2022.12.10. 20:34
A legősibb magyar néprajzi csoport állapotáról ad helyzetjelentést egy új kötet
Megkapóan őszinte és szép könyvet írt Domonkos László a moldvai csángókról. A kötet sok mindent „helyretesz” bennünk keleti magyarjaink múltját és jelenét illetően, miközben a lapokon egyre mélyebbre jutunk a moldvai–etelközi utakon, Árpád-kori magyar szavak és Hetzmann Róbert tűéles fotói társaságában.
Résztvevők moldvai csángó népviseletben az első magyar nyelvű római katolikus szentmisén a romániai Bákóban, a Szent Miklós-templomban 2019. január 27-én
Forrás: MTI
Fotó: Veres Nándor
A szerző már több mint harminc kötetet tett le eddig az asztalra. E művében is biztos kézzel vezet bennünket Ignácz Rózsa, Domokos Pál Péter és a többi nagy „csángóértő” nyomában.
Fotós: M.W.
A Jogar.hu oldalról beszerezhető könyv alapja egy idén nyáron megvalósult kutatóút volt, amelynek során az író és csapata bejárta szinte egész Moldvát, ahol a Kárpáton kívüli előőrsök vigyázták a Szent István-i Magyarország széleit. Kötetünkben több helyütt is olvashatunk arról, hogy e térség, amelyet ma a hatalmasra hízott Románia keleti karéjaként ismerünk, egykor javarészt magyarlakta terület volt. Sőt, hogy a klézsei Harangozó Mártont idézzem:
„A csángó régibb, mint a romány itt.”
Domonkos kötete segítségével megérthetjük azt a folyamatot is, amely a moldvai magyarság eróziójaként írható le, és nem magától ment végbe, hiszen az ottani véreinket körülvevő román tenger más, mint az erdélyi: mélyebb, sötétebb.
Mindazonáltal, lehet zord képet festeni a távoli csángókról, de ki tudja, hányszor jósolták már azt, hogy eltűnnek az etnikai térképről, majd – hála Istennek – mégsem lett így. Erről az edzett, jobb sorsra hivatott, ősiségünkből a legtöbbet megőrzött nemzetrészről szól ez a kötet, amelynek minden, népe jövője iránt érdeklődő magyar könyvespolcán ott a helye.
