Életmentés: egy jól irányzott ökölcsapással

A fejlett országokban a nagyforgalmú helyeken, mint például bevásárlóközpontokban, repülőtereken 500 méterenként elérhető egy defibrillátor, akárcsak nálunk, például itt, a kórházban is, a tűzoltó készülékek - vetette előre dr. Csapó Kálmán, a B.-A.-Z. Megyei Kórház I. Belosztályának vezető főorvosa. - És ami legalább ilyen lényeges, az iskolákban beépül a tananyagba az elsősegélynyújtás, ezen belül az újraélesztés. A legutóbbi balatonfüredi kongresszuson elhangzott: Angliában bebizonyosodott, hogy a gyakorlati oktatásban részesült diákok hatékonyabban állják meg a helyüket e téren, mint a felnőttek.

Veszélyes pánik

A főorvossal a napokban, vélhetően hirtelen szívleállás miatt elhunyt olimpikon kajakozónk esete kapcsán beszélgettünk. Megtudtuk tőle: az időfaktor rendkívül jelentős tényező, ezért a pánik, a kapkodás meglehetősen veszélyes, ha környezetünkben valakinek megáll a szíve.
- Olykor egyetlen, a mellkasra mért ökölcsapás is elegendő lehet, hogy ismét elinduljon a hirtelen fellépő, heves szívritmuszavar nyomán leállt „motor”.
Felvetésünkre, velünk aztán nem biztos, hogy jól járna bárki, hiszen vöröskeresztes előképzettség híján fogalmunk sincs hová mérjük a csapást, a főorvos meggyőzően jelentette ki: „Dehogynem! A két mellbimbó között középen elhelyezkedő szegycsontra.” Megnyugtatott afelől is, hogy esetleg bordasérülést okozhatunk a betegnek: nem lehet akadály, ez az élet ára.
S mit tegyünk, ha egyetlen ökölcsapás nem jár eredménnyel? Akkor azonnal meg kell kezdeni a mesterséges légzés és keringés támogatást, a mellkas két tenyérrel történő nyomását (mintha gumilabdát pumpálnánk). Percenként 100 adja a megfelelő ritmust. Elvileg minden 30 után kellene adni két befújást is, de ez egyetlen személy által nehezen kivitelezhető, s az ugrabugrálás a beteg körül nemigen hozhat eredményt.

Elsődleges a nyomás

- E téren a szakmai állásfoglalása megváltozott: korábban az oxigénhiány megszüntetésének, a légutak biztosításának nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. Most azt mondjuk: a mellkasi nyomás az elsődleges: nagy esélyt ad a létfontosságú szervek vérkeringésének újraindítására, illetve javítására. Még a defibrillátor léte esetén is tanácsos ezzel kezdeni az újraélesztést. A próbálkozás nem feltétlenül jár eredménnyel, de legalább némi esélyt adhat embertársunknak az élethez.

— A megyénkben futó 11 esetkocsi mindegyikében van olyan profi újraélesztő készülék (defibrillátor), amely kezeléséhez adott az előírt szakszemélyzet is. Ezektől különböznek azok a félautomata defibrillátorok, amelyek emberi hangon utasításokat adnak a kezelő részére. Ilyenből is van 6, egy-egy szállítókocsin, s bizony nem ártana, ha valamennyi felszereléséhez hozzátartozna, ez EU-forrásokból talán 2-3 éven belül megvalósulhat — mondta dr. Breitenbach Géza, a mentőszolgálat regionális orvosigazgatója. — Csakhogy ezeken a kocsikon szakápolók vannak, vagyis alkalmas a személyzet e berendezések kezelésére. Azt az elvárást azonban sem a nemzetközi szakvélemények, sem a gyakorlat nem támasztják alá, hogy a félautomata újraélesztő készülékek valóban nagyon eredményesen alkalmazhatók. De kíváncsi lennék én arra, miként menti meg mondjuk egy portás élesben a falidobozba zárt készülékkel egy ember életét! Azonban élsportolónk hirtelen halála kapcsán kijelenthetem, hogy a sporttelepeket nagyon is indokolt volna ellátni életmentő készülékekkel, s az edzőt vagy más jelen lévőt érdemes volna betanítani a használatára.

Egy, csak egy...

Az OMSZ orvosigazgatója szerint azt viszont jó volna tudni mindenkinek, hogy ha hirtelen összecsukló embert lát a közelében, annak a bizonyos egyetlen jól irányzott ökölcsapásnak létjogosultsága van. (A második, harmadik már eredménytelen, így indokolatlan volna.) A megyénkbeli mentők gyakorlatában nem egyszer fordult már elő, hogy olyan beteghez érkeztek, akit a hirtelen halálból addig "ökölcsapás defibrillálással” már visszahozott egy embertársa.

Egyszer használták

A Miskolci Nemzeti Színház egy cég jóvoltából 2005-ben kapott egy félautomata defibrillátort, amelyet a porta közelében helyeztek el. Azóta egyszer volt rá szükség, tavaly december 9-én.
- Az előadás előtt meglehetősen sokan gyűltek össze az előtérben. Amikor szabaddá vált az út, egy idős hölgy, a ruhatár felé tartván hirtelen összeesett. Szinte egyszerre kértek segítséget a nézőtéren ülő orvosasszisztenstől, illetve hívták a mentőket. A hölgynek nem volt mellkasmozgása és pulzusa sem. Nem telt 20-30 másodpercbe, s máris ott volt a készülék. Kétszer is megpróbálták kiütni, sikertelenül, de szerencsére addigra a mentők is megérkeztek, s ők a profi defibrillátorukkal sikerrel jártak. Mindenesetre köszönetet mondtak az önkéntes segítőknek - mesélte el Árvai Judit, a színház új sajtósa.