Öt ország fővárosában fordultunk meg

Augusztus 11-19 között főleg székelyhídi, de margittai, mihályfalvi, váradi és néhány nyiregyházi turista egy csodálatos időszakot töltött el a három Balti-államban: Litvániában, Lettországban és Észtországban. De Lengyelországban is töltöttünk kellemes órákat és Helsinikiben is.

A kirándulás a székelyhídiak szervezésében zajlott, ők főleg a közvetitő szerepét töltötték be, de a tervezett kirándulást magába foglaló programok kialakításában is szerepet játszottak. De ahhoz, hogy e sikerélményt átéljük, hogy a városokba ahová megérkeztünk minden biztosítva legyen amire az embernek szüksége van, ahhoz kellett egy turisztikai cég, mely megszervezte az egész utazást, a legnagyobb kényelmet bíztosító éjszakai szállásokat, az étkezést. Mindehhez egy fiatal, jól felkészült idegenvezető is kellett Novák Ágnes személyében, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a meglátogatott helyeken bő információkkal gazdagodjunk az illető településről. Kellett még két kitűnő gépkocsivezető (Csaba és Gábor), akik igazi profi módon, vezették a gépjárművet a majd öt ezer kilométeres össztávon. Mielőtt elindultunk volna a kirándulásra szinte minden információt összegyűjtöttem az illető helyekről ahova tudtam, hogy elérünk, még a napi időjárási prognózisokat is. Egy dolgot nem vettem figyelembe, a hatalmas távolságokat, ezek hosszúak és fárasztóak voltak, de a látottak, az élményt amit átéltünk mindent pótoltak. A három ország között – Litvánia, Lettország, Észtország – nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki a történelem folyamán, de ezek a kapcsolatokból nem maradhatott ki Lengyelország sem. Ahhoz, hogy országuton eljussunk a Balti-államokban, átkellett szelnünk Lengyelországot. Igy szerencsések voltunk, hogy két nagy lengyel városban is eltölthettünk jó néhány órát: Bialyestokban és a lengyel fővárosban, Varsóban. Utazásaink során, az említett államokban az országutak mellett csak kevés települést érintettünk, inkább erdők, zöld legelők, tavak - minden menyiségben - voltak „utitársaink”. Egy közös nevező van még az érintett államokban, száz kilométereken át épülnek az autópályák, mindegy, hogy melyik országot említeném, talán ez Lengyelországban a leglátványosabb. Akarva-akaratlanul az ember felteszi ilyenkor a kérdést – Romániában ezt miért nem lehet látni?

Elindultunk

Augusztus 11-én a késő esti órákban – 23 órakor – indultunk el Székelyhídról, a Nagykároly melletti Csanáloson léptük át az országhatárt érkeztünk Magyarországra. Szlovákiában, Kassa és Eperjes városát érintve, a hajnali órákban Lengyelországba, Lublin mellett halladva el, a hatalmas majd 900 kilométeres távot megtéve érkeztünk meg első állomáshelyünkre Byalistokba, Lengyelország egyik nagy városába. Ott tartózkodásunk ideje alatt ismerkedtünk a város szépségeivel, melyről még tudni kell, hogy itt született Ludwik Zammenhof az eszparantó nyelv megalkotója. Másnap Litvánia felé vettünk utunkat, az ország második legnagyobb városát Kaunast kerestük fel, mely az első világháborút követően – mivel Vilniust Lengyelországhoz csatolták egy ideig, ideiglenesen – az ország fővárosa volt. Sok szép helyet láthattunk itt – aki egyszer eljut ebbe a városba, az ugyancsak ezt fogja mondani. Maga Vilnius csak 1939-ben került vissza Litvániához és elfoglalta vissza fővárosi szerepét. Folytatva litvániai utunkat, talán az egyik legérdekesebb, nagyon látványos helyet a Keresztek Hegyét látogattuk meg, hasonló látványban sohasem volt részem – de kiránduló csoport legtöbb tagjának sem. Egy kisebbszerű dombon, több ezer kereszt van elhelyezve, a legnagyobbaktól a legkisebbik, idegenvezetőnk elmondta, hogy egyes vélemények mintegy 55-60 ezer kereszt található itt. De ennek száma állandóan nő, hiszen a kirándulók a közelben lévő árusoktól kisebb nagyságú kereszteket vásárolhatnak, amit eltudnak helyezni a Keresztek Hegyén. A sok kereszt a litván nép mély vallásosságának nagyszerű példája – jegyezte meg idegenvezetőnk, amit később Vilniust meglátogatva meg is tapasztaltuk, ahol – a nagyobb városközpontot beleértve – összesen 37 templom van.

Lettország, Észtország

Még aznap megérkeztünk Lettország fővárosába a Baltikum legnagyobb városába Rigába, melynek lakossága mintegy 700 ezer fő. Gyönyörű város, az ember nem tud betelni az óváros szépségével, a hatalmas katedrálisokkal. Egyébként a történelmi belváros – a Vecriga – az UNESCO Világörökség része, gyönyörűek szecessziós épületei – hosszú volna a lista a felsoroláshoz. Ennek ellenére egy épülettömbről irok egy pár szót, az épületet a Feketefejüek Házának hivják – éppen külső javítási munkálatok zajlottak az épületen –, amely a lett főváros egyik legszebb létesítménye. Másnap a Riga-öböl mentén indultuk további állomáshelyünk felé, Észtország fővárosába Talinnba. Számomra – de nem voltam egyedül – a Baltikum legérdekesebb városának tartom, a történelmi városközpontban egy templomot láttam, fotóztam, aztán mikor közelebb mentünk akkor jöttem rá – no meg az idegenvezetőnk magyarázataként -, hogy az nem templom hanem a városháza – de egyébként itt is az egész városközpont az UNESCO Világörökség része. Nagyon sok külföldi turistákkal volt alkalmunk itt találkozni, németek, angolok, japánok – no meg más nációk – képviselői tartózkodtak az észt fővárosban. Két napig vettünk itt ki szállást, hiszen az első éjszaka után a kora reggeli órákban kompra ültünk és Helsinkibe hajóztunk.

Helsinkiben

Sokunk régi álma volt, hogy eljussunk Helsinkibe, Finnország fővárosába, ez most teljesült. A komppal való átkelés is egy külön élményt jelentett, melyen egyszere több százan – de lehet, hogy több ezren – foglaltunk helyet. Mintegy két és fél órás volt az út, egyes adatok szerint Talinn és Helsinki között a távolság 82 kilométer, de találtam, rövideb meghatározásokat is. Sok mindent sikerül a néhány óra alatt még ott tartózkodtunk megtekinteni, köztük a Jean Sibelius emlékművet, az olimpia stadiont, a Finlandia palotát, katedrálisokat. Nagyon látványos volt a sziklatemplom melyet felkerestünk, ez Európa egyik legérdekesebb és szép evangélikus temploma, melyet egy hatalmas sziklatömbből faragták ki, szenzációs látvány nyújtott a belsőterének megtekintése.

Újra Litvániában

A délutáni órákban újra hajóra száltunk és visszatértünk Talinnba, majd másnap reggel Litvánia fővárosába, Vilniusba utaztunk. Rengeteg volt itt is a látnivaló, a több mint hat órás séta alatt egy gyönyörű várossal ismerkedhettünk meg. Novák Ágnes idegenvezetőn jegyezte meg: „nem tudjuk a városközpontban minden templomot megtekinteni, ugyanis ebből 37 van”. Ha kellene rangsorolni szépségük után a Baltikum fővárosait, ezen sorok irója Vilniust tenné az első helyre, de természetesen Riga és Talinn is egy-egy ékszerdoboz ezen a vidéken. Másnap reggel indultunk Varsó felé, de közben alkalmunk volt felkeresni Litvánia egy különlegesen gyönyörű üdülőpözpontját Trakait. Egy hatalmas tó közepén, áll egy emberi szavakkal leírhatatlanul gyönyörű várkastély, melynek szépségét minden oldalról láthattunk ugyanis egy hajókázás is benne volt a programunkban.

Varsóban

Trakaiból újra Lengyelországba indultunk, a következő és kirándulás keretében utolsó fővárost, Varsót kerestük fel – az ötödik volt a rangsorolásban. A lengyel főváros emblematikus épületét melyet elsőként közlítettünk meg, az egykori Királyi Palota volt, mely a város főterén áll, ma múzeum és galéria működik benne. Hosszat sétáltunk az óvárosban, mely a legnépszerübb a turisták számára. A második világháborúban 90%-a elpusztult, de régi festmények, fényképek és tervrajzok alapján rekonstruálták az épületeket és szinte teljes egészében újjáépítették. 1980 óta az UNESCO világörökségének a része. Több templomba is benéztünk, köztük a Szent Kereszt Istenházába is, melynek egyik oszlopában őrzik a lengyelek legnagyobb zeneszerzőjének, Frédéric Chopinnak a szívét és levelezéseit. A kirándulásunk utolsó napján augusztus 18-án reggel indultunk a majd 800 kilométert magában foglaló hosszú útra, ugyanazon az útvonalon érkeztünk meg a Vállaj-Csanálos magyar-román határátkelőhöz, majd onnan folytatva utunkat, másnap éjjel két óra körül érkeztünk meg Székelyhídra.

Köszönjük!

Egy utolsó mondaként, szeretném megköszöni – talán mindannyiunk nevében, akik a kiránduláson résztvettünk – azoknak, akik ezt kigondolták, hogy igen vegyünk részt egy körutazáson a Balti-államokban. Ez a „világ” sokunk számára ismeretlen volt, ezért is kellemes meglepetésként hatott az a kedvesség, ahogyan mindenhol fogadtak bennünket, azt a sok szépet amit láthattunk a több mint egy hét lefogása alatt. Számunkra idegen tájakkal ismerkedtünk, nagy történelmi múltal rendelkező városok sorát kerestük fel. Ez a kirándulás egy igazi élményt jelentett számunkra! Köszönjük!

Dérer Ferenc