Tíz évvel ezelőtt avatták boldoggá Váradon Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: az ezen az ünnepen bemutatott szentmisén Krisztus keresztjére tekintünk, hallgatjuk Isten üzenetét, mely tanít és erősít bennünket, és megkülönböztetett figyelemmel gondolunk Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre, akit tíz évvel ezelőtt, 2010. október 30-án avattak boldoggá a nagyváradi székesegyházban. Fontos számunkra, mert főleg ezekben az időkben, illetve nemcsak a megpróbáltatásokkor, hanem az életben általában mindig szükség van támpontokra és példaképekre, akikre fel tudjunk nézni. És Boldog Bogdánffy Szilárd egy ilyen példakép nekünk, Isten és az emberek szolgálatának a hőse, aki képes volt feláldozni életét a hitért és az egyházért. Az ő tanúságtétele lelki erőt kell adjon nekünk ahhoz, hogy a kihívások közepette mi is helyt tudjunk állni. „Hisszük, hogy mellénk áll, közbenjár értünk és Isten elé viszi az ügyeinket, ezért hálával és bizalommal mutatjuk be ezt a szentmisét Bogdánffy Szilárd tiszteletére” – hangsúlyozta a főpásztor, arra kérve a jelenlevőket: viseljék imáikban azokat is, akiket megfertőzött a koronavírus.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Egy történettel kezdte elmélkedését Böcskei László, melyet egyik ismerőse osztott meg vele, aki kiment az egyik este a természetbe, és nem győzött betelni az égbolt szépségével, a csillagok ragyogásával. Keresztényként ugyanis mi is sokszor meghívást kapunk arra, hogy kivonuljunk a mindennapok megszokottságából, és feltekintve az égre, megtapasztaljuk Isten nagyságát és gondoskodását. Bogdánffy Szilárd is egy ragyogó csillag az ég firnamentumán, akit szívesen szemlélünk, miközben érezzük, hogy átölel a kisugárzásával. Ha pedig visszagondolunk a vértanú püspök tíz évvel ezelőtti boldoggá avatási szertartására, felidézhetjük, hogy tulajdonképpen egy új elköteleződést éltünk át, amikor ajándékba kaptuk őt Istentől – fogalmazott a váradi egyházmegye vezetője, aki ezután XVI. Benedek pápa apostoli brevéjét (levelét) olvasta fel, melyben megerősítette a Szentatya azon szándékát, hogy elrendeli és jóváhagyja a beatifikációt. „Mint a hit példája fényeskedik” – nyomatékosította a szövegre utalva Böcskei László, kiemelve Bogdánffy Szilárd kiválóságát és bölcsességét, mely arra kell ösztönözzön minket: ahelyett, hogy elvesznénk a magyarázkodásban és értelmezésben, vegyük inkább észre azt, hogy a türelmes Isten mindig utat mutat nekünk, eszközöket biztosít és lehetőségeket kínál arra, hogy ne féljünk, hanem inkább éljünk bölcsen a lélek erejével és irányítása alatt.

Boldog Bogdánffy Szilárd a Torontál vármegyei Feketetón (Crna Bara, ma Szerbia) született 1911. február 21-én. 1934. június 29-én szentelték pappá Nagyváradon, ahol főleg az ifjúság nevelésével foglalkozott. 1949. február 14-én Bukarestben titokban püspökké szentelték. Ettől kezdve a kommunista karhatalom potenciális ellenséget látott benne, akit kegyetlen kínzásokkal próbáltak megalkuvásra bírni. A börtönökben a rendíthetetlen hűség és az áldozatos felebaráti szeretet jellemezte. Alig 42 évesen, 1953. október 1-jén halt meg a nagyenyedi börtönben, a közeli rabtemetőbe temették, mely fölé azóta tömbházakat emeltek.