75 éve halt meg Moholy-Nagy László

75 éve, 1946. november 24-én halt meg Chicagóban Moholy-Nagy László fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek magyar úttörője, a múlt század talán legnagyobb hatású magyar képzőművésze.

1895. július 20-án született a Bács megyei Bácsborsódon. Amerikába kivándorolt apja helyett nagybátyja nevelte a vajdasági Moholpusztán, vagyis a mai Mol, Szerbia területén. Szegeden járt gimnáziumba, majd Budapesten a jogi karra. Az első világháború kitörése után katonai szolgálatra hívták be.

A fronton megsebesült, a kórházban háborús képeslapokat festett, felgyógyulva rajziskolába járt. Először 1918-ban, a Nemzeti Szalonban állított ki.

Festőként a magyar avantgárd, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos hatott rá. 1919-ben aláírta a politikai irányú művészeti mozgalom, a magyar aktivisták kiáltványát. Az 1918-19-es forradalmakkal rokonszenvezett, de az eseményektől távol maradt. A kommün bukása után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott együtt. Fa- és linómetszetei Kassák Lajos Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben.

Az ipari táj és a mozgás ragadta meg képzeletét

Kassákkal közösen írták a konstruktivista kiáltványnak tekinthető, 1922-ben megjelent Új művészek könyvét. Az orosz absztrakt jeles képviselői, Kazimir Malevics és El Liszickij hatására különböző anyagokból készített absztrakt konstrukciókat, amelyeket 1922-ben a berlini Sturm Galériában mutatott be.

A 20. század művészetét megújító, a konstruktív törekvéseknek otthont adó Bauhaus alapítója, Walter Gropius tanárnak hívta meg az intézménybe. Moholy-Nagy 1923-tól Weimarban, majd Dessauban volt az előkészítő tanfolyam és a fémműhely, később a fotócsoport vezetője.

A látáskultúra meghonosítása érdekében megújította a művészek oktatását is.

A Bauhaus-könyveket Gropiusszal közösen szerkesztette, és El Liszickijjel közösen állított ki. 1925-ben megjelent Festmény, fényképezés, film című kötetében írta, hogy semmiféle mai vagy azelőtti festészet nem képes a fényképezés hatáslehetőségeit utolérni. Legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ebben az időszakban alkotta.

1928-ban Gropiusszal együtt megvált a Bauhaustól, Berlinben telepedett le. Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetének nyomán készült Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje.

A színes filmmel is kísérletezett

Rövidfilmjei a városi élet forgatagát mutatták be. 1929-ben ő rendezte a korszak nagy kiállítását, a stuttgarti Film und Fotót, amelyen 97 saját művel szerepelt. Emellett díszleteket, fény- és hangeffektusokat készített a színházi rendező Erwin Piscator és operaelőadások számára.

Hitler hatalomra kerülése után, 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, ahol hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt. 1937-ben Gropius ajánlására meghívták Amerikába, és Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust, vagyis az IIT Institute of Designt. A nácik ekkorra már kiszórták az úgymond elfajzott művészetnek minősített műveit a német múzeumokból. Az általa alapított intézet 1944-től chicagói üzletemberek támogatásával főiskolává alakult, majd az amerikai dizájn fontos műhelye lett.

1945-ben leukémiás megbetegedést diagnosztizáltak nála, de egészen haláláig dolgozott a Mozgásban-látás című könyvén, filozófiai kérdéseket is taglaló szellemi végrendeletén.

Moholy-Nagy László 1946. november 24-én halt meg Chicagóban.

Festőként és fotóművészként az általa legelemibb ábrázoló tényezőnek tartott fény foglalkoztatta. Fotogramjait kamera nélkül, fényérzékeny papírra komponálta.. Átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei áramló, hullámzó fényhatást teremtenek. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai állandóan változtatják fény- és térhatásukat. A reklámgrafikában és a tipográfiában is maradandót alkotott, és ő tervezte a rendkívül népszerű Parker 51 töltőtollat, amely a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a MoMA gyűjteményében is megtalálható.

Az anyagtól az építészetig című műve a Bauhausban tartott előadásaira épül, önéletrajza 1947-ben Abstract of an Artist címen jelent meg.

Életét és munkásságát felesége, Sibyl Moholy-Nagy elemezte Moholy-Nagy, kísérlet a teljességre című könyvében, amely 1950-ben jelent meg.

Életműve máig meghatározó a képzőművészetben

Művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. Hitt abban, hogy a tárgyformálás megreformálhatja a társadalmat. Azt vallotta, hogy a modern technika összhangba hozható a művészettel. Nyugaton ő a legismertebb magyar képzőművész, itthon azonban sokáig nem foglalkoztak életművével, a két világháború között kommunistának tartották, 1945 után pedig idealistának és formalistának. 1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit, kollázsait, és kiadták 100 fotó című fényképalbumát. 2006-ban az ő nevét vette fel az addigi Iparművészeti Egyetem, amelyet azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek, vagyis MOME-nak hívnak.

A MOME tavaly rendhagyó audiovizuális kampánnyal ünnepelte névadója születésének 125. évfordulóját.

A Moholy-Nagy nevet formatervezési ösztöndíj-pályázat, illetve a MOME Könyvtárában kutatóterem viseli.

Több mint fél évszázad után első nagyszabású amerikai retrospektív kiállítását 2016-ban rendezték meg. A 300 alkotását bemutató Moholy-Nagy: Future Present című tárlatot Chicagóban, New Yorkban és Los Angelesben is láthatta a közönség. Minden bizonnyal a kiállítás sikere is hozzájárult ahhoz, hogy a tárlaton is szereplő alkotása, az úgynevezett telefonképeinek egyike az év végén rekordáron, 6 millió dollárért kelt el egy New York-i árverésen.

Az EM 1 Telephonbild minden idők legdrágább, aukción eladott magyar műtárgya lett.

Két éve került elő 1933-as, elveszettnek hitt, Hangzó ABC című kísérleti filmje.