Csiha Kálmán–szobrot avattak Érsemjénben

Több, mint száz éve

állítottak szobrot

ÉrsemjénbenKazinczy

Ferencnek. A későbbiekben a

nyelvújítóról elnevezett

központi parkban idén augusztusban

avatták fel a másik helyi

születésű híresség, a

nótáskapitány Fráter

Lóránd szobrát, és

már akkor készen volt Csiha

Kálmán szobrának helye. Az

Erdélyi Református

Egyházkerület néhai

püspöke 1929–ben született

Érsemjénben, és – mint az

ünnepségen elhangzott – „sorsa

azonos volt magyar közösségének

sorsával”. Bárhová sodorta

is az élet, illetve a történelem

vihara, hitében szilárdan állta a

megpróbáltatásokat.

Szülőföldjét sosem felejtette el,

oda visszajárt, és a hálás,

reá büszke semjéniek már

két évvel halála után

szoborállítással adóztak

emlékének.

Püspök(ök) a

püspökről

Az ünnepség a református templomban

kezdődött, ahol Csűry

István, a

Királyhágómelléki

Református Egyházkerület

püspöke hirdetett igét,

megemlékezve Csiha

Kálmánról, aki „a

nehéz időkben is vállalta a

kűzdelmet, a megaláztatást az

uralkodó hatalommal szemben”. A

néhai püspökkel kapcsolatos

emlékeit, annak utolsó

érsemjéni szolgálatát

elevenítette fel Fülöp

János helyi lelkész,

később emlékezett Tempfli

József ny.római katolikus

püspök. Balazsi József

polgármester hosszan sorolhatta,

köszönthette a közel– s

távolról, bel– és

külfüldről érkezett

vendégeket.

Tisztelők hosszú sora

A polgármester, immár a szobor

előtt, arról beszélt, miért

tartották az érsemjéniek a

szoborállítást

kötelességüknek. Szót kapott

még Cseke Attila szenátor,

Szabó Ödön, az RMDSZ

megyei ügyvezetője, Szilágyi

Mátyás kolozsvári magyar

főkonzul, az egykori fogolytársak

nevében Bikfalvi György, majd

a püspök lánya, Nagy

Attiláné Csiha Emese.

Hunyadi László

szobrászművész

alkotását Csiha Kálmán

unokái, Nagy Botond és

Nagy Kálmán

leplezték le, és az egyházi

vezetők áldották meg, majd

hosszú sorban következtek a

koszorúzók. A részletekre

visszatérünk.