Nem fordítunk kellő figyelmet a hírek hitelességének ellenőrzésére

Hegedűs Krisztina

Egy nemrég végzett felmérés szerint a romániai lakosság közel fele úgy véli, hogy az álhírek leginkább a televíziós csatornákon terjednek. Az INSCOP Research és a Verifield Nyugat vs. Kelet – a nacionalista áramlatok erősödése a félretájékoztatás és az álhírek korában című közös tanulmányából (melyet az Agerpres ismertetett) az is kiderül, hogy a megkérdezettek a közösségi oldalakról, televíziós csatornákból, újságokból, folyóiratokból, online kiadványokból, rádióállomások révén tájékozódnak, és több mint a felük úgy véli, hogy az elmúlt hónapokban nagymértékben voltak kitéve álhíreknek, félretájékoztatásnak.

Tájékozottság és médiafogyasztás

A témában több helyi, nagyváradi lakost is megkérdeztünk, és a kérdésekre válaszolók többsége úgy vélekedett, hogy a legtöbb félretájékoztatással, álhírrel az interneten keresztül (közösségi média felületeken, hírportálokon) és a televíziós csatornákon találkozhatunk. Emellett volt, aki szerint az álhírek terjedésének oka egyszerűen a pletyka. Rákérdeztünk arra is, hogy mi az oka annak, hogy nem bíznak ezekben a hírforrásokban. Egyesek szerint „nem minden hír igaz, felfújják és eltorzítják a valóságot, sokat túloznak és hazudoznak” az interneten és a televíziós csatornákon is. Mások szerint „volt már rá precedens, hogy hamis dolgok voltak közölve, aztán kiderült az igazság”.

Ezt követően kérdeztünk rá arra is, hogy mennyire fordítanak figyelmet arra, hogy utánajárjanak egy-egy információ forrásának, hitelességének. „Vannak olyan portálok vagy hírforrások, amelyek hamis tényeket közölnek az emberekkel. Amiről meggyőződöm, hogy nem álhír, elmesélem a barátaimnak vagy az ismerőseimnek, és kíváncsian várom a véleményüket róla” – fejtette ki egy válaszadó.

Többen is elmondták, hogy nem fordítanak sok időt arra, hogy utánajárjanak minden információ hitelességének, hiszen túl sok van belőlük, ezért inkább igyekeznek csak általuk hitelesnek vélt oldalakat követni, így – meggyőződésük szerint – hiteles információkhoz juthatnak. Mások csak azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. „Ha érdekel, akkor teljes mértékben utánajárok, és keresek egy hiteles hírforrást. Viszont, ha olyan hírt látok, ami annyira nem érdekel, nem is járok utána, de nem is fogom terjeszteni az álhírt, ugyanis arra se fordítok energiát, hogy megjegyezzem” – fogalmazott egy válaszadó.

Némelyek igyekeznek a környezetükben lévőket is óva inteni: „Bár sokáig nem is nagyon foglalkoztam a világ híreivel, az egyetemi éveim alatt megtanultam, hogy nagyon fontos hiteles információkat közölni, hivatkozni. Ahogyan elkezdtem a közélet, világ hírei iránt érdeklődni, kialakult bennem az elvárás, hogy hitelesek legyenek azok az információk is, amelyek hozzám eljutnak, amit interneten, tévében, rádióban a sajtó közöl, így igyekszem forráskritikát gyakorolni, és erre buzdítom a körülöttem lévőket is. Számomra egyértelmű, hogy ami a közösségi médiában terjed az interneten, azok a legbizonytalanabb, leggyanúsabb infók. Mivel hírek tömkelegével van tele minden, szerintem lassan már elengedhetetlen, hogy figyeljünk a forrásokra, de sajnos azt látom, nagyon sokan most sem foglalkoznak ezzel” – fejtette ki az egyik általunk megkérdezett személy.

Mások mellett a nagyváradi Gojdu téren létrehozott oltóközpontnál sorban állókat is megkérdeztük, hogy mit gondolnak a témáról, hiszen egy ideje szinte lehetetlen elválasztani az álhírek terjedését a világjárványtól. Volt, aki azt válaszolta, hogy számára csakis az számít igaznak, amit az orvosok mondanak, hiszen ők rendelkeznek azzal a szakmai tapasztalattal, aminek köszönhetően meg tudják mondani, hogyan védjük meg magunkat, mi a teendő, és valamelyest megnyugtatják az embereket. Egy házaspár épp várakozott és mint kiderült, a harmadik oltásért álltak sorban. „Mi csakis az orvosokban bízunk és nekik hiszünk, nem a politikusoknak, nem a mindenféle képviselőknek, akik idejönnek zaklatni az embereket – tudjuk, kiről van szó...” – mondta el az idős nő, Mihai Ioan Lascára utalva, aki a közelmúltban épp a Gojdu téri oltóközponttól jelentkezett be élő videóban, miközben több mint két órán keresztül győzködte a sorban állókat, hogy ne oltassák be magukat. Mihai Ioan Lasca egyébként a jobboldali, vírustagadó szólamokat hangoztató Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) egykori tagja. A lapunknak nyilatkozó hölgy férje felháborodva tette hozzá: micsoda dolog az, hogy közszereplők, politikusok oltásellenes propagandát folytathatnak, terjesztve az álhíreket.

A beszélgetés közepénél tartottunk épp, amikor az oltóközpont előtt haladt el egy biciklis, aki megafonon keresztül szólította fel az embereket arra, hogy ne oltassák be magukat. „Ezért tartunk ott, ahol. Nézzék meg a nyugati országokat... Miért van már a legtöbb fejlettebb országban 80–90 százalékos átoltottság?! Mi ennyivel okosabbak lennénk náluk?” – szólt közbe egy, a házaspár mögött álló férfi, aki magabiztosan jelentette ki, hogy „a járvány még hét évig fog tartani”. Más megkérdezettek is elmondták, nem hisznek a politikusoknak és a médiának, és nem azért határoztak úgy, hogy beoltatják magukat, mert azt „bemondták a tévében”, hanem saját felelősségükre, mert így látták jónak, hiszen egy járványhelyzetben felelősséget kell vállalni saját magunk és mások iránt.

Szintén az oltóközpontnál állt sorban egy középkorú nő, aki elmondta, hogy már átesett a betegségen, és azért döntött úgy, hogy beoltatja magát, mert nem szeretne még egyszer átmenni mindezen. Közel egy hónapig volt beteg, és bár szerencsére nem szorult kórházi kezelésre, nagyon megszenvedte, és nem kívánja ezt senkinek sem. Azóta hisz inkább a médiában megjelenő tájékoztatásoknak, és nem törődik a járványüggyel kapcsolatos álhírekkel. „Jobban félek a vírustól, mint az oltástól” – jegyezte meg.

Legyünk körültekintőek!

Dr. Veszelszki Ágnes Az álhírek extra- és intralingvális jellemzői című tanulmányában segítséget nyújt ahhoz, hogyan szűrhetjük ki az álhíreket, és melyek az erre utaló árulkodó jelek. „A megosztott anyagok tartalmuk szerint három fő típusba sorolhatók: 1. az áltudományos, 2. a bulvár és felhívások, illetve 3. a politikai (hamis) hírek kategóriáiba” – olvasható a tanulmányban. Fontos odafigyelni a nagybetűk és felkiáltójelek nyelvtanilag nem helytálló, fölösleges és túlzott használatára, valamint árulkodó lehet az is, hogy „a szövegek nyelvi minősége általában meg sem közelíti az írott sajtónyelvi normát, sem a stílus, sem a helyesírás szempontjából”. Mindezek mellett mindig fordítsunk figyelmet a hír szerzőjére és forrására.

Egyébként az álhírek kiszűrésére létrehozták a FactCheck weboldalt, amely egyelőre csak azok számára lehet hasznos, akik beszélik az angol nyelvet, mivel itt csak ezen a nyelven lehet rákeresni a hírek hitelességére. Ha itt álhírre bukkanunk, bizonyos esetekben azt is kideríthetjük, hogyan terjedt el és mi az elsődleges forrása.

Az efféle, figyelmes lépésekkel elkerülhetjük a hamis információk továbbadását és annak terjedését.