Az igazság és a törvényesség nem mindig fedi egymást

Pap István

Portálunkon is többször írtunk már a borsi Zöld Arany közbirtokossági egyesület ügyéről, melynek hangadója Isza Attila és Molnár Dezső, akiknek dédapja tulajdonrésszel rendelkezett Bors község egykori úrbéri birtokain. A rendszerváltás után az egykori közbirtokosság tagjai, illetve azok örökösei megpróbálták visszaszerezni az egykori úrbéri legelőket, eredménytelenül. Az alábbiakból talán kiderül, hogy miért.

Az első világháború után, 1921-ben nagy földreformot hajtottak végre Romániában, az 1945 utáni kommunista rendszer viszont teljesen átalakította a tulajdonviszonyokat, és a rendszerváltás után ebben kellett valamelyes rendet teremteni az egykori tulajdonosok javára. A földtulajdonok visszaszolgáltatásának első komoly lépése az 1991/18. számú földtörvény életbe léptetése volt, melynek alapján kiosztottak a földterületeket, ez a földosztás azonban nem érintette a legelőket. A fordulatot e tekintetben a 2000/1. számú törvény hozta el, mely kimondja, hogy az egykori közbirtokossági legelőket vissza lehet adni, de csak a közbirtokosság nevére, és csak egyetlen birtoklapot lehet kiállítani, nem pedig külön birtoklapot minden résztulajdonosnak. Ez a törvény azt is kimondja, hogy a megjelenésétől számított kilencven napon belül meg kell alakítani a közbirtokossági egyesületek létrehozására hivatott ad hoc bizottságokat. Nicolae Hodișan, a Bihar Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője portálunknak elmondta, hogy ezeket az testületeket bárki megalapíthatta helyi szinten, de a volt közbirtokossági tagok közül sokan nem tudtak erről, vagy egymásra vártak, így nagyon sokan kicsúsztak az időből. A nagy felháborodás és politikai nyomásgyakorlás után 2005-ben újra törvényben biztosítottak lehetőséget arra, hogy ugyancsak kilencven napon belül megalakíthatók az ad hoc bizottságok, idézte fel az igazgató. Kérdéseinkre válaszolva kifejtette, hogy az ad hoc bizottságoknak csak az volt a feladatuk, hogy beindítsák a közbirtokosság újjáalakulásának a folyamatát. „Azt megalakíthatta bárki, lehetett az akár a polgármester, akár az alpolgármester, akik a kommunista rendszerben jöttek Moldvából vagy Olténiából, és semmi közük sem volt a helyi legelőkhöz, de lehetett a kezdeményező a helyi pap, a tanító, mert arra a régi mentalitásra alapozott a törvény, hogy a parasztok buták, nem tudják magukat megszervezni, ezért hát szervezze meg őket valaki más ad hoc” – fogalmazott.

Kicsúsztak

A borsiak is úgy jártak, hogy a 2000/1. számú törvény megjelenése után senki nem alakította meg az ad hoc bizottságot, holott mint azt Isza Attila és Molnár Dezső állítják, iratokkal tudják igazolni azt, hogy a polgármesteri hivatalban már 2000-ben tudták, hogy mi lenne a teendő, de nem tették meg a szükséges lépéseket, és a helyieket sem tájékoztatták. Valami hasonló ismétlődött meg 2005-ben. Mint Molnár Dezső az évekkel később, 2011-ben bejegyzett Zöld Arany Közös Tulajdonú Legelő Egyesület alelnöke kifejtette, a borsi polgármesteri hivatal kellett volna informálja az érintetteket a teendőkről, vagyis arról, hogy alakítsák meg a közbirtokossági egyesületet, és annak nevében nyújtsák be az igénylést a közel 200 hektáros volt közbirtokossági legelőterületre. De mint mesélte, ehelyett a polgármesteri hivatal az embereket tudatosan félrevezetve formanyomtatványokat nyomott a kezükbe, hogy egyénileg nyújtsák be kérvényeiket. Molnár és Isza felidézték, hogy maga az önkormányzat hozott létre egy közbirtokossági ad hoc bizottságot, csakhogy a bizottság bejegyzésével addig késlekedtek, míg lejárt a közbirtokossági legelők visszaigénylésének határideje. „Nem is törekedtek arra, hogy bejegyezzék a bíróságra a bizottságot, hanem húzták az időt, majd arra hivatkozva, hogy elkéstek, nem is alakították meg a közbirtokossági egyesületet, hanem kiosztották maguknak a földeket a közbirtokossági területből” – fogalmazott Molnár Dezső. Mindezek után a helyiek 2008-ban kezdték el az egyesület bejegyzését, az eljárás 2011-ig elhúzódott. De amint sikerült bejegyezni az egyesületet, a borsi helyi önkormányzat is lépett, mondta Molnár Dezső: prefektusi rendelettel községi tulajdonba vették Borson a még megmaradt közbirtokossági területeket, hogy ne legyen már terület, amit vissza lehessen adni az egyesületnek.

Perek

A Zöld Arany bejegyzése után már ez az egyesület perelte be a helyi és a megyei földosztó bizottságot és a borsi helyi tanácsot, de a nagyváradi bíróság első fokon 2013-ban, a Bihar Megyei Törvényszék pedig másodfokon 2014-ben elutasította a felperesek keresetét. A bíróság indoklása az volt, hogy nincs már terület, ahol természetben ki lehetne elégíteni a felperesek igényeit, míg a törvényszék 78/R/2014 számú ítéletében az szerepel, hogy a közbirtokossági ad hoc bizottságot 2005. december 9-én alakították meg, miközben a legelő visszaigénylési kérvények benyújtási határideje 2005. november 30-án lejárt, amiből következik, hogy ez a bizottság nem is nyújthatott be a határidő lejárta előtt kérvényt közbirtokossági legelő visszaigénylésére. Sőt, a végzés azt is írja, hogy azt sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy ez az ad hoc bizottság akár a határidő lejárta után benyújtott volna kérvényt. A Zöld Arany egyesület később egy közigazgatási pert is kezdeményezett, de ezt is elveszítette. Az egyesület nem nyugodott bele az ítéletbe, és további dokumentumokat, iratokat keres a maga igazának a bizonyítására, és Menyhárt Gabriella ügyvédnő révén el akarták juttatni az ügyet a strasbourgi európai emberi jogi bírósághoz, de semmilyen információ nincs arról, hogy az ügy valóban eljutott-e Strasbourgba. A maga során a borsi polgármesteri hivatal is pert indított, kérve az egyesület megszüntetését, ezt viszont a hivatal veszítette el.

Elkéstek

De lássuk, mit mond az ügyről a barikád másik oldalán álló Bátori Géza, Bors község polgármestere. Szerinte a 2011-ben bejegyzett egyesület nem igényelheti vissza a legelőket, mert Borson soha nem is volt hivatalosan bejegyzett közbirtokossági egyesület, és az egykori úrbéresek csak használták azt a földet, ami már akkor is a község tulajdonában volt. Érvelése szerint egy most megalakult közbirtokosság nem lehet egy korábban nem létezett egyesület jogutódja. Arra a kérdésünkre, hogy akkor miért vállalta fel az önkormányzat azt, hogy megalakítja az ad hoc bizottságot, ha korábban nem létezett Borson közbirtokossági egyesületet, Bátori Géza ezt válaszolta: „Mi sem tudtunk mindent. Ezt utána tudtuk meg. Első lépesben maga a helyi tanács hozta létre az úgynevezett ad hoc bizottságot, hogy legyen leadva a kérvény”. Hozzátette, hogy ezt követően elkezdték kutatni a telekkönyveket, és rájöttek a problémákra, ezért utána már nem folytatták a folyamatot. A polgármester azt is állítja, hogy a végleges bírósági döntés hivatkozik a jogutód hiányára, de mint azt fentebb írtuk, a törvényszék kizárólag azért ítélt a közbirtokosság ellen, mert határidő után alakult meg az ad hoc bizottság, amelynek létrehozását, mint azt maga Bátori Géza mondta, az önkormányzat vállalta magára. Felvetődik a kérdés, hogy miért alakították meg az ad hoc bizottságot a kérvények benyújtási határidejének lejárta után. Ez az elkésett bejegyzés lényegében csak ahhoz szolgáltatott jogalapot, hogy később a törvényszék jogerősen kimondhassa azt, hogy a visszaigénylési kérvényt nem is nyújthatták be a határidő lejárta előtt. Az az abszurd helyzet állt tehát elő 2014-ben, hogy a Bihar Megyei Törvényszéken tulajdonképpen az alperes – az ad hoc bizottság megalakulását felvállaló helyi önkormányzat – mulasztása miatt született a felperes, azaz a közbirtokossági egyesület számára kedvezőtlen jogerős ítélet.

Hogy jegyezték be?

Az is ellentmondásos, hogy ha nem volt jogelődje a Zöld Arany közbirtokossági egyesületnek, akkor 2011-ben hogyan sikerült azt mégis bejegyezni a bíróságon. Nicolae Hodișan ennek kapcsán azt mondta, hogy a bíróság minden közbirtokossági egyesületet olyan dokumentumok alapján jegyez be, amelyek bizonyítják, hogy a múltban létezett az a szervezeti forma. Az igazgató hozzátette, hogy ha az eredeti birtoklapok felmutatása alapján a bíróság bejegyezte az egyesületet, ezzel jogilag elismerte a hajdan működött közbirtokosságot is. Hodișan kifejtette: ma már nehéz megállapítani azt, hogy az 1921-es földreformot hogyan alkalmazták a gyakorlatban, Borson valószínűleg ez úgy zajlott le, hogy az emberek hallgatólagosan megegyeztek a legelők közös használatáról anélkül, hogy jogilag bejegyzett hivatalos szervezetet hoztak volna létre, de attól az még egy létező közbirtokosság volt, mint ahogy arról a 2011-es bejegyzés is tanúskodik. Egyébként Isza Attila elárulta portálunknak, hogy a Bihar megyei levéltárban 2019-ben talált egy olyan dokumentumot, ami azt igazolja, hogy 1938-ban létezett Borson egy Avram Iancu elnevezésű közbirtokosság. Ennek kapcsán Bátori Géza portálunknak azt mondta, hogy ő nem tud erről, az önkormányzat dokumentumai között nyoma sincs ilyesminek.

Községi tulajdon

Bátori Géza egyébként visszautasítja azt a vádat, hogy magánszemélyek visszakaptak legelőrészt. „Nincs egyetlen négyzetméternyi legelő sem magánszemély tulajdonában” – mondta, majd elmagyarázta, hogy magánszemélyek mezőgazdasági területekre adták le igényléseiket, nem pedig legelőkre. „A bírósági végzés is kimondja, hogy a községnek voltak legelői és szántóföldjei is. Ez utóbbiakat elvesztette a község, mert a szántóföldek bekerültek a TSZ használatába, és minden a TSZ használatában lévő terület, mindegy milyen úton került az hozzá, a 18-as törvény tárgyát képezi, magyarán kiosztható magánszemélyeknek. Így kaptak olyan személyek is területeket, akiknek nem volt földterületük, de mivel TSZ dolgozók voltak, ezért a törvény értelmében jogosultak voltak ötven ár földre. Tehát az igazi vesztes a község, mert a községi területeket is ki lehetett osztani” – fogalmazott. A polgármester kifejtette, hogy volt olyan lehetőség, hogy legelőket szántófölddé alakítottak át, de ezek a módosítások még a kollektíva idején történtek, és mivel ezek immár megművelhető területekként szerepeltek a nyilvántartásban, ezeket ki kellett osztani magántulajdonba. De a polgármester hangsúlyozta, hogy a 200 hektárnyi legelő most is Bors község tulajdonában van. Ráadásul legelőből egy négyzetmétert sem lehet eladni. „Mikor beléptünk az Európai Unióba, Románia vállalta azt, hogy nem csökkenti a legelők nagyságát, ami azt jelenti, hogy ha én elveszek a legelőből, akkor azt máshol legalább ugyanakkora nagyságban pótolnom kell. A borsi legelőt most is legelőként használják, a bírósági végzés alapján a prefektúra kiadta a birtoklapot, hogy az a község tulajdona” – mondta a polgármester. Ezt követően kérte a polgármesteri hivatal bírósági úton a Zöld Arany egyesület megszüntetését, „mert elvesztette tárgyát, amiért létrejött” – mondta, de mint fentebb írtuk, a bíróság elutasította a keresetet. Végezetül Bátori Géza leszögezte: a jogerős bírósági döntés kötelező érvényű mindenki számára, nemcsak a polgármesterek, de még a miniszterelnök és az államfő számára is. Hozzátette, hogy a földvisszaigénylési folyamat évekkel ezelőtt lezárult, így ma már nem is lehet földet igényelni, mert minden határidő lejárt minden típusú földterületre. A jövőben már csak akkor lehet majd ilyen jellegű igényekkel előállni, ha jön egy új törvény, ami megnyitja ezt a lehetőséget. Mindazonáltal, ha a panaszosok elégedetlenek a bírósági döntéssel, fogalmazott Bátori, akkor kérjenek perújrafelvételt, vagy vigyék el az ügyet Strasbourgba, és ha nyernek, akkor a borsi önkormányzat eleget tesz majd az igényeiknek, addig is a jelenleg érvényes jogerős bírósági végzés alapján jár el.

Nincs sok esély

Az egyesület keresi is a maga igazának érvényesítési lehetőségeit: megkeresték a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézetet, illetve egy marosvásárhelyi ügyvéd felvállalta, hogy képviseli az egyesületet a további jogi lépések megtételében. A tavalyi év végén felkeresték a Bihar Megyei Prefektúrát is, ahonnan a Bihar Megyei Mezőgazdasági Igazgatósághoz irányították őket. Nicolae Hodișan, az intézmény igazgatója azonban nem sok jóval kecsegteti a panaszosokat. Mint portálunknak kifejtette, a különböző földvisszaigénylési határidők évekkel ezelőtt lejártak, így a Zöld Arany közbirtokossági egyesület hiába tesz szert újabb és újabb őket igazoló dokumentumokra, ezeket a törvény megszabta határidőkön belül kellett volna megszerezni és csatolni a földvisszaigénylési kérvényhez. „Jogerős bírói ítéletet még a Jóisten sem tud megmásítani, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy hibák voltak az eljárásban” – zárta szavait az igazgató.

Borítóképen: Isza Attila

KÉPSZ. Isza Attila (balról) és Molnár Dezső a Bihari Napló szerkesztőségében: az egyesület keresi a maga igazának érvényesítési lehetőségeit

A szerző felvételei