Egy tragédia és váradi szálai – már filmen

Öngyilkosság is kellett, hogy megingassa a PSD uralmának azt a fejezetét, amely végképp eldurvult Nastase idején. A tragikus eset Váradhoz köthető. Filmet forgattak belőle, az itteni közönség láthatta először.

Az életét adta egy fiatal ügyész az igazságkereséséért és a rezsimmel, a politikával és a titkosszolgálatokkal vívott harcban. Erről szól Tudor Giurgiu legújabb filmje a De ce eu? (Miért én?) című, amelyet váratlan közjátéktól sem mentesen és notabilitások jelenlétében mutattak be kedd este Nagyváradon. Ugyanis Váradhoz kötődik az a nehezen felejthető, tragikus ügy, amely halálba torkollott, ugyanakkor az egyik olyan tényezővé vált amely 2002-ben megingatta az akkorra teljesen arrogánssá és agresszívvé vált Nastase-rezsimet, végül pedig két évvel később annak bukásához vezetett. Ez a tényező a Tarau-Lele-Panait-ügy volt.

Talán olvasóink is emlékeznek még a PSD-s Tarau-klánra, amely Váradon működött, és az innen kipattant botrányra, amelyről lapunkban is sokat cikkeztünk. Az ügy lényege az volt, hogy Aurel Taraut megtette Bihar megyei prefektusnak az akkor Adrian Nastase vezette PSD, így prefektusi védelem alatt üzletelhetett illegálisan a megyefőnök fia, Adrian Tarau. Aki később maga is belépett a pártba, amelynek védelmét élvezte és amelynek juttatott a busás haszonból. A maffiaszerű szerveződés arra épült, hogy kerozinnak feltüntetve, így olcsóbban üzleteltek gigantikus mennyiségű benzinnel, azaz olajszőkítéssel foglalkoztak, a hatalmas hasznot pedig a bűnszervezet mellett a párt épülésére is fordították, így mindenki védett mindenkit. Benne volt az ügyben Rodica Stanoiu akkori igazságügyminiszter is, aki az igazságszolgáltatásban próbálta akadályozni a kivizsgálást, sőt maga Nastase is védte Tarauékat – emellett a titkosszolgálatok is hasznot húztak az ügyletekből, tőkét halmozva fel illegálisan az ilyen és ehhez hasonló bizniszekből, ugyanakkor zaklatva és akadályozva azokat az ügyészeket, akik felléptek volna mindezek ellen. Mégis akadt egy ilyen, épp Váradon.

Hitből a sírba

Alexandru Lele nagyváradi ügyész volt az, aki vállalni merte a váradi maffia megtörését, és letartóztatta a prefektus fiát, Adrian Taraut. Erre óriási botrányt csinált a PSD, Lelét megpróbálták nyugdíjazni, mondvacsinált büntetőeljárásokat indítottak ellene, lejáratókampányt szerveztek, később az igazságügyből is kizárták. A letartóztatott bűnözőt a párt központi vezetése közbenjárására szabadon engedték, majd az illető azonnal az USA-ba menekült a további kivizsgálás elől. A Nastase-rezsim Alexandru Lele ügyész további kiiktatása céljából egy fiatal, 29 éves bukaresti ügyészt küldött Váradra, azzal a megbízással, hogy tartson házkutatást és mindenképp találjon valamit, amivel Lele elásható. Ez a fiatal ügyész Cristian Panait volt, aki kezdetben azt hitte, jó ügyet szolgál. Ám Lele és a helyi sajtó egy részének ellenállása miatt a lejáratásra kitalált házkutatás meghiúsult, a rezsim bizalma pedig megingott a Bukarestből ideküldött ifjú Panaitban. Ez utóbbi ennek nyomán kezdett el világosan látni, felmérte, hogy a rossz oldalon áll. Ezért végül olyan döntést hozott, hogy Lele ellen nem indítható eljárás. Erre őt is félre próbálták állítani, főnökei pedig elindíttatták a koncepciós pert Lele ellen (amiből csak évekkel később keveredett ki aztán). A „rendszerhűtlenné” vált fiatal Panaitot ekkorra szintén elkezdték zaklatni a saját főnökei, sőt az igazságügy-minisztériumban akkor még működő saját belső titkosszolgálatuk is. Napok alatt veszélybe került Panait karrierje, a valós igazságszolgáltatásba vetett hite pedig mélyen megingott. Mindez a viharos gyorsasággal történt: a sikertelen váradi kiszállás után kilenc nappal a megtört és a hatalom számos kiszolgálója által zaklatott Cristian Panait öngyilkos lett: kiugrott bukaresti lakásuk erkélyéről. Huszonkilenc évesen annak lett az áldozata, hogy hitt a saját munkájában és abban, hogy az igazság létezhet. Az ügy máig feltáratlan, hiszen senki sem felelt végül azért, hogy az igazságot kereső fiatal szakértőt halálba hajszolták, intenzíven terrorizálták és megfigyeltették. Panait is hiába tette fel a kérdést, még halála előtt, hogy miért pont őt választották bábszerepre, válasz nincs – és ez is mindannyiunkat érint, hiszen az ilyen ügyletek az egész ország sorsát befolyásolták. Óriási felháborodást okozott viszont a tragédia, és médiavisszhangja nyomán megjelentek az első repedések a Nastase rezsimen...

Most is akcióban

Erről a súlyos esetről forgatott tehát filmet Tudor Giurgiu, aki maga is részt vett a keddi váradi bemutatón, akárcsak színészei. Egy nappal előbb Bukarestben volt a legelső vetítés, de ott csak meghívottak vehettek részt. Ott jelen volt többek között Basescu exállamfő, és mivel az első vetítést kétszer is áramszünet szakította meg, sokan már akkor szabotázsra gyanakodtak. Másnap este Váradon láthatták először – sok meghívott mellett – fizető nézők is a filmet. Sőt, jelen volt maga Alexandru Lele, a ma már nyugdíjban lévő ügyész is. A vetítés utáni beszélgetésen ő többek között azt hangsúlyozta, hogy az általa indított eljárás valamint a kezdetben ellene fellépő, de később eszmélő ifjú Cristian Panait tragikus halála épp azt a rendszert ingatta meg amely terrorizálni igyekezett saját polgárait. Érdekesség, hogy a váradi bemutatóra igyekvőknek a bejáratnál néhány személy olyan fénymásolt lapokat osztogatott amelyeken periratokkal érvelve azt állítják és próbálják bizonygatni: „Panait haláláért erkölcsileg épp Lele a felelős, aki valójában nem az igaz oldalon állt”. Maga Lele a filmvetítés után erre úgy reagált: „A rendszert sikerült megtörni, visszaszorítani, de még mindig él. Lám, itt is utánam nyúlnak és ismeretlenek révén megpróbálnak továbbra is lejáratni”. A papírokat osztogatók egyébként akciójuk után pillanatok alatt eltűntek a helyszínről.

Magát a filmet február 27-től a Cinema Palaceban és a Cortinában is megtekintheti a közönség. Az alkotásról elmondható, hogy bár vontatottan indul és nem is érti az, aki nincs tisztában a valós történtekkel, később belelendül és fajsúlyos mozivá válik, erős szimbolisztikával. A rendező egyébként személyes felügyelete mellett Budapesten vágatta a filmet amelynek amúgy is sok magyar közreműködője van. A De ce eu?–t részben Váradon forgatták, sok helyszín felismerhető, részben pedig Bukarestben. A rendező elmondta: színészeit még Budapesten is megdicsérték, kiemelve azt az egyébként már mások által is hangoztatott jelenséget, hogy a romániai filmszínészek sokkal jobbak a magyarországiaknál. A film világpremierje különben megelőzte a Váradon megejtett itthonit: a Berlini Filmfesztiválon mutatták be, ahol elismerő kritikákat kapott.

Arra a kérdésre, hogy a kemény téma miatt próbálkoztak-e a pártok és/vagy a titkosszolgálatok akadályozással, cenzúrával, Tudor Giurgiu nemmel felelt, arra pedig, hogy kapott-e ezektől negatív visszajelzéseket, fenyegetéseket, azt mondta, ezt nem tudja kizárni, de egyelőre ilyen nem volt, mert még friss a film, „és egyébként ma már egy kicsivel szabadabb országban élünk, amely annál is szabadabb valamivel, mint amilyennek az előzmények után gondoljuk”...

Szeghalmi Örs