Spanyol motívumok a lengyel plakátművészetben

Tájékoztató jellege mellett egy plakát lehet igazán művészi is – erről győződhetnek meg azok, akik ellátogatnak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) kedden nyílt kiállításra.

„Lengyel művészek grafikai műveinek a kiállítására” invitált a tárlatot beharangozó híradás, de azt magunk sem gondoltunk volna, hogy a kiállított plakátok megtekintése ennyire maradandó művészi élménnyel fog megajándékozni. A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) és a PKE reklámgrafika tanszéke által szervezett kiállítás Balázs Zoltán tanszékvezető kurátori munkájának köszönhető, aki a bukaresti Lengyel Kulturális Intézettől „szerezte meg” a reprezentatív lengyel grafikusművészek által készített 39 plakátot.

Szélesebb körben is

A PKE képcsarnokában, illetve alagsori termében kiállított munkák témájukat tekintve tematikusak: a spanyol kultúra, szellemiség, életérzés jelenítődik meg bennük. A kiállítás az elmúlt héten szervezett Lengyel Filmnapok folytatása, és jellegéből kifolyólag szeretnék a szélesebb közönségnek is megmutatni, vagyis „kivinni” a városba – tudtuk meg a kedd délutáni tárlatnyitón a PMMC igazgatójától, Mostis Gergőtől. „Ez a kiállítás mintegy kedvcsinálóként álljon ma Önök előtt, mert feltett szándékom, hogy ezt az anyagot a város magyar és román közösségének sokkal szélesebb körben is megmutassuk” – fogalmazott Mostis Gergő, megemlítve azt is, hogy a PKE-n idén tíz éves a művészeti oktatás, amely egybeforrt dr. Ujvárossy László nevével: ő kezdeményezte, hozta létre és vezette tíz esztendőn át a tanszéket. Szavaira reagálva Ujvárossi László „nem saját érdemnek”, hanem elsősorban a kollégái segítségének, diákjaik sikereinek és tehetségének tulajdonította az elért eredményeket.

Önálló iskolát teremtett

A kiállítás anyagát elemezve Ujvárossy László tartalmas és érdekes áttekintést nyújtott a lengyel plakátművészetről, illetve a spanyol motívumoknak ebben való megjelenítéséről. „A lengyel kulturális plakát művészetről beszélni annyi, mint a lengyelek egyik sajátosságát említeni a lengyel képgrafika, a lengyel kísérleti színház vagy a lengyel film mellett, hogy csak a legismertebb művészeti ágakat említsük. Miben nyilvánul meg ez a sajátosság? Először is abban, hogy több mint 50 éve harsog a lengyel plakát, amely önálló iskolát teremtett a világban. (…) A lengyelek korán belátták, pontosabban 1966 óta, hogy a nemzetközi mezőnnyel való konfrontálódás magas léccel való ugrás a művészetekben, jelesen a kétévenként megrendezett Nemzetközi Varsói Plakát Biennálé seregszemléje a fiataloknak olyan szereplési és fejlődési lehetőséget teremt, ami egyedülálló volt és az ma is térségünkben. Az itt látható plakátok második jellemzője stiláris kérdéseket érint, ugyanis a nemzeteket felsorakoztató biennálék során egyértelművé váltak azok az ismertetőjelek, melyek kimutathatóan jelen vannak a lengyel művekben. Ilyenek azok a kategóriák, melyeket a groteszk, a bizarr, a különös jelzőkkel fejez ki az esztétika, de folytathatjuk a meghökkentő, a szürrealista montázsgondolkodással és a plakátötlettel, ami szintén sajátosan lengyel specialitás” – fogalmazott Ujvárossy László, aki szerint a harmadik sajátosság a pragmatikáról, a mű és a befogadás viszonyáról szól: a lengyelek ugyanis az elsők között mutatták meg, hogy a hirdetésnek van egy magasabb szintű üzenete is, ami meghaladja a kulturális hír mulandóságát.

Tököli Magdolna