Tanügyi egyeztető tárgyalások

Megyénkben jelenleg is folynak az egyeztető tárgyalások a vezetői tisztségek betöltését illetően. A szeptember elsejétől nyugdíjba vonuló Kónya László helyét Szász Piroska veszi át.

Szatmár megyében javában zajlanak az egyeztető tárgyalások az iskolaigazgatói tisztségek megszerzése érdekében, ugyanakkor a szeptember elsejétől nyugdíjba vonuló Kónya László főtanfelügyelő-helyettes utódjáról is gondoskodni kellett, tudtuk meg Csehi Árpádtól, a Szatmár Megyei Tanács elnökétől, az RMDSZ Szatmár megyei elnökétől. Csehi bejelentette, hogy a tanügyi szakemberekkel folytatott konzultáció során arra az álláspontra jutottak, hogy Kónya utódja Szász Piroska legyen. „A főtanfelügyelő-helyettes személyének megnevezését a szakma kellett eldöntse, ők azok, akik elmondhatják, kit tartanak alkalmasnak e tisztség betöltésére — nyilatkozta a tanácselnök, aki azt is hozzátette, nem lesz könnyű feladata Kónya utódjának. Az RMDSZ Szatmár megyei szervezete egyébként a hét hátralévő részében azért „harcol”, hogy a törvény adta jogokat betartassák, magyarán, minden olyan iskolába, óvodába, ahol magyar tannyelvű oktatás folyik, az igazgatói vagy aligazgatói tisztséget magyar személy töltse be. Az igazgatók száma jelenleg kérdéses, ugyanis három iskola (Dobra, Óvári és Ombod) kérvényezte külön jogi személlyé válását, melyről a tanügyminiszternek kell döntenie. Csehi megítélése szerint a különválás 99 százalékban a tanév kezdete előtt meg is valósul, ugyanis az említett intézmények teljes dokumentációt adtak le.

„Nagy kihívás előtt állok”

Szász Piroska bízik abban, hogy képes lesz ellátni a főtanfelügyelő–helyettesi teendőket. Szívügye a magyar nyelvű oktatás.

Szász Piroska, a szatmárnémeti 10–es Számú Általános Iskola igazgatója a tanévnyitás előkészületein dolgozott, amikor értesült, hogy szeptember 1–től őt nevezik ki a Kónya László nyugdíjba vonulása miatt megüresedett főtanfelügyelő–helyettesi tisztségbe.

— Még mindig nem tértem magamhoz — keresi a szavakat Szász Piroska —, hiszen nem egy könnyen megemészthető változáson kell túltennem magam. Nekem régi vágyam volt az, hogy a 10–es iskola igazgatója legyek, ez a vágyam teljesült. Úgy érzem egy év alatt sokat dolgoztam azért, hogy ez az iskola öregbítse a hírnevét, azt hiszem amennyit egy év alatt meg lehetett tenni, megtettem. Remélem, hogy a székembe ülő Kacsó Zsuzsanna tovább fogja folytatni ezt a munkát. Nem igazán vágytam arra, hogy főtanfelügyelő–helyettes legyek, de amikor meghallottam, hogy kikérték az iskolaigazgatók véleményét, és azok nagy része engem javasolt, úgy éreztem nem mondhatok nemet, hiszen ez azt jelenti, hogy közös munkánk során számíthatok a támogatásukra, lesz lehetőség a jó együttműködésre.

Szívügy a magyar oktatás

— Főtanfelügyelő–helyettesként tovább kell folytatni a harcot a magyar nyelvű oktatás megerősítéséért, ráadásul akkor, amikor a tanügy is a politikai harcok egyik színtere lett.

— A főtanfelügyelő–helyettes — mivel csak egy van —, nem csak a magyar oktatásért felelős, hanem az iskolákban folyó tanítás minőségéért és azok irányításáért. Természetesen szívügyemnek tartom a magyar nyelvű oktatás biztosítását, a szükséges feltételek megteremtését. Ezt az utóbbi időszakban elég nehéz megvalósítani, hiszen a tanfelügyelőségen működő tizenegy tagú vezetőtanácsban jelenleg csak egy magyar van, egy fecske viszont nem csinál nyarat. A tanügyi törvényben viszont rögzítve van, hogy biztosítani kell a százalékos összetételt. Ilyen alapon a vezetőtanácsban legkevesebb három személy kellene hogy legyen. Én remélem, hogy ez a százalékos összetétel meg fog változni. Egyébként, miután hatályba lép az új tanügyi törvény alkalmazási mutatója, lényeges változásokra számíthatunk, hiszen a lényeges dolgok helyi szinten dőlnek majd el.

— Eddigi pályafutása során megismerhette a pedagógusi munkát a katedránál, de volt aligazgató, igazgató, négy évig a Pedagógusok Házának élén állt, elmondhatjuk azt, hogy komoly tapasztalatokkal kezdi el ezt a tevékenységet.

— Ez így van. Én mindig szerettem a pedagógusi munkát, bár nem egy könnyű feladat. Most is tele reményekkel, bizakodással vállaltam el ezt megbizatást, és hiszem, hogy sikeresen fogom végezni. Tudom, hogy mit lehet elvárni egy tanártól, egy igazgatótól, csak azt fogom kérni, amit én már megtettem.