott a Fővárosi Bíróságon a Gazdasági Kollégium bírójaként, megélhetési gondokkal küzdöttek, Boross Péter többek között csaposként, képügynökként és vendéglátóipari ellenőrként is kénytelen volt munkát vállalni.

Az 1960-as évek elejétől vendéglátóipari üzletvezető-helyettes, majd üzletvezető volt, részt vett a vendéglátóipar és az idegenforgalom felsőfokú oktatásának megszervezésében. Jórészt ennek köszönhetően nevezték ki 1965-ben a Délpesti Vendéglátó Vállalat igazgatóhelyettesévé, majd 1971-ben igazgatójává, innen ment nyugdíjba 1989 februárjában. 

Az első szabad választások után, 1990. május 23-án megalakult Antall-kormányban - bár saját bevallása szerint legfeljebb az új kormányfő nyugdíjas tanácsadójának tudta volna elképzelni magát - május 30-tól pártonkívüliként a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lett, júliustól tárca nélküli miniszterként felügyelte a Magyar Köztársaság Információs, illetve Nemzetbiztonsági Hivatalát. 1990. december 21-én ő váltotta az októberi taxisblokád után lemondott  Horváth Balázst a belügyminiszteri székben, s az egyre súlyosabb betegséggel küzdő kormányfőt is ő helyettesítette távollétében. Hivatali ideje alatt dolgozták ki az önkormányzati törvényt, fő célkitűzésének a rendőrség és a határőrség újjászervezését tartotta - ő nevezte ki a később szintén belügyminiszteri posztot betöltő Pintér Sándort 1991 szeptemberében országos rendőrfőkapitánynak. Az MDF-be 1992 augusztusában lépett be, ezt követően a párt elnökségének tagja, illetve az MDF alelnöke lett, az előbbi funkciót 2003-ig, utóbbit megszakításokkal 1999-ig töltötte be.

Ekkor lemondott belügyminiszteri tisztségéről, amelyet Kónya Imre vett át, ezt leszámítva a kabinet változatlan maradt. Miniszterelnökként céljainak a gazdasági bajok orvoslását, a közbiztonság növelését és a fokozódó környezetszennyezés megakadályozását tekintette. Külpolitikai téren is aktív volt: találkozott többek között Viktor Csernomirgyin orosz és Édouard Balladur francia miniszterelnökkel, Helmut Kohl német kancellárral és Francois Mitterrand francia elnökkel. A kormányfői tisztséget a következő választások után megalakuló Horn-kormány hivatalba lépéséig, 1994. július 15-ig látta el.

Az 1994-es választásokon, amelyen az MDF országos listáját vezette, budapesti területi listavezetőként jutott mandátumhoz. Az Országgyűlésben a nemzetbiztonsági bizottság elnöke lett, e tisztségéről az MDF-frakció 1996-os szakadása után mondott le, hogy megkönnyítse a parlamenti bizottsági helyek elosztását, ezután a gazdasági és az alkotmány-előkészítési bizottságban dolgozott. 1998-tól már nem volt parlamenti képviselő, a ciklusban Orbán Viktor miniszterelnök személyes főtanácsadójaként tevékenykedett. 2006-ban az MDF Pest megyei területi listájáról jutott be ismét az Országgyűlésbe, ahol a nemzetbiztonsági bizottság tagja lett. Képviselői mandátumáról 2009 januárjában lemondott, ezt a parlamenti közviszonyok romlásával, idős korával és egészségének megóvásával indokolta. 

Boross Péter 1992 szeptemberétől csaknem két évtizedig a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke, 2006 és 2021 között a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke volt. 2013-tól részt vett a Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság munkájában, 2014-től a Veritas Történetkutató Intézet Tanácsadó Testületének elnöke. 1988-ban Podmaniczky-díjat, 1991-ben 1956-os Emlékérmet kapott, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatával tüntették ki. 2006-ban a Szabadság Hőse emlékérmet vehette át, 2007-ben elsőként kapta meg a volt miniszterelnök családja által alapított Antall József-díjat. 2023-ban szintén az elsők között kapta meg a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által alapított Nemzeti Emlék-őr díjat.