A nagyváradi Kálvária domb kálváriája

Giccses megoldások, hanyagság, a sietős munka miatti hiányosságok mutatkoznak máris a most felújított nagyváradi Kálvária dombon. Elég volt egy kiadós eső ahhoz, hogy lehűtse a váradiakban a felújított domb miatti kezdeti lelkesedést.

Úgy látszik, a váradiaknak nincs nagy szerencséjük a közterület felújításokkal: amiképpen a Szent László tér sem váltott ki egyöntetű tetszést a helyiekből, újabban, egészen pontosan egy-két kiadós eső után megmutatkoznak a felújított Kálvária domb hiányosságai is.

– Már ahogy átmegyünk a Vízvezeték (Olteniei) utcánál lévő gyalogos felüljárón, és áthaladunk egy ravatalozóra emlékeztető kapun, esztétikailag letaglózó látvány tárul az ember szeme elé - mondja Ujvárossy László neves váradi képzőművész, egyetemi oktató. „A gyaloghíddal szemben látható három rozsdás vaslemez. Az azokon lévő rajzokat nyilván nem képzőművész készítette, mert annyira dilettáns a kivitelezés, hogy nem lehet szavakat találni rá. Már eleve problémás a rozsdás elem beépítése egy ilyen környezetbe. Idővel a lemezek még rozsdásabbak lesznek, és olyan elavult szemétté válnak, hogy nem járulnak hozzá a feljáró esztétikájához. Egyébként is mi köze van a dombon levő látványnak a vaslemezeken ábrázolt három építményhez, a várhoz, a színházhoz és a barokk palotához? Ezek között nincs semmi logikai összefüggés, és a lemezek még a kilátást is lezárják” - sorolta a kifogásokat Ujvárossy László.

Cementcsimbókok

A képzőművész azonban az esztétikai szempontok mellett a helyszínen járva más jellegű problémákat is tapasztalt. Mint mondja, a játszóterekre leszórt homokot a szél széthordja, esős időben sárossá válik az egész. „A kivitelezés annyira el van nagyolva, hogy a járólapok mellett lévő szegélykövek nincsenek összekötve, nagy hézagok vannak köztük, ráadásul a járólapokon megszáradt cementrögök vannak. Az építéskor használt cementet frissen még le lehetett volna szedni, de miután már megkötöttek, nem lehet lekaparni a járólapokról, így az ember folyamatosan megbotlik bennük” - mesélte Ujvárossy László.

Az eső megmutatja

Elég volt egy kiadós eső ahhoz, hogy lehűtse a váradiakban a felújított domb miatti kezdeti lelkesedést. Maczkó Zoltán, egy Magyarországról hazalátogató váradi fiatalember szintén kíváncsi volt arra, milyen is lett a felújított Kálvária domb. Pechére esős idő után ment ki oda, ahol már a vaslépcsőkről lejőve azt látta, hogy a vaslemez-kompozíció pocsolyatengerben úszik. De nem csak ott, hanem magán a sétányon is több helyen nagy kiterjedésben állt a víz. Különösen könnyen összegyűlt az esővíz a lépcsők előtt, így az ember vagy belesétál a pocsolyákba, vagy pedig lelép a járószintről, hogy tovább haladhasson. Maczkó Zoltán azt tapasztalta, hogy egyes járólapok az esőben meglazultak, vagy eleve nem voltak megfelelően rögzítve, mert rájuk lépve előbugyogott alóluk a víz. Azt mindenki látja, hogy a fél domboldalon nincs lefektetve a gyepszőnyeg, de addig, amíg a gyep a helyére lekerül, ezeken a részeken esős idő után a sár rácsúszik a sétányra. A fiatalember azt mondja, hogy a padoknál kifeszített drótok elszakadtak - azt nem tudni, hogy a gyenge kivitelezés, vagy a vandálok tevékenysége miatt -, a kis csúszdáknál az eső után szintén nagy pocsolyák alakultak ki, amikor pedig végre felér az ember a tetőre, azt kell látnia, hogy nagy a szemét és a gaz, amit nem irtottak ki, és ami takarja az egyébként szép kilátást.

Maczkó Zoltán azt már csak mellékesen teszi hozzá, hogy a Kálvária dombra biztos sok kutyatulajdonos megy ki háziállatával, de a kukák mellett nincs sehol zacskó a kutyaürülék összegyűjtésére, márpedig ilyen zacskókat tőlünk nyugatabbra már szokás biztosítani a parkokban.

A szerkesztőségünk által megszólaltatottak értethetetlennek tartják, hogy ha már volt pénz a domboldal felújítására, akkor miért nem figyeltek jobban oda a kivitelezés esztétikai és műszaki minőségére.

Pap István