Várad két legismertebb egyházzenei kódexéről (1.)

Korábban már olvashattuk, hogy a pápai és királyi rendeletek nagy hatással voltak a váradi püspökség fejlődésére.Várad püspökei önköltségen látták el liturgikus könyvekkel a püspökséghez tartozó katolikus templomaikat, de a további törvénykezéseket is érvényesítve csak abban az esetben szerelhették fel ezeket, ha másolóműhelyt (scriptorium) is fenntartottak székhelyükön. A XI. század végétől működő scriptoriumok termékeiből kerültek be részben a személyes püspöki, illetve a székesegyházi könyvtárba a szertartáskönyvek legrégibb alaprétegének példányai.

A nemzetközi köztudatban napjainkban is ismert két váradi kódex a Filipecz Pontifikálé és a Váradi „Zalka” Antifonálé. Mindkét díszes kódexet Filipecz (Pruis) János (1431–1509) humanista váradi püspök, megrendelésére készítették a XV. század utolsó harmadában. Az egyik Filipecz kódex azért viseli Zalka János püspök nevét, mert azt a XIX. században ő restauráltatta.

A Filipecz Pontifikáléról

A Vitéz Jánost követő bibliofil püspökök sorát a morvaországi származású és cseh műveltségű Filipecz (Pruis) János, Mátyás király egyik kedvenc diplomatája nyitja meg. Az uralkodó jobbkeze volt főkancellári minőségben 1484-től fogva. Remek politikai szolgálatai jutalmául nyerte el Mátyás királytól a váradi püspökséget 1476-ban. Ezt a címét egészen 1491-ig birtokolta is. A király halála után lemondott a püspökségről és teljesen visszavonult a politikától. Felhalmozott javait szétosztogatta, és a magyar-hradischi (Uhor Hradiste) ferences kolostorban élt egészen a haláláig. Korabeli dokumentumok lejegyezték a püspökről, hogy ámbár szeretett költekezni, de különös ízlésességet látott az egyházi építkezésekben, a reneszánszi fényűzésben, valamint a királyi gazdagsággal ékesített nagyméretű szertartáskönyvekben is.

A váradi székesegyházat többek közt ilyen fejedelmi pompájú díszkódex-sorozattal is gazdagította a püspök. Váradon olyan egyházi énekkönyvek és külön helyi zenei hagyományokon alapuló antifonálék voltak használatban, amelyek regionális zenei jellemzőinket is sok esetben rögzítették az utókornak. A Filipecz Pontifikáléban nemcsak a megszokott, szépen kiegyensúlyozott magyar notációkkal és váradi jellegzetességekkel találkozhatunk. A törekékekből összeállítható jegyzetek anyagainak többsége egyezik a régebbi forrásokban is használtakkal és említettekkel, de további részleteket is nyújtani tud az ezt kutatók számára. A liturgiai rendszerezés és a szertartásokon használt offíciumok, zsolozsmák, dallamvariánsainak összességét tekintve a központi magyar hagyományt követik nagy többségben. Időközben a kódextöredékek kutatói a magyar notációk mellett további cseh notációkat is felfedeztek benne, illetve egyéb dallamváltozatokat is. Emiatt zenei és liturgiai értelemben a Filipecz Pontifikálét egy keverék notációs kódexként kell kezeljük.

Kutatók azt feltételezik, hogy eredetileg talán ötkötetes, minden korabeli éneket rögzítő sorozat megmaradt része lehet az ismert töredék. Mérete elég nagy volt az akkor használatban levő más kódexekhez képest, amely igazából abban segített, hogy a korabeli kórus minden tagja számára jól olvasható legyen. Azokban az időkben az volt a szokás, hogy az énekesek az egyetlen példányban létező kottákat állták körbe, és így énekelték, olvasták azokat. Napjainkban az ortodox egyházban tapasztalhatunk és láthatunk hasonlót. Filipecznek a kódexek iránti érdeklődéséről más hiteles leírás is említést tesz: az ő nevéhez fűződik többek közt szülőhazájában, a morvaországi Brünnben az első nyomda megalapítása is (1486). Élete végén, kolostori visszavonultságában, maga is foglalkozott egyházi szertartáskönyvek másolásával és díszítésével. A magyar-hradischi kolostorban lakó ferencesek a XVIII. században készült több kéziratot is az egykori váradi püspök munkájaként tartanak számon.

Thurzó Zoltán