Egerben és környékén jártak az EKE-sek

Ciucur Losonczi Antonius

A megszokott helyről, vagyis a váradrogériuszi piac mellől indult a buszunk, szombat reggel, a csapatot pedig az EKE ’91 Nagyvárad-Bihar részéről Fekete Irén köszöntötte. Erősen lógott az eső lába, sőt egy idő után el is eredt a zápor, de a Bors 2 határátkelő elhagyása után felbukkanó szivárvány már előrevetítette, hogy nem lesz szükségünk esernyőkre. És így is lett – már szépen sütött a nap, amikor megálltunk az egerszalóki sódombnál, mely természeti látványosság arról híres, hogy az évek során egyedülálló mésztufakúp keletkezett, melyet napjainkban már mesterségesen is növelni próbálnak. A sódomb helyi védelem alatt áll, a fürdő építése után kiépített sétaúton lehet megközelíteni. Így tettünk mi is, de mivel siettünk, a vízben való megmártózás elmaradt.

A következő megállónk az egerszalóki barlanglakás-rendszer volt, négyet tekintettünk meg ezek közül belülről is. Az idegenvezető elmondása szerint a 19. század közepén 33 barlanglakást lehetett találni Egerszalókon. Némelyiket még az 1960-as években is használták, a tufás domboldalakba belefaragták a fáskamrát, a szerszámost, a lakhelyet, a jószágok óljait, berendezésük nem sokban különbözött a vidéki rendes házakétól. A dombon lefelé jövet sokan a fűszernövényes kertet is megcsodálták, magukba szívták a jellegzetes illatokat.

Az egri várban mindenkire rá volt bízva, hogy mit néz meg, illetve nem messze ettől csoportos látogatást tettünk a Gárdonyi Géza Emlékházban. Az erődítményben be lehetett járni egyebek mellett a hely történetét bemutató kiállítás termeit, és sokan éltek azzal a lehetőséggel is, hogy főt hajtottak az Egri csillagok írójának sírjánál, melynek fakeresztjébe tényleg az van vésve, hogy Csak a teste…

Egerben még várt ránk egy stáció: a Kopcsik Marcipánia marcipán múzeum. Nem hittünk a szemünknek, hogy milyen alkotásokat, valóságos műremekeket állított elő a ma is élő Kopcsik Lajos Oscar-díjas, olimpiai- és világbajnok, Guinness-rekorder mestercukrász: a 120 valósághű tárgy mindegyike cukormasszából és marcipánból készült, mint például a közel kétméteres borospalack, vagy az egri Minaret kicsinyített mása. Annyira szép volt minden, hogy bár elméletileg édességekről beszélünk, szerintem senkinek eszébe se jutott, hogy valamelyik tárgyba beleharapjon és megkóstolja, elrontva ezzel az összhatást.

Kirándulásunk utolsó állomása a Szépasszony-völgy volt. A nevének eredetéről szóló vélemények egészen szélsőséges végletek között mozognak. Bakó Ferenc író úgy vélte: Szépasszony az ősvallás egyik istenasszonya volt, a Vénusznak megfelelő alak, a szerelem istennője, míg néprajzkutatók azt állapították meg, hogy a Szépasszony kifejezés valamely természetfölötti lényt: tündért, lidércet, rontó démont, vagy éppen boszorkányt jelölt. Más forrás szerint a völgy oldalán állt egy úri villa, melyben egy katonatiszt kikapós úriasszonya élt. Ki tudja, mi az igazság, végül is mindegy, napjainkban a Szépasszony-völgy inkább egy kedvelt borturisztikai látványosság. Számos pince, borozó, csárda közül lehet válogatni, és vásárolni palackokat, vagy csak leülni egy asztal mellé egyedül vagy a barátokkal, és elmélkedni a világ dolgairól.