"Úgy tekintettünk rá, mint egy jövőbeli szentre"

- Bogdánffy Szilárd édesanyám testvére, vagyis a nagybátyám volt. Tíz-tizenkét éves koromig találkoztam vele, körülbelül 1943-1948 között, utána bebörtönözték, és többé nem láttam. Általában a vakációk idején jött hozzánk, hogy meglátogassa az édesanyámat. Ezek örömteli órák, napok voltak mindannyiunk számára, mert úgy tekintettünk rá, mint egy jövőbeli szentre. Amíg velünk volt, lélekben gazdagodtunk, köszönhetően annak, ahogyan mesélt nekünk, tanácsokat adott vagy amilyen szeretetteljesen viszonyult a családunkhoz. Tisztán emlékszem arra, hogy milyen szoros volt a viszony közte és nagymamám közt, nagyon szerette az édesanyját. Sajnos a nagyapámat nem ismerhettem, mert elhunyt azt megelőzően, hogy én megszülettem volna, így vele kapcsolatban nem nyilatkozhatok, közölte Ioan Marcu.

Látta a sírját

- A családtagok közül engem érdekelt a legjobban, hogy mi történt Szilárd püspökkel, így végigjártam szenvedésének helyszíneit. Voltam Nagyenyeden is, láttam az akkor még létező rabtemetőt és a sírját, ahová az enyedi pap és egy idős hívő asszony egy fakeresztet helyezett. Részleteket tudtam meg tőlük a temetésről, illetve egyéb adatokat a nagybátyámról. A püspökség volt ügyvédjével is beszéltem, aki részt vett a katonai bírósági eljáráson, tőle is sok információt tudtam meg. Úgy tünik, ha Isten még ad számára két-három hónapot, talán kiszabadul, és más sors várt volna rá, mivel újratárgyalták az ügyét, és törvényes bizonyítékok hiányában felmentették, vélekedett Bogdánffy Szilárd püspök unokaöccse.

Ciucur Losonczi Antonius