Természetjárás: túra a Nagy Phaeton vízeséshez

Vad Zoltán

A Nagy Phaeton vízesés a nevét a „magyar turizmus atyjának”, Czárán Gyulának köszönheti, a térképeken Bohogyó vízesésként (Cascada Bohodei) találjuk meg. Meglátogatásához Vasaskőfalva (Pietroasa) után kell letérni az Aló patak völgyébe (Valea Aleu). A festői völgy és annak végében a vízesés nem a legfelkapottabb hely a túrázók körében, elsősorban azért, mert a vízesés az utolsó pár métereken csak sziklamászás révén közelíthető meg, illetve a 2017 szeptemberében lecsapó vihar alapos pusztítást végzett nemcsak itt, hanem egész Biharfüreden és annak környékén is.

A köves úton nagyon óvatosan lehet előrehaladni autóval. A vidék eléggé elhagyatott, csak egy-két panziót lehet látni az út két oldalán. Jó félórányit kell menni, amíg az út a fakitermelésnek köszönhetően egy adott pillanatban kiszélesedik. Itt érdemes az autót leparkolni, pár méterrel később lelakatolt sorompó is jelzi az út végét. Innen gyalog folytathatjuk a túrát, jobban megfigyelhetjük az Aló völgyét. Ahogy egyre mélyebben haladunk előre, a völgy egyre inkább összeszűkül. A kék háromszög jelzés segít a tájékozódásban, de más út nem lévén, eltévedni nem lehet.

Az Aló patak mentén, az úton addig haladunk, amíg egy kisebb gáthoz nem érünk. Inni lehet a patak vizéből, annyira kristálytiszta! A kellemesen csobogó patak most még a szomjunkat is oltja. Szükség is van minden erőnkre, mert itt a jelzés meredeken felkaptat egy kőomlás által még nehezebbé váló úton. Szerencsére az útszéli fák gyökerébe lehet kapaszkodni. A jelet tovább követve, könnyű erdei sétának ígérkezik az ösvény, amin haladunk. Sajnos, az évekkel korábbi vihar, egyre több kidőlt fával, egyre inkább nehezíti az előrehaladást. Az erdei út az Aló patak fölött halad, a patakcsobogás és az erdei hűvös kellemes érzéssel tölt el, és időnként az erdő fái között, jobb kéz felől feltűnik egy-egy kisebb vízesés varázslatos látványa is. Mindehhez hozzátevődik, hogy az ösvényt több helyen ismeretlen kezek, részben sikeresen, megpróbálták járhatóvá tenni egészen a biharfüredi letérőig. Ezen a ponton, a tábla szerint, Biharfüred felé járhatatlan az út, és tilos is arra haladni. Sajnos a Phaeton vízesés felé sem könnyű a túra. Nagyon elszánt kell legyen itt a természetjáró. Nem egy helyen több kidőlt fa és az elburjánzó bozót is szinte lehetetlenné teszi az ösvényen való haladást. Sok helyen a jelzés segít, mert az ösvényt nem lehet látni, annyira elvadult a táj. Egyre többször fordul meg a gondolatainkban, hogy itt még vissza is kell jönni. Rossz gondolatainkat „meghallva” a természet szederrel és málnával próbál rajtunk segíteni.

A térkép és a GPS szerint nem járunk már messze a vízeséstől. A túra neheze csak most következik, mert három helyen is sziklamászás nehezíti az előrehaladást. Aki eddig elvergődött, nem fogja feladni. Kár is lenne, mert egyre közelebbről halljuk a vízesés hangját. Majd amikor az utolsó sziklát is megmásztuk, a lélegzetünk is elakad a Nagy Phaeton elénk táruló látványától! A természet egy kis erkélyt is berendezett a vízesés lábánál, így annak varázsa teljesen átjárja a szívet és a lelket. Minden annyira természetes és tökéletes! A Nagy Phaeton vízesés körülbelül 90 méterről, több lépcsőben zuhan alá, és ahogyan a napsugarakban megfürdik, elképesztő látványt nyújt. Sok perc eltelik, mire magunkhoz térünk a természet eme csodájától.

A visszafele út sem könnyebb, de a tarsolyunkban ott a vízesés látványa. Ilyenkor újult erővel megyünk tovább. Szembejön velünk két túrázó, kutyát vezetnek pórázon. Budapestiek, az egyik völgybeli panzióban szálltak meg, hallották a vízesés hírét, nem akarják kihagyni. Szerintünk a kutyával nem tudják majd a sziklákat megmászni, de mint ahogy mi sem, ők sem adják fel, tovább mennek. Ha figyelmesek vagyunk, a természet az élet egyik sarkalatos szabályát tanítja: bármennyi akadályt is találsz az utad során, ne add fel, a célod mindig tisztán előtted lebegjen, és mindig legyen erőd tovább haladni.