Böcskei László: Isten mindannyiunkat megkeres, feladatot ad számunkra

Ciucur Losonczi Antonius

Böcskei László megyés püspök a végzősökhöz szólva Szent Pál apostol szavait idézte, aki mindenkit arra hív és buzdít, hogy életünk fontos pillanataiban ne feledkezzünk meg a hálaadásról. Hálát adni ugyanis azért, amit a Jóisten kegyelméből kaphattunk, nemcsak kötelesség, hanem egy olyan feladat is, amely megerősít a továbbiakban. Hiszen csak az az ember tud fejlődni és tovább haladni, aki észreveszi azt, hogy az életében annyi minden van, ami nem a véletlen műve, hanem Isten ajándéka.

Megjegyezte a főpásztor azt is, hogy egy nappal korábban, az Úrnapján bemutatott ünnepi szentmisén (lásd beszámolónkat az 5-ös oldalon, szerk. megj.) Jézusnak ajánlotta fel a ballagókat is, az ő gondoskodására bízta őket, hogy meglegyen az a szükséges tartalék az életük csomagjában, mely biztosítja számukra az előrehaladást és a fejlődést, végső soron a boldogságot, melyet mindnyájan megálmodtak, és amihez joguk van törekvéseik eredményeképpen. Úgy fogalmazott: „az indulásotok idejét most a befejezés hangulatában élitek meg”. Valami felé tartanak új lendülettel, hiszen ez az élet ritmusa, rendeltetése, de ugyanakkor elkerülhetetlenül valamitől el kell válniuk, valamit le kell zárniuk. Az Úr tárja fel az élet gazdagságát és szépségét előttük, ragadják meg tehát az általa készített lehetőségeket, hogy elérhessék a céljukat, és megtalálják a helyüket.

Bizonyára sok minden foglalkoztatja őket, sok a külsőség, jó tanács, figyelmeztetés és szorongás, de ne felejtsék el: az induláshoz szükséges, hogy meglegyen a belső békéjük, amit csak akkor tudnak megtapasztalni, ha megsejtik Istent az ő életükben. Akkor mernek bátran a jövőbe tekinteni, ha személyesen átérzik a közelségét, és ezért biztonságban tudhatják magukat – hangsúlyozta a főpásztor, aki a továbbiakban Mózes alakját állította követendő életpéldaként a jelenlevők elé, pontosabban az ő meghívástörténetét, utalva arra, hogy Isten mindannyiunkat megkeres, feladatot ad számunkra, válaszreakcióként mi pedig akarjunk valami szépet és jót tenni a világban, hogy az öröm, a remény és a béke közvetítői legyünk. A megyés püspök végül egy személyes, családi hagyomány felidézésével biztatta helytállásra a végzősöket úgymond az élet harcmezőjén, Isten segítségével.

A jelképes értékű tárgyak átadása/átvétele után Konrád Katalin igazgatónő Noé kitartó bárkaépítő munkájára utalva figyelmeztette a végzősöket arra: őket is kiválasztotta Isten azért, hogy szövetséget kössön velük. Sokat tanultak az elmúlt évek során, sokan csiszolták őket, akárcsak Noé a fát, de mindez a javukra vált. Útravalóul azt kívánta az igazgatónő: legyenek mindig párbeszédben az Örökkévalóval; maradjanak kapcsolatban útitársaikkal és hallgassanak a bennünk lakozó Lélekre.

A továbbiakban az okleveleket, ajándékokat adták át az osztályfőnökök: Bődi Zsófia – XII. A, Benedek Ramóna – XII. B, Popovici Tünde – XII. C, valamint Bokor Ildikó – XI. D (szakosztály).

Fotók: A szerző felvételei