Másfél évtizede lángolt a vajdai templom

Idén lesz éppen 15 esztendeje, hogy teljesen kiégett Biharvajda református temploma. A csapásra fénykép-összeállítás emlékeztet ma is az újjáépített istenházában.

"Biharvajda fekete karácsonya" címmel közölt lapunk oldalas riportot 1999. december 28-án korábbi munkatársunk, Szilágyi Aladár tollából (ma is kollégánk, Alexandru Nitescu fotóival illusztrálva), melyből felidézhetjük, hogy elektromos hiba miatt borult lángba 15 éve, éppen karácsony első napján a falu temploma. Balogh Barnabás akkori lelkész elmesélte, hogyan fedezték fel a toronyablakokon kiszüremlő füstöt, hogyan próbálták elfojtani a lángokat maguk, aztán a kiérkező tűzoltók, és aztán hogyan nézték tehetetlenül, hogy az elharapódzó tűz elemészti a bútorzatot, hogyan szakadtak le a harangok, omlott be a tető, hogyan jártak őrült vitustáncot a toronyóra mutatói, mikor nehezékük ellankadt... Még izzott a parázs a hamu alatt, amikor már az újjáépítésen törte a fejét a gyülekezet, ami majd bel- és külföldi segítséggel meg is történt, de a tragédiára ma is élénken emlékeznek a helyiek, a templomban is őrzik annak emlékeit.

Jó a rosszban

A minap, amikor útavató okán neves vendégeket köszönthettek, Kondor Endre mai lelkész mutatta meg Sógor Csaba EP-képviselőjelöltnek, Cseke Attila képviselőnek, illetve Csűry István püspöknek (kit gyerekkora a faluhoz köt, hiszen évtizedekkel korábban édesapja vajdai lelkész volt, sok idősebb helybeli régi ismerősként köszöntötte a királyhágómelléki püspököt) a korabeli fotókból összeállított mini-tárlatot. A fényképek mellett tárgyi emlékeket is őriznek, például a harangok darabjait és kiszakadt nyelvét - a tűz intenzitását jól mutatja, hogy a harang a lángok között megolvadt. Kondor Endre elmondta: az újjáépítésben kiemelkedő érdemei voltak Balogh Barnabás lelkészelődjének, aki külföldi kapcsolatait is latba vetette. Ugyanakkor, ahogyan az lenni szokott, a rosszban volt valami jó is: az újjáépítés során feltárási munkákat is végeztek, így kerültek napvilágra a templom évszázados falmaradványai, vagy éppen az egykori ajtó helye. A lelkész meg is jegyezte: a mai fiatalok figyelmét előszeretettel hívja fel a régi bejáratva, ahol már évszázadokkal ezelőtt is jártak-keltek elődeik a templomba! A minapi ünnepségen is szóba került az egykori vész, és annak fényében az is jogosnak tűnik, hogy a most felújított, több kilométeres útszakaszból éppen azt a kisebb részt választották a jelképes avató helyszínéül, mely a templom előtt húzódik, mintha csak példázatot akartak volna mutatni: a nagy veszteségből is talpra lehet állni, sőt, lehet tovább lépni is.

Rencz Csaba