A lehetetlent is vállalja értünk Isten

Az Irgalmasság Évében a Római Katolikus Egyházmegye zarándoklatra hívja a híveket a Székesegyházhoz. Legutóbb dr. Fügedy Antal Levente mezőbikácsi plébános volt az ünnepi mise szónoka.

Az Irgalmasság Rendkívüli Szentévében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklatra hívja a híveket a Székesegyházhoz, hogy a megnyitott Szent Kapun átlépve Isten irgalmasságára tekintsenek, és maguk is a megújulás útjára lépjenek. Ezért a szentév ideje alatt, minden hónap első csütörtökje Szentévi Zarándoklati Nap, amikor közös szentmisére várják a zarándokokat az egyházmegye főtemplomába. Az összeállított programnak megfelelően legutóbb a szórványnak számító Tenkéről, Bélből, Bélfenyérről, Biharsályiból, Mezőbikácsról, Nagyszalontáról és Belényesből zarándokoltak a hívek Váradra.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: immár nyolcadik alkalommal vannak együtt az egyházmegye különböző vidékeiről érkezett zarándokok, hogy Isten irgalmára figyeljenek, efelett elmélkedjenek, és megerősödjenek, hiszen az Úr az, aki szeretete és jósága által megszólít bennünket, és megadja a szükséges áldást és kegyelmet ahhoz, hogy helyt tudjunk állni. Hangsúlyozta: sokféleképpen megmutatkozik ez az életünkben, hiszen Isten gyarlóságaink és hibáink ellenére is magához fogad minket.

A főpásztor ugyanakkor arra kérte a jelenlevőket: közös imáikba foglalják bele mindazokat is, akiket a szívükbe hordoznak, az otthon levőket, az időseket, a betegeket, a gyermekeket, akik vakáción és szabadságon vannak, és minden körülmények közt Istenre hagyatkoznak.

Festmények

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában dr. Fügedy Antal Levente mezőbikácsi plébános arra hívta fel a figyelmet: az egyházmegye egyik temploma olyan, mintha az irgalmasság temploma lenne, bár nem ez a titulusa. Amikor belépünk, a hajó egyik falán a tékozló fiú történetének azt a jelenetét ábrázoló kép látható, amikor az apa visszafogadja a visszatért ifjút, és amely azt példázza tulajdonképpen, hogy mindenki életében adott egy pillanat, amikor megpróbál elszakadni, de aztán Isten kegyelméből valamennyiüknek új élet juthat osztályrészül. A hajó másik oldalán látható kép az irgalmas szamaritánust jeleníti meg, mely arra tanít, hogy Isten nemcsak megbocsát és vigasztal, hanem kész lehajolni hozzánk, a gyógyításunkra sietni. A harmadik festmény, vagyis a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltárkép arra utal, hogy a katolikusok számára mindig adott, hogy a szent gyónás által megtisztuljanak a bűneiktől, és így visszatérjenek az atyai házhoz. A negyedik kép, azaz a mennyezeti festmény pedig megmagyarázza, hogy miért lehetséges ez a nagy kegyelmi áradat, az örök elveszettségtől való megszabadulás: a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézus látható ugyanis rajta, aki Isten akaratának teljesítése érdekében azt is vállalta értünk, hogy ártatlanul a bűnösök közé sorolják.

Nem vagyunk egyedül

A tisztelendő ugyanakkor egy Páduai Szent Antal által elmondott történetet is elmesélt, hogy még hitelesebben nyomatékosítsa azt: az irgalmas Isten mennyi áldozatra képes miérettünk. Ez arról szólt, hogy élt egyszer egy király, aki egy óvatlan pillanatban beejtette igazgyönggyel díszített gyűrűjét a palotakert kútjába. Utasítására sokan próbálták visszahozni ezt, de senkinek sem sikerült. Végül az uralkodó úgy döntött, leveszi pompás ruháit, egyszerű szűrzsákba öltözik, és ő maga száll alá a gyűrűjéért, melyet aztán meg is talált. Úgy fogalmazott a plébános: akárcsak a király, Isten is vállalja értünk a lehetetlent, hiszen a gyűrű mi magunk vagyunk, az igazgyöngy pedig a lelkünk, melyet meg kell menteni. Nem vagyunk tehát soha egyedül, vagy elveszettek, mert ott van mindig Isten a számunkra, akinek rendkívül fontosak vagyunk.

Ciucur Losonczi Antonius