Olvasókör: Radnótira emlékeztek

A tragikus sorsú, a fasizmus

áldozataként fiatalon elhunyt

Radnóti Miklós száz

évvel ezelőtt, 1909. május

5-én született Budapesten. Bár

elismert, többkötetes költőnek

számított (1937-ben például

Baumgarten-díjat kapott) zsidó

származása  miatt a

második világháborúban

többször is munkaszolgálatra

 hívták be. Legutoljára 1944.

május 18-án történt ez meg

vele, az ukrán fronton teljesített

szolgálatot. A magyar hadsereg azonban

visszavonulásra kényszerült,

és a költő 

egységét a jugoszláviai Bor

melletti munkatáborba vezényelték.

Június 2-án érkezett meg a Lager

Heidenauba. A verseit egy kis noteszbe

írta be, melynek lapjait szétosztotta a

barátai közt, mivel azt akarta akarta, hogy

aki tudja, vigye magával a háború

után és jelentesse meg.

Költeményei (egyebek mellett a Hetedik

ecloga  és a

Razglednicák) a tábori élet

sötét körülményeit

mutatták be vagy szerelméhez,

Fannihoz szóltak.

Tömegsírba temették

Augusztus végén az egységét

Győr mellé vezényelték.

Radnóti Miklósnak egy

támadás miatt el kellett mennie, azonban

már nem tért vissza, mert

lelőtték. Meggyilkolt társaival

együtt Abda község

határában egy tömegsírba

temették. Tizennyolc hónappal

később exhumálták

 és ekkor találták meg a

zubbonya zsebében a noteszét, benne

utolsó verseivel.

A Samarjai Enikő magyar szakos

tanárnő által szervezett

olvasókörön ezúttal hét

diák vett részt. Farkas Csenge

(aki gitárkisérettel szólaltatott

meg verseket), Bíró

Árpád, Perghe Imola,

Krippán Kinga, Gyulai Gabriella, Strempel

Henrietta és Molnár

Stefánia

tolmácsolásában olyan

közismert költemények hangzottak el,

mint a Nem tudhatom, a Rejtettelek, a Futottál-e

már?, az Erőltetett menet, a Boldog,

hajnali vers vagy a Járkálj csak

halálraítélt.

Ciucur Losonczi Antonius