3 órája
Aranykor emlékét őrzi a magyarság kollektív tudattalanja
Az e heti Poétikon vendége Toót-Holló Tamás Herczeg Ferenc-díjas író volt, akivel az aranyhajú gyermekekről szóló magyar népmeséink rejtett üzeneteiről, a magyarok ősi, csillagvallási örökségéről, valamint új, Boldogasszony keresztlánya című drámakötetéről beszélgetett a műsorvezető, Viola Szandra.
Toót-Holló Tamás Herczeg Ferenc-díjas író
Forrás: MW
Ha ezt a beszélgetést nem most folytatnánk, hanem néhány évtizeddel korábban, akkor még más névalakkal kellene téged bemutatni – állapította meg a Magyar Nemzet Videa-csatornáján közreadott műsorát elindítva Viola Szandra, jelezve: ennek a névváltoztatásnak a története azért is izgalmas a számára, mert rokonságba hozható azzal a „nagyon speciális, misztikus időkezeléssel”, amelyik a Boldogasszony keresztlánya című drámát is élteti, hiszen annak alapja is egy olyan érzés, hogy valami egy alternatív idővonalon kibontakozva akár másképp is megtörténhetett volna.
Forrás: MW
A 2007-ben végrehajtott névváltoztatásáról szólva a szerző jogosnak találta ezt a felvetést: elismerve, számos különös érzés származhat abból, hogy jelenleg használt névalakját egy újólag elkészített, ugyan a valódi születésnapjára kiállított, de a személyes történelmét lényegében átíró születési anyakönyvi kivonat rögzíti. Nehéz lenne ezt nem úgy átélni, hogy ezzel egy új, alternatív idővonal alakult ki, s ennek köszönhetően valami új teremtéstörténet bomlott ki a maga sorsára nézve – mondta Toót-Holló Tamás, hozzátéve: az általa legutóbb közreadott két drámájában egyformán szereplő aranyhajú gyermekek nem evilági szférákból történő visszatérése is valami ilyesmit jelent. Az ugyanis nem más, mint egy új, alternatív idővonal érzetét keltő mágikus történés, ami valójában a magyarság kollektív tudattalanjából előtűnő vágykép eredménye. Annak érzékeltetése, hogy Szent István keresztény térítése után a nomád őseink csillagvallási örökségének őrzése történhetett volna akár másképpen is. Az új, keresztény hit felvételének szakrális élményét semmilyen módon ki nem kezdve, de valaha volt naphéroszaink, így az aranyhajú gyermekek emlékezetét is jóval hűségesebben megőrizve – s így nem csak a népmeséinkbe rejtve.
A Boldogasszony keresztlánya és annak párdarabja, az Aranyhajú hármasok című liturgikus dráma cselekményében is a magyarság számára reményt keltő, csodás elem az aranyhajú gyermekek születése, vagyis a csillaggyermekként feltűnő naphéroszok megjelenése – hívta fel a figyelmet a szerző, jelezve ugyanakkor, hogy míg az aranyhajú gyermekek az Aranyhajú hármasok című darabban főszereplők, addig a Boldogasszony keresztlánya című darabban inkább csak mellékszereplők, tekintve, hogy ebben az új darabjában már maga Szűz Mária keresztlánya a főszereplő, akinek sorsába ez az ősi tündérmesénk valójában a magyarok megkeresztelkedésének fájdalmasan szép lelki történetét szőtte bele.
Az a gesztus, amit ebben a magyar népmesében – és az annak alapján írt drámában – Szűz Mária megtesz, nem más, mint egy, a népi vallásosság jegyében megfogalmazott istenbéke-ajánlat kifejezése: hiszen a csillaggyermekként megszülető aranyhajú lány keresztszülőségének vállalása a mese fikciója szerint egy olyan tabusértés, amit az egyszerű földi halandók nem mernek vállalni, hiszen megérzik azt, hogy ezt megtenni nem más, mint egy istenekre méretezett vállalás. Szűz Mária, a magyarok Boldogasszonya azonban megteszi ezt, s ezzel valójában egy olyan alternatív történetet alapoz meg, amelynek képzete szerint a magyarság a saját nomád, csillagvallási örökségét büszkébben vállalva tarthatta volna magát az új, keresztény hitéhez is – emelte ki Toót-Holló Tamás.
Forrás: MW
„Hogy miért lesz aranyszínű a bőre és a haja a főszereplőnknek, Boldogasszony keresztlányának, arról közösen is elgondolkozhatnánk. Mit jelent számunkra az arany mint szín? Nekünk, magyaroknak mit üzen ez a színárnyalat?” – érdeklődött Viola Szandra az arany mesebeli szimbolikáról.
Ha így teszed fel a kérdést, hogy nekünk, magyaroknak, milyen különleges értelmű üzenetet hordoz mindez, akkor arra van egy nagyon határozott válaszom. Ennek a színnek a megjelenése minden mesénkben az ősi, csillagvallási örökségünk emlékét őrzi
– mondta a szerző, aki szerint ezért béget a meséinkben az aranyszőrű bárány, ezért száll az égbe az aranyszőrű, táltos paripa, ezért járnak az aranyréten az aranyregiment katonái aranykarddal a kezükben, s ezért éppen egy aranyhídon át érkezik meg hozzánk, az emberi világba Tündér Ilona. Az aranyszínű mesebeli jelenések mindig az ősi napistenhit, a csillagvallási örökség megtestesülései, amelyek a magyarság számára mindig egy valaha volt, letűnt, de még mindig visszavárt aranykor emlékével szolgálnak – állapította meg.
Azzal, hogy a népmeséinkben mindig visszavárjuk a veszendőbe ment aranyhajú gyermekeket, akik hozzánk még holtukból is visszatérnek, a tőlünk elrabolt ősi csillagfények elvesztésének eltitkolt, de még mindig élő traumájára emlékezünk. Ezért is szólnak a meséink a sárkányok által elrabolt Nap kiszabadításáról. Ezért is szól úgy a ma is énekelt híres népdalunk, hogy „nem úgy van most, mint volt régen, nem az a Nap van az égen”
– sorolta a magyar folklórban megőrzött árulkodó jeleket a szerző.
Viola Szandra a közismert népdal soraiban megőrzött titkokról külön kérdéseket is feltett, az iránt érdeklődve, milyen spirituális várakozásról szólhatnak valódi értelmüket tekintve ezek a dalszövegek.
Toót-Holló Tamás utalt arra a néprajztudományban közismert felismerésre, hogy amikor a dal azt panaszolja el, hogy „nem az a Nap, nem az a Hold, nem az a szeretőm, ki volt”, akkor a régi szerető felemlegetésével valójában a régi vallás, a magyarok ősvallásának még mindig szeretetteljes emlékét dédelgetjük.
Ez a népdal, ahogy az aranyhajú gyermekekről és a Szűz Mária keresztlányáról szóló minden népmesénk is, a magyarság az aranykorokba visszaszólító, ősi vágyódását fejezi ki, s egyben számot ad a kollektív tudattalanunkba zárt transzgenerációs traumánkról, az ősi csillagvallási örökségünk fájdalmas elvesztéséről is. De az általa feldolgozott népmesék azért is csodásak – mondta a szerző –, mert azokban már nemcsak ez a veszteségérzés munkál, hanem az új, keresztény hitbe vetett minden tiszta reménykedés is. Ezek a magyar népi vallásosság talán legszebb érzéseinek megélései: olyan egymásnak szépen megfelelő istenbéke-ajánlatok, amelyeknek köszönhetően a régi hitben és az új hitben élők is egyformán tiszteletteljes gesztusokat téve fordulnak a másik felé.
Ezután a műsorvezető arról érdeklődött, hogy lehetséges-e még ezt az ősi tudást átadni a fiatalabb generációknak, s hogy érthetik-e még az ősi magyar szimbólumokat a huszonévesek.
Toót-Holló Tamás válaszában kitért arra, nem véletlen, hogy a népdalok milyen örökérvényűen tudták megőrizni a valaha volt fájdalmaink emlékét: már csak azért is, mert a zenébe átültetett érzések nagyon is a lelkünkig tudnak hatolni. Mint mondta, ezért is tartja fontosnak, hogy az aranyhajú gyermekek történetét az előző liturgikus drámájához csatlakozva, Bársony Bálint és Elek Norbert szerzeményeként már egy folkopera is feldolgozta.
A zeneiség egy olyan varázslat, amelynek köszönhetően még az ilyen ősi titkokkal is el lehet jutni a fiatalokhoz – fogalmazta meg szilárd meggyőződését a szerző, aki szerint óriási jelentősége van annak, hogy ez a crossover zenei alkotás az összes nagy zenei megosztóhálózaton elérhető már, s azt a videoklipet is bárki megtekintheti, amelyikben magyar rockzenészek, népzenészek, operaénekesek és musicalszínészek együtt adják elő a folkopera egyik emblematikus darabját, Az aranyhaj nagyon jó című dalt. Ez ugyanis egy olyan szellemi jelzőfénynek is felfogható, amely egyszerre világít rá az Aranyhajú hármasok és a Boldogasszony keresztlánya című darabban foglalt ősi értékeinkre – mondta az író, hozzátéve ugyanakkor, hogy ennek az üzenetnek az előadása a zene sodrásának és lendületének köszönhetően sokkalta hatásosabb, mint bármilyen más lehetséges megjelenési formában lenne.
A teljes beszélgetés az alábbi linken nézhető meg:
