Kína olyan sugárfegyvert fejlesztett, amit a Halálcsillag ihlethetett a Csillagok háborújából

A Csillagok háborújában látható a lézerágyúkkal felszerelt Halálcsillag, amely képes elpusztítani egész bolygókat. A South China Morning Post hongkongi angol nyelvű napilap beszámolója szerint a Halálcsillag által ihletett energiasugaras fegyvert sikerült készíteni: kínai tudósok megvalósították a konvergáló energiasugaras fegyvert.

A félelmetes fegyver a valóságban mikrohullámú sugarakat fókuszál az ellenséges műholdak kiiktatására. Az új sugárfegyver állítólag „egyesíti az elektromágneses hullámokat és az ultraprecíziós időzítési technológiát” – akárcsak a Star Warsban látható bolygópusztító lézerek.

Az egyesüléshez az elektromágneses impulzusoknak pontosan ugyanazt a célpontot kell eltalálniuk a másodperc 170 trilliodnyi része alatt. Ami

A fegyver a cikk szerint mostanra sikeresen túljutott az első teszteken. Bár pontos részletei továbbra is nagyon titkosak, a kínai tudományos folyóiratok azt sugallják, hogy az ehhez hasonló mikrohullámú fegyvereket az űrben való használatra fejlesztik.

És bár nyilván nincs ereje egy bolygó felrobbantására, óriási pusztítást végezhet az ellenséges kommunikációban például a GPS-műholdak szétlövésével.

A kínai folyóiratok leírása alapján mechanizmusa nagyon hasonlónak tűnik, mint amikor a Csillagok háborújában a Halálcsillag különböző helyeire telepített nyolc lézerágyút egyetlen lézersugárba fókuszálják.

A lövéshez az egyes mikrohullámú adók hibahatárának 1 milliméternél kisebbnek kell lennie, az eszközök közötti szinkronizálási hiba pedig legfeljebb 170 pikoszekundum lehet (1 pikoszekundum a másodperc trilliomod része).

A kínai fegyver egyetlen célpontot támad meg „ultranagy pontosságú időszinkronizálással” egy optikai szálakkal és hét mikrohullámú adóval összekapcsolt időzítőeszközzel. A leírások szerint sikerült az egyes lézerek erejének egyszerű összegzésénél nagyobb pusztító erőt létrehozni, s már 1 gigawatt teljesítménnyel is komolyan megsérülhetnek a megcélzott műholdak.

A South China Morning Post szerint a titkos űrfegyver hét „járművet” használ. Ezek a mozgó eszközök egymástól távol helyezkednek el, de egyszerre tüzelnek, hogy egyetlen, erőteljes támadással eltalálják céljukat.

Hihetetlen technikáról van szó, mert a mikrohullámú impulzusok kombinálása soha nem látott szinkronizálást követel: még a kínai Tiangong űrállomás fedélzetén lévő atomóra sem éri el ezt a pontosságot. Úgy írják, a száloptikás kábelekkel a másodperc 10 billiomod részének időszinkronizálási pontosságát érték el 1800 kilméteres távolságon.

A sugarak hatékonyan kiiktathatják az információs infrastruktúrát biztosító műholdakat: az ellenséges kommunikáció elektronikus vagy fizikai úton történő megszüntetése pedig döntő előnyt jelenthet egy konfliktusban. A fegyvert a China Electronics Technology Group Corporation alá tartozó Xian Navigation Technology Research Institute fejlesztette ki.

A drónok is jelentős szerepet játszanak a modern háborúkban, például Ukrajnában, és a különböző országok katonai szervezetei szintén

A múlt hónapban egyébként az Egyesült Államok is bemutatta nagy teljesítményű, új műholdzavaró fegyverét, amely képes az orosz vagy kínai kommunikáció leállítására.

Egyes vélemények szerint nehéz lesz a gyakorlatban használni az új kínai lézerfegyvert. A Live Science tudományos hírportál szerint a mikrohullámok rendkívül keskeny energianyalábok, pontos beszabályozásuk és fókuszálásuk érdekében kilövésük pillanatát a másodperc milliomod részen belül kell szabályozni.

A Beidou Satellite Navigation System, a „GPS kínai változata”, ma már 1 centiméternél kisebb pontossággal képes pozíciót mérni, de az új fegyvernek sokkal pontosabbnak kell lennie. Hozzáteszik, hogy a mikrohullámokat a por és a nedvesség szétszórja a légkörben, így nagyobb távolságok esetén kevésbé hatékonyak. És szerintük még nincs olyan akkumulátor, amelyik ennyi energiát tudna biztosítani.

A Live Science szerint „ellenőrzött környezetben elképzelhető, hogy a kínai kutatócsoport konvergens mikrohullámú fegyverrendszert tud működtetni, de a valós helyzetek sokkal összetettebbek, mint a kísérleti környezetek”.