Kovács Nóri: a jövőnek kell éljünk (videó)

Kovács Nóri énekesnő Születésnapodra című dalát már több, mint 3 millióan hallgatták meg, de sokaknak ismerősen csenghet a Szerelem, szerelem című ének vagy a nemrégiben megjelent Névnapköszöntő is. A Vasárnap Reggelnek mesélt hitről, magyarságról, a világ bármely eldugott szegletében megélt magyarságtudatról, élete egyik legmeghatóbb pillanatáról és az önzetlen szeretet erejéről.

Kislánykora óta része az életének a zene. Az éneklés mellett hangszeren is tanult?

Már alsó tagozatos kisdiákként olyan tanárok oktattak, akik részesei és éltetői voltak a táncház mozgalomnak. Nekik köszönhetem, hogy nagyon megszerettem az autentikus népzenét. Igazi, eredeti felvételekről tanították nekem a népdalokat. A hangszerek közül is a népi hangszerek érdekeltek igazán, citerázni és furulyázni tanultam. Később még egy kicsit népi hegedűn is tanultam játszani. Sokan azt gondolják, hogy az szinte olyan, mint a klasszikus hegedű, de nem, nagyon különböző. A technikája, a tartása, a vonóhúzás is teljesen más.

Ez a pályaív vitte a tanítóképzőbe, és azon belül is a zenei műveltség területre?

Igen. Nyolc évig tanítottam is, de végül annyira sok lett nagy örömömre az előadói felkérés, hogy amellett már nem tudtam tovább vállalni az oktatást.

A tanárai mellett, akik korán felfedezték a tehetségét, gondolom, a családja is támogatta a zenei pályán.

A családunkban rengeteg amatőr zenész van, mindenkihez közel áll a népzene, a muzsika. A szüleim nagyon sokat segítettek, és boldogok voltak, hogy erre a pályára lépek. Kicsiként persze kellett néha nógatni, mert nagyon sok minden érdekelt, a festészettől a balettig.

A Balkán Fanatik énekesnőjeként robbant be a köztudatba, de már 2006-ban megjelentetett egy autentikus népzenei lemezt.

A pályafutásom legelején autentikus népzenét énekeltem zenész barátaimmal, az első lemezem is ebből az időszakból merítkezett, és ennek köszönhetem a Balkán Fanatikkal való megismerkedést is. Éppen a stúdióban voltam, ahol az „Ami a szívemen” lemezem készült, és utánam következett a zenekar. Így találkoztunk, a kettőnk stílusa pedig szépen ötvöződött.

Kit tekint példaképének?

Az erdélyi gyűjtő körútjaim során fantasztikus nénikkel és bácsikkal ismerkedtem meg, akiktől nem csak csodásabbnál csodásabb népdalokat tanulhattam meg, de rengeteg életbölcsességet is kaptam tőlük útravalónak. Talán a legkedvesebb érzés, amit tapasztaltam, az az önzetlen és feltétel nélküli szeretet. Egy gyimesi néni, Gizi néni, a szívét-lelkét adta, hogy vendégül láthasson, amikor nála voltam. Az egyetlen kakasát vágta le az ebédhez. A kályha legmelegebb részéhez ültetett, hogy ne fázzak. Végtelenül megható volt a szeretete. Amit tőlük kaptam, az egy életre szól, és például, ha döntési helyzetbe kerülök, mindig próbálom felidézni ezeknek a csodás idős embereknek az életbölcsességét.

Volt már efféle nehéz döntési helyzet?

Igen. Például hívtak már olyan helyre énekelni, amiről úgy éreztem, hogy alaposan meg kell fontolnom, elvállalom-e. De végül jól döntöttem, és örülök, hogy kiálltam az ügy mellett és a nevemet adtam.

Nagyon sok jótékonysági koncerten is vállal fellépést.

Vallom, hogy amit adunk, hosszú távon azt kapjuk vissza, ezért szerintem, aki teheti, annak kötelessége segíteni azzal, amivel tud. A Fóti Gyermekotthonban, amikor csak tehetem, fellépek. Annál nagyobb öröm aligha kell, amikor egy-egy kisgyerek megölel a közös éneklés után.

A gyerekekhez talán kicsit közelebb is áll az a populáris népzene, amit ön énekel, mint az autentikus.

„Emberibb hang” számukra, de még sokszor a felnőtteknek is. Könnyebb megismertetni és megszerettetni a népzenét, ha kicsit populárisabb. Ez a hangzásvilág közelebb áll hozzájuk talán. A népdalt persze tiszteletben tartom, soha nem facsarnám ki, nem változtatnám meg a mondanivalóját és ugyanúgy fontos az értékközvetítés. Nem követek mainstream irányzatokat, hiteles szeretnék maradni. Ha tehetem, az autentikus – például Erdélyben gyűjtött népdal alapra készült zenémet – sokszor meg is mutatom annak a néninek vagy bácsinak, akitől tanultam, hogy biztosan sikerült-e megtartanom a dal hitelét. Hála Istennek nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Kovács Józsi bácsival van egy ikonikus dalunk, a Szerelem, szerelem. Amikor meghallotta a feldolgozott verziót, elmorzsolt egy könnycseppet és csak annyit mondott, hogy „Kislányom, nekünk, annyira összestimmol a hangunk, hogy több közös nótát kéne énekelnünk”. Ennél nagyobb dicséret nem kell.

A Születésnapomra című dalát már több mint hárommillióan hallgatták meg. Nemrég pedig megírta a Névnapköszöntő című dalt is.

Ez egy hungarikum, hiszen a világ legtöbb táján a névnapot nem ünneplik. Ezen és a Születésnapomra sikerén felbuzdulva írtam meg a dalt, aminek egy playback verziója is létezik, így bárki megköszöntheti a szerettét a saját hangján megszólaltatott dallal.

Ön is köszönti ezekkel a dalokkal a szeretteit?

Pont a Névnapköszöntőt vettük fel, és másnap volt a húgom névnapja, akkor neki elénekeltem. Nagyon meglepődött és jólesett neki. De már mindenki ismeri ezeket a dalokat a családban, úgyhogy csak ritkán éneklem otthon.

Ön énekelte az Magyarország Imázs-dalt is.

Nagy megtiszteltetés volt, hogy felkértek. Ez egy csíkménasági dal, a Repülj madár feldolgozása. Ez a legkedvesebb dalom, és nagy örömömre az egész világot bejárta.

Melyek a hallgatók kedvencei, amit minden koncertjén kérnek?

A Szerelem, szerelem a legkedveltebb, de a 14 eddig megjelent lemezem szinte mindegyikén van nagyon népszerű szám. A Magyarnak Lenni című dalt is gyakran kérik. A magyarságunkról és a magyarságunknak szól. Benne van, hogy számomra mit jelent magyarnak lenni. De a diaszpóraterületeken élő magyarok körében népszerű a szimfonikus népi operám, a Nimród regéjének záródala is, a Magyar Testvér – Várunk Haza. Csodálatos látni, ahogy az évtizedek óta külföldön élő magyarok mennyire meghatódnak, és hogy milyen mélyen megmaradt bennük a hazaszeretet. Egyszer egy viski néni odajött hozzám az előadás után, és azt mondta, hogy visszaadtam a magyarságát. Elmesélte, hogy most éppen Ukrajnában él, de volt már Csehország és Szovjetunió is a valaha volt magyar település, bár a néni sohasem hagyta el Kárpátalját. Egy másik csodás emlékem, amikor Atlantában a tengerparton megszólított egy bácsi, aki hallotta, hogy magyarul beszélünk, és megkért, hogy énekeljük el a Tavaszi szél, vizet áraszt című népdalt. Szinte megszakad az ember szíve, de ott a remény, hogy bárhol éljünk a világban mi magyarok, azért egyek vagyunk, egy a múltunk, egy a vérünk, egy a Jóistenünk, hiszen a versben is benne van, a „Magyarok Istene”.

Korábban azt mondta egy beszélgetésben, hogy hálás Istennek, amiért megszülethetett. A dalai is kötődnek a hitéhez?

Nem egyszerűen hiszek Istenben, hanem nap mint nap itt van velem. Minden egyes kisebb-nagyobb örömért hálát kell adni. A hibákból meg tanulni kell. Sokan azt hiszik, hogy kicsit naiv vagyok, de a realitás talaján élek meg pozitívan minden napot. Valóban hálás vagyok a szüleimnek és Istennek, hogy itt lehetek. Ennek köszönhető, hogy együtt lehetek a szeretteimmel.

Volt, hogy valami miatt nagyon kérte Isten segítségét?

Hogyne. Kerültem már önhibámon kívül olyan mélypontra, amikor nagyon kértem, hogy ha holnap nem is, vagy soha többet nem is, de most nagyon fontos, hogy meghallgatásra találjon a kérésem. Persze tiszta fejjel az ember nem kér ilyet, de akkor nagyon kétségbe voltam esve.

Meghallgatásra talált?

Igen.

Ön inkább a jelen és jövő felé fordul, nem annyira a múlton rágódós alkat.

Így van, persze múlt nélkül nincsen jelenünk és jövőnk. Tisztelni kell a magyarságunkat, a szüleinket, még azt sem mondom, hogy a jelennek éljünk, hanem a jövőnek. Olyan dolgokat tegyünk, ami a következő generációknak is érték lehet.

Lehet, hogy néhány év, évtized múlva egy interjúban valaki éppen azt fogja mondani, hogy öntől kapott, a dalaiból merített életre szóló életbölcsességet?

Nagyon örülnék, ha így lenne. Akkor már megérte.