Varga Barnabás útjában az NB I lenézése áll

„Mivel magyar és az NB I-ben szerepel, nem szívesen fizetnek ki akkora összeget érte, mint ami egy ilyen képességű játékos valós piaci értéke.” Varga Barnabásról van szó, a Ferencváros válogatott csatáráról, aki az előző idényben 40 mérkőzésen 29 találatot és 12 asszisztot termelt, míg a mostani kiírásban 22 tétmeccsen 13 gólnál és két asszisztnál jár, cseppet sem mellesleg jelenleg az Európa-liga góllövőlistájának az élén áll eddig szerzett öt találatával.

Az idézet pedig Paunoch Pétertől, a futballista menedzserétől származik, aki a napokban kommentálta azt a hírt, hogy Vargát szerződtetné az olasz élvonalban szereplő Torino. Hozzátéve azt is, hogy a klubot az Everton csatárával, a Transfermarkt által húszmillió euróra taksált Betóval is szóba hozták, igaz, az ő árcéduláján Vargáénál jóval magasabb ár olvasható. Ennek ellenére a 31 éves magyar játékos helyzete a rosszabb, hiszen a topligákban inkább fizetnek többet egy olyan játékosért, aki erős, nyugati bajnokságban játszik, mint azért, aki a magyarban szerzi futószalagon a gólokat.

Két-három évtizede Belgiumban azért nyüzsöghettek a magyar labdarúgók, mert korábban Bálint László, Fazekas László és néhány társuk megalapozták a jó hírüket, később Sallói István szárnyalása nyitott utat sokaknak Izraelbe, majd Gera Zoltán és Király Gábor angliai karrierje volt az alapja annak, hogy a kétezres években a Premier League, de még inkább a Championship bátran szerződtetett magyar játékosokat. Ezek a generációk azonban kifutottak, a bajnokságunk pedig egyáltalán nem lett sem jobb, sem tekintélyesebb, sőt.

Persze, ott van topligában Szoboszlai Dominik, Kerkez Milos, Gulácsi Péter, Willi Orbán, Balogh Botond, de róluk mindenki tudja, hogy nem a magyar rendszerből jutottak magasra, semmi vagy csak roppant kevés közük volt valaha is az NB I-hez, egyedül Schäfer Andrást tekinthetjük kivételnek a maga 44 magyar bajnoki meccsével.

Sok szempont alapján ítélhetjük meg ezt a magunk kis bajnokságát, ezekből olykor levezethető a fejlődés folyamata, ám ezek csak statisztikák, igazi ítéletet a piac hoz, azt pedig az NB I nem hozza izgalomba. A Ferencvároson kívül a nemzetközi kupák csoportkörében, most már alapszakaszában nincsenek ott a csapataink, a Fradiban is zömmel légiósok viszik a prímet, a magyar játékosok így máshonnan nézve láthatatlanok – és ennek az olyan üdítő és ritka kivételek isszák meg a levét, mint például Varga Barnabás.