Elszármazottak találkozója Magyarkakucson

BN-összeállítás

Az elmúlt hétvégén, augusztus 28–29-én rendezték meg a Sebes-Körös menti településen, Magyarkakucson az elszármazottak találkozóját. Az idei esemény immár a 18. volt a település életében, mondhatni tehát, hogy nagykorúvá vált a találkozó. Ezekre az alkalmakra a házigazdák mindig meghívják testvértelepülésük, a magyarországi Kakucs község képviselőit, és hazavárják a település egykori lakosait.

Az esemény szombaton, augusztus 28-án a kora délutáni órákban kezdődött, amikor is a magyarországi Kakucs küldöttségének Nagyvárad szépségeit mutatták be. Vasárnapi délelőtt ünnepi istentisztelet helyszíne volt a magyarkakucsi Árpád-kori református templom. Isten igéjét az egyházközség lelkipásztora, Fehérvári Lóránd Zsolt hirdette, alapgondolatát a János írása szerint való szent evangélium 15. részének az 5. verséből merítve: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők (…)”. „Istennek a kegyelme és a szeretete gyűjtött minket ma itt össze (…) Nagy öröm számunkra, hogy egy év kihagyás után újra ünnepel a település” – mondta többek között a lelkipásztor, az egység fontosságát hangsúlyozva a közösségek életében.

Az ünnepi esemény a templomkertben folytatódott. Elsőként az egyházközség főgondnoka, Barabás Imre mondta el ünnepi beszédét. Pál apostol szavaira utalva („Ne azt keressétek, ami széthúz és megoszt benneteket, hanem azt, ami összeköt”) megfogalmazta: „Mi itt többen is ezt gondoljuk és véljük, ezért jöhetett létre immáron a 18. elszármazottak találkozója”. A helybelieket és a meghívott vendégeket köszöntve hangot adott óhajának, miszerint „Legyen ez a találkozás az erőmerítés helye, nemzedékről nemzedékre. Ne engedjük üressé válni templomunkat, legyen az a második otthonunk”. Beszédét román nyelven is elmondta.

A magyarországi testvértelepülés, Kakucs község polgármestere, dr. Kendéné Toma Mária jókívánságának tolmácsolását – aki objektív okok miatt nem tudott eljönni a rendezvényre – Spanyelné Elek Gyöngyi, a községi képviselőtestület tagja tolmácsolta a megjelenteknek. „Száz év óta először történt meg, hogy egy soha nem látott járvány több mint egy esztendeig elvágta az embereket egymástól. Családok, munkatársak, országok lettek magányosak. Sajnos a tavalyi esztendőben nem találkozhattunk a járvány miatt, ezért nagy örömünkre szolgált, hogy az idén el tudtunk jönni Magyarkakucs eme nemes ünnepére. (…) Ez a találkozás egy olyan kezdeményezés, melynek jelentősége nem vitatható (…)”

A Bihar megyei RMDSZ jókívánságát Meleg Vilmos színművész, a Bihar megyei RMDSZ választmányának elnöke tolmácsolta. „Mindig nagy örömmel jövünk olyan helyekre, ahol falunapot, vagy elszármazottak napját, valamilyen ünnepet rendeznek. Szükségünk van a megmaradáshoz az ünnepekre, a múlt felidézésére. Szükség van arra, hogy elmondhassuk, hogy mi itt akarunk élni, hogy mi azért vagyunk e földön, mivel a Jóisten ide helyezett bennünket, és meg is akarunk itt maradni” – mondta többek között Meleg Vilmos.

Köszöntötte a magyarkakucsiakat az innen elszármazott professzor, Nicolae N. Suciu, név szerint szólítva meg több jelenlévőt – ahogy ő fogalmazott, fiatalkori barátait –, amit nagy elismeréssel fogadtak a helybeliek. Személyében egy nagyszerű embert ismerhettünk meg, aki sokat támogatta a települést – jelentette ki még az ünnepség elején Barabás Imre, amikor köszöntötte a meghívott vendégeket. Marin Merț, Szászfalva község polgármestere (Magyarkakucs közigazgatásilag Szászfalvához tartozik) örömét fejezte ki, hogy nemcsak a településről elszármazottak, de a magyarországi testvértelepülés, Kakucs község küldöttsége is jelen van az ünnepségen. Megköszönte a meghívást, méltatva azt, hogy egy ilyen kis közösség évente képes megszervezni a találkozót, külön megemlítve Barabás Imrét, akit tagja a Szászfalvi Helyi Tanácsnak.

Kulturális műsor

A templomkertben egy, az ünnephez méltó kulturális műsornak is részesei lehettünk. Ez az egyházközség alkalmi kórusának előadásával kezdődött, majd Meleg Vilmos színművész Fazakas László, Babits Mihály, Kányádi Sándor, Gábor Ferenc, Farkas Árpád, Magyari Lajos és Arany János verseiből szavalt. Egy fiatal hölgy, Szilágyi Eszter a Honfoglalás című film betétdalát adta elő, testvére, Szilágyi Péter gitárkíséretével, aki a maga során szintén megajándékozta egy dallal az egybegyűlteket. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult, majd a jelenlévő elöljárók a templomkertben a világháborús emlékműnél és a kopjafánál koszorúztak. A hagyományokhoz híven a találkozó szeretetvendégséggel zárult.