Így vált törpepárttá az MSZP

Az MSZP ma egy értékek, saját történet nélküli párt. Nincs válaszunk arra, hogy mit is jelent a XXI. században a baloldaliság, a szociáldemokrácia. Nincsenek hívószavaink, üzeneteink.

Ezt a kétségtelenül markáns, önkritikus véleményt a szocialisták Hajdú-Bihar megyei választmánya fogalmazta meg az országgyűlési választásról szóló állásfoglalásában. De nem most, hanem 2018-ban.

Igaz, a jelek szerint a szocialistáknál megállt az idő, hiszen a négy évvel ezelőtti helyzetértékelés minden szava érvényes a mai MSZP-re. 

A Magyar Idők akkori beszámolója szerint a hajdú-bihari szocialisták azt is megfogalmazták a 2018 májusában készített dokumentumban, hogy a párt vezetése semmit sem tanult a választások eredményéből.

Mint fogalmaztak,

folytatódik a kicsinyes harc a parlamenti pozíciókért, a párt nagyjai pedig a még megmaradt tagság feje fölött gondolják lepacsizni a kongresszus személyi kérdéseit.

Emlékeztettek arra is, hogy a szocialista párt legutóbb 1990-ben ért el ilyen gyászos eredményt.

Az MSZP megalakulása óta a legsúlyosabb válságát éli, még akkor is, ha ezt a magukat pártelitnek gondolók igyekeznek tompítani, nem beszélni róla

– olvasható a 2018-as állásfoglalásban.  

Megfelezték a mandátumok számát

A párton belül négy évvel ezelőtt megfogalmazott lesújtó véleményt felidézve érdemes gyorsan összevetni az MSZP akkori, illetve a mostani választási eredményét. A szocialisták – a Párbeszéddel közösen – 2018-ban 20 parlamenti mandátumot szereztek, a listájukra 682 ezren szavaztak, ami akkor 11, 91 százalékos eredményt jelentett.

Az idei, április 3-i választáson végül 10, azaz tíz mandátum jutott az MSZP-nek úgy, hogy a Párbeszéd 16. kerületi politikusa, Vajda Zoltán is az MSZP frakciójába készül beülni.

A hatpárti összefogás, a közös lista és egyéni képviselőjelöltek miatt nem derült ki, hogy az egyes pártok önállóan mennyi szavazatot nyertek volna,
de az MSZP-nek a 2018-hoz képest megfelezett mandátumszáma, illetve az a tény, hogy most a hatpárti koalíció összesen kapott 1 egymillió nyolcszázezer szavazatot, míg négy éve csak az MSZP-Párbeszéd listára voksoltak közel hétszázezren, egyértelműen mutatja, hogy a szocialisták is jelentősen alulmúlták a 2018-as teljesítményüket.

Ha tehát négy éve azt mondták a párton belül sokan, hogy megalakulásuk óta a legsúlyosabb válságukat élik, akkor most kijelenthető, hogy az MSZP további önálló létezése is veszélybe került.

A posztkommunista utódpárt

De miként jutott el a teljes eljelentéktelenedésig a 20 éve még győztes, és a legnagyobb táborral, valamint legkiterjedtebb országos hálózattal rendelkező szocialista párt? Nem túlzás azt állítani, hogy az első szabad országgyűlési választásokon, 1990-ben kommunista utódpártként meggyengülve a parlamentbe jutott MSZP négy év elteltével, 1994-re a néhai Horn Gyula vezetésével a legerősebb magyarországi párttá nőtte ki magát.

A kádári nosztalgiára építve, és a sok tekintetben félresikerült rendszerváltás elsősorban a gazdaságot érintő negatív hatásai, az emberek életszínvonal esése következtében a szocialisták elsöprő győzelmet tudtak aratni és a sokak megrökönyödésére, de valójában nem meglepő módon az akkor liberálisnak mutatkozó, de inkább neomarxista SZDSZ csatlakozásával kétharmados parlamenti többséget szereztek.

A baloldali gyűjtőpártként működő MSZP - bár 1998-ban vereséget szenvedett a választásokon a polgári, keresztény-konzervatív értékrendet hitelesen és így sikeresen képviselő Fidesztől  - 2002-ben, egy szintén régi pártállami káderrel, Medgyessy Péterrel az élen vissza tudták szerezni a kormányzati hatalmat.

A verseny végletekig kiélezett volt, de tény, hogy akkor még 2 millió 300 ezer felett volt az MSZP listájára szavazók száma, ami félmillióval több, mint amennyien most voksoltak összesen a hatpárti szivárványkoalícióra.

A 2006-os választásokon szinte ugyanannyi szavazatot kapott az MSZP-lista, mint négy évvel azelőtt, ami nyilvánvalóan annak az eredménye, hogy Gyurcsány Ferenc vezetésével a kampányban becsapták a választókat, súlyos hazugságokkal, olyan ígéretekkel nyertek, amelyekről pontosan tudták, hogy nem fogják beváltani, sőt az ellenkezőjére készültek: megszorításokra, adó- és áremelésekre, juttatások elvonására.

Teljes eljelentéktelenedés

A katasztrofális, nemzetellenes, és brutálisan antidemokratikus gyurcsányi kormányzásnak 2010-ben földindulásszerű kétharmados Fidesz-győzelem vetett véget, ekkor roppant meg az MSZP.  A párt 990 ezer szavazatot szerzett, ami 15 százalékos támogatottságot, és az akkor még 386 fős parlamentben 59 mandátumot jelentett.

A vereség súlyos volt, de még mindig középpártnak volt nevezhető az MSZP.  A 2014-es választáson töb kisebb baloldali párttal összefogva közös listán indultak a szocialisták a pártból kivált, Gyurcsány-vezette DK-val, a Bajnai Gordon ex miniszterelnök által gründolt Együtt nevű formációval,a velük szövetséges Párbeszéd Magyarországért, illetve a Fodor Gábor-féle Magyar Liberális Párttal.

A Összefogás listája végül valamivel kevesebb, mint 1,3 millió szavazatot kapott, ami 19 százalékos eredménynek felelt meg és 59 mandátumot ért a csökkentett létszámú, 199 fős Országgyűlésben. Ebből 29 parlamenti hely jutott az MSZP-nek. A már említett 2018-ban szerzett 20 országgyűlési mandátumot és a mostani 10 parlamenti képviselői helyet tekintve tehát folyamatos hanyatlás, amortizáció jellemzi a szocialisták utóbbi 12 évét.
Ehhez jelentősen hozzájárul az erőtlen, önálló hang és vízió nélküli politizálás, illetve az, hogy Gyurcsány Ferenc pártja folyamatosan szívja el az erőt az MSZP-től, sorra igazolnak át hozzájuk szocialista polgármesterek, vagy önkormányzati képviselők.

A káderpolitika csődje

Az MSZP jelentéktelenedéséhez nagyban hozzájárult az utóbbi években az is, hogy hiányoznak a karakteres politikusok, a kiöregedett, rutinos aktorok helyét jórészt szerény képességű, harmadvonalbeli szocialisták vették át.

Minden párt teljesítményét és választásokon elért eredményét meghatározza, hogy mennyire tehetségesek a vezető politikusai. Az MSZP éppen ezen a téren szenved egyre szembetűnőbb hiányt a 2000-es évek második felétől napjainkig. A politikai tartalomtól, a kormányzásuk minőségétől és sokaknál a pártállami múltjuktól is eltekintve 20-25 évvel ezelőtt még többnyire karakteres, rutinos káderekből állt az MSZP vezérkara.

Értették a politika világát, a manipulációs technikákat, és a potenciális szavazóik  gondolkodásmódját, lelkületét. Ezt a generációt képviselte Horn Gyula, Kovács László, Lendvai Ildikó, Jánosi György, Kiss Péter, vagy Toller László. Manapság talán csak Hiller István – aki 2004-2007 között pártelnök volt – maradt hírmondónak abból a csapatból, de hozzá közelebb áll az egyetemi katedra, mint a gyakorlati politizálás.

A 2010-es nagy vereséget már a megújulás jegyében, a fiatal generáció egyik reménysége, Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölttel szenvedte el az MSZP. 
Igaz, hogy a bukásban neki minimális szerep jutott, mint ismert, a megelőző négy év katasztrofális kormányzása, mindenek előtt Gyurcsány Ferenc ámokfutása tette padlóra a szocialistákat.

Tény azonban, hogy a 2010 nyarán MSZP elnöknek is megválasztott Mesterházy a rendelkezésére állt négy év alatt nem tudta megállítani a párt jelentéktelenedését. Ezt az időszakot már a folyamatosan lecsúszás jellemezte, a amihez nagyban hozzájárult a 2011-ben történt pártszakadás, amikor Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció platform élén kivált az MSZP-ből, pártot alapított és vitt magával kilenc szocialista képviselőt.

Ekkor megpecsételődött az MSZP sorsa, a párt erőtlennek bizonyult a hatalomtechnikai kérdésekben is gátlástalan Gyurcsánnyal szemben. A már korábban is tapasztalt káderhiányt tetézte, hogy a DK folyamatosan elszívta – és teszi ezt ma is – a sikeresebb politikusokat, például települési polgármestereket a szocialista pártból.

A 2014-es újabb Fidesz-KDNP kétharmados győzelem után lemondott Mesterházy helyét Tóbiás József vette át az elnöki poszton, ami újabb szintlépés volt visszafelé. Jellemző, hogy egy év múlva, 2015 májusában már súlyos belső kritikák érték Tóbiást, sokan „visszasírták” Mesterházy Attilát.

A 2016-ban le is váltott pártelnök politikusi karakterére jellemző egy későbbi történet: 2019-ben derült ki, hogy Tóbiás – parlamenti képviselőként – a Kanári-szigeteken tölti mindennapjait családjával. Amikor lelepleződött, azzal védekezett, hogy valójában nem költözött a Kanári-szigetekre, mert háromhetente hazajön a plenáris ülésekre.

Korrupciógyanús ügyek tizedelik a pártelitet

Tóbiást az a Molnár Gyula váltotta, aki az MSZP korrupciógyanús ügyekben érintett politikusainak nem csekély táborához tartozik.

Molnár egyik legsúlyosabb botrányaként tartják számon a nagy értékű Duna-parti ingatlanok, a Kopaszi-gát területeinek átjátszását MSZP-közeli vállalkozók kezére. Az ügyben végül a bíróság felmentette Molnárt, de a helyi Fidesz megfogalmazása szerint az aktákból nem feltétlenül az derült ki, hogy Molnár Gyula nem bűnös a Kopaszi-gát ügyleteiben, hanem az, hogy ügyesen „lepapírozták” a korrupciót.  

Érdemes felidézni a 2019 őszén kirobbant kispesti botrányt is, amikor a nyilvánosságra került videófelvételeken az MSZP-s Lackner Csaba önkormányzati képviselő – vélhetően drog fogyasztása közben – arról beszélt hosszasan, hogyan tesznek szert százmilliós extra jövedelmekre többnyire ingatlanokkal történő visszaélésekkel.

A szocialista politikus elmondása alapján gyakorlatilag a kispesti MSZP teljes vezérkara érintett lehet ezekben a korrupciógyanús ügyletekben, Gajda Péter polgármesterrel az élen.

A mostani országgyűlési választások előtt kirobbant fővárosi visszaélésekben is több régi, ismert MSZP-s politikus érintett. A zuglói parkolási botrányban Horváth Caba 14. kerületi  polgármestert és Tóth Csaba volt parlamenti képviselőt vesztegetés elfogadásával gyanúsítja az ügyészség.

A kifizetéseket fiktív számlák kibocsátásával fedezte a SIS Parking Kft. Két másik régi szocialista politikus, Baja Ferenc és Molnár Zsolt is belebukhatnak a cégcsoporttal kapcsolatos ügybe, ugyanis a gyanú szerint Baja harminc-, Molnár pedig negyvenmillió forintot vett át egy BKV-s közbeszerzés nyomán. Szinte nincs olyan MSZP-s vezetésű fővárosi kerület, ahol ne lenne hangos a közélet a nyilvánosságra került botrányoktól. Mindez jelentősen rombolja a párt egyébként sem acélos népszerűségét, a hitelességről nem is beszélve.

Megszűnhet az önállóság

A következő négy év akár a párt önálló létének felszámolásához is vezethet, hiszen a baloldali összefogás súlyos választási veresége ellenére az MSZP jelenlegi vezetése, a Kunhalmi Ágnes-Tóth Bertalan tandem továbbra is kiáll a szivárványkoalíció mellett, ami hosszú távon tovább csökkenti a most sem igazán érzékelhető saját arculatformálás lehetőségét.

A két társelnök közül Tóth Bertalan a teljesen súlytalan, szürke, alig ismert tucatpolitikusok táborát gyarapítja, míg Kunhami Ágnes az ismertségét inkább kínos jelenetekkel, mintsem markáns, érdemi politizálással növelte az elmúlt években.

Elég, ha csak a bizarr nevetéscunamikba torkolló nyilvános szerepléseire, vagy az MTVA székházában történt „ajtótámadásra” emlékezünk. Kérdés, hogy hoz-e változást a párt vezetésében és irányvonalában a tisztújítás, de a jelenlegi felállásban borítékolható, hogy az MSZP Gyurcsány Ferenc foglya marad, az eddigieknél is rövidebb pórázzal.

Borítókép: a Magyar Szocialista Párt (MSZP) logója (Facebook/Magyar Szocialista Párt)