Böcskei László megyéspüspök húsvéti üzenete

Kedves Ünneplő Testvéreim! „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól” (Jn 20, 1). – Így kezdi Szent János evangélista a Jézus feltámadásáról szóló beszámolóját.

A sírba helyezést követően, az idézett szavak átlépést jeleznek egy egészen új valóság felé. Aki elsőként a sírhoz érkezik, Mária Magdolna nyitott és üres sírt talál. Ijedtében Simon Péterhez siet, hogy segítséget kérjen, reménykedve abban, hogy az elvitt Jézus nyomára akadnak. Az üres sír felfedezése, ahogyan az idézett szavak bemutatják, kulcsfontosságú esemény a feltámadásba vetett hitünk megalapozásánál. Ezért érdemes ezeknél a szavaknál elidőzni, felettük elgondolkodni, a bennük rejlő üzenetet megragadni.

Új megismerés forrása

„A hét első napján…” – Amikor az evangélista leírja, hogy a zsidók nyugalmi napját, a sabbatot követően Mária Magdolna Jézus sírjához siet, nem csak egy időbeli elhelyezésre gondol. A hétnek az első napja, annak korai órája valami újnak a kezdetét jelenti! Mária Magdolna útja már nem egy halotthoz vezet, hogy elvesztése miatt szomorkodjon. Ennél több valósul meg itt, mert az üres sír, az elhengerített kő látványa a sötétségből a világossághoz vezeti azokat, akik úton vannak, akik keresésükben az érthetetlennel találkoznak, akik nem azt találják, amit keresnek, ennek ellenében azonban egy új, félelmüket feloldó megtapasztalásban részesülnek. Az üres sír a nyugalom helyeként új megismerés forrásává lesz, hogy feltárja az ember előtt az élet újdonságot.

A húsvéti esemény nem csak Isten hűségéről és minket megváltó Fiáról szól. Ez az esemény a megváltott és az életre hívott embert is középpontba állítja. Akár magunkra is gondolhatunk, hiszen Isten, az Ő tervében, mindegyikünket életre teremtett. Ezért nem csak szemlélői lehetünk a húsvéti eseménynek. Hivatásunk a húsvét megélése és vállalása annak, amit csak Isten kezdeményezhet és valósíthat meg az ember életében. Olvassuk az ünnepi evangéliumban, hogy Mária Magdolna szavára Simon Péter azonnal elindult és az üres sírhoz sietett. (Jn 20, 3–7.). Mi járta át ezt a Pétert a sírhoz vezető úton? A Mester viszontlátásának reménye? Vagy talán a tagadásból fakadó lelkiismeretfurdalás súlya? Netalán egy folytatásnak a lehetősége a Názáreti Jézus közelségében? Nem tudhatjuk! Azt azonban kiérezzük a szentírási beszámolóból, hogy Péter nem vesztette el a reményt. Kereső emberként követi a tényeket és nyitott marad az Istentől kapott esélyekkel szemben. Nem érti meg azonnal a valóságot, de azt tudja, hogy a halott Jézus nincs már a sírban és ezt nem lehet emberre hárítani. Valami új előtt találja magát. És nem zárkózik el, hanem szabadon felvállalja az újdonságot!

Felvállalni a harcot

A feltámadás csodájával Isten ismét középpontba helyezi az embert. Ezért, az üres sír közelében nem lehet csak semlegesen állni. Sőt, még a mérlegelésre sem jut idő! Mert az üres sír Isten szeretetének jeleként felelősségre emlékeztet és ehhez illő állásfoglalást követel. Ez a húsvéti ember újdonsága: felvállalni a harcot a sötétség sokféle erőivel, és ébresztő fényességet nyújtani az embereknek és a világnak! A középpont, ahova az üres sír helyez bennünket olyan forrás, ahonnan felfrissülhet minden elfáradt, irányt vesztett és magába temetkezett ember. Tárjuk fel ezt a forrást életünkben és vigyük el másokhoz is megújító erejét!

Kedves Ünneplő Testvéreim! Húsvét reggele egy egészen új valóságnak a kezdetét jelenti, amely bennünk és körülöttünk is elérhető lesz akkor, amikor elindulunk, és kereséseink útján rátalálunk az üres sírra. Isten ma is cselekszik! A követ Ő hengeríti el. Nekünk csak látnunk és hinnünk kell!

Áldott húsvéti ünnepeket és a megújulás kegyelmét ajándékozza mindenkinek az Irgalmas Isten!

Nagyvárad, 2016. húsvétján

† László s.k. megyéspüspök