2022.02.07. 12:00
Fiatal marosvásárhelyi zongorista lépett fel Váradon
A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében Nagy Krisztina fiatal marosvásárhelyi zongorista lépett fel február 3-án, csütörtökön 17 órakor a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
Tóth Gábor
Az idén májusban 16. életévét töltő Nagy Krisztina Nagyváradon most először koncertezett, azonban ismerhetik korábbról mindazok, akik 2016-ban nyomon követték a Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató népszerű közmédiás sorozat második évadát, ott a döntőig jutott az akkor 9 esztendős Krisztina. Az elmúlt hat év ezek után érthetően rendkívül intenzíven telt a fiatal zongorista életében, rögtön a műsort követő időszakban székelyföldi koncertkörút várt rá, évente mintegy három-öt hangszeres versenyen is részt vett (többségüket meg is nyerte), köztük nemzetközieken is (Olaszország, Szerbia, Moszkva, Brüsszel), hazai és külföldi meghívások sokaságának tett eleget, de zenekari kísérettel is alkalma nyílt néhányszor megmutatkozni. 2019-ben, korosztályában nagydíjasa lett az online térben megszervezett Progressive Musicians versenyének (ami a világ minden részéről vonzott jelentkezőket), melynek nyomán lehetőséget kapott a többi díjazottal közös koncerten fellépni a New York-i Carnegie Hall színpadán – többszöri halasztás után (az ismert világhelyzet nyomán) erre a koncertre most február 22-én kerül sor.
Krisztina szintén 2019-ben, 13 évesen felvételizett sikerrel a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ún. Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe, ahol jelenleg Eckhardt Gábor és Hargitai Imre növendéke, korábbi, itthoni felkészítő tanára a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban Gyarmati Andrea Katalin volt.
Nagy Krisztinát itt, Nagyváradon is megelőzte híre, váradi zongoraestes átlag közönségszámhoz képest (ráadásul figyelembe véve a mostani korlátozásokat is) így viszonylag sokan érdeklődtek az esemény iránt, s köztük mindenképpen jó volt látni Krisztina kortársait is.
A PMMC már több alkalommal is biztosított koncertkeretet fiatal előadók számára, az eseményt most is a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. A zenét megelőzően a céh részéről Lászlóffy Zsolt zeneszerző méltatta röviden a fiatal fellépőt és ismertette a műsort.
A meghirdetett programból elmaradt Dohnányi Ernő darabja, a Ruralia hungarica II. tétele – kár, pedig Dohnányit jócskán megkésett zenetörténeti rehabilitálása ellenére is oly ritkán hallani manapság… Krisztina további műsora mintegy 35 perc körüli időtartamú volt: Kodály Székely keservese (az op. 11-es Hét zongoradarab másodikja), a Joseph Haydn elképesztő méretű életművében is ritkaságszámba menő hangnemű frappáns-kontrasztos h-moll szonáta (Hob. XVI:32), két egymással ellentétes karakterű Chopin-mű – a Krisztina által már-már higgadtan kimért nyugalommal, még az ún. rendkívüli beosztásoknál is gondosan kiszámolt b-moll noktürn (op. 9, no. 1) és a pörgős-technikás Gesz-dúr etűd, az ún. „fekete billentyűs” stúdium az op. 10-es sorozat ötödikje –, végezetül Schumann legelső publikált műve, az op. 1-es ABEGG-változatok. Utóbbi Chopin és Schumann művekben közös, hogy kronológiailag szinte egyidőben keletkeztek, húszesztendős szárnyaló zsenijű fiatal romantikus alkotó zongoristák nem kis kihívásokat támasztó munkái, melyek Krisztina biztos technikája számára nem jelentettek különösebb akadályt, leszámítva két apró, de rutinosan kezelt lapszuszt, ami a szakma legnagyobbjaival is bármikor előfordulhat.
Nagy Krisztina 15–16 esztendősen korosztálybeli társainak többségéhez képest, művésznövendékként egyre nagyobb kihívásokkal teli vállalt út előtt áll, ráadásul épp most kéne szabadon kiszélesedjen számára a világ, amiben ehelyett most fokozott akadályokkal teli helyzet uralkodik. A csodagyermek kórból épp kinőtt, a fiatal művész korba még most készül belenőni, versenyek sokaságát kell még megugrania, hogy még inkább megismerje a szakma, hogy edzésben tartsa magát, intenzíven építse, bővítse repertoárját új darabokkal, emellett még a többi korabeli társa normális diák- és magánéletét is élnie kellene… Egy történet jutott eszembe, miközben Krisztina játékát hallgattam. A serpák, amikor a legmagasabb hegyek csúcsai felé törő hegymászókat segítik, állítólag néha minden ok nélkül megállnak a hegyen, és semmilyen unszolásra, ígérgetésre sem hajlandók tovább menni, csak ha maguktól érzik úgy, hogy eljött az ideje. Úgy tartják, ilyenkor be kell várniuk saját lelküket. Tudjuk, Krisztinának most kell a legintenzívebben pörögnie, hogy a megfelelő cél felé kikövezze saját útját, és a koncert végi mosolyán – s ez a mosolya zongorajáték közben is őszinte –, láttuk: tudta, hogy most itt Váradon fizikailag jelen volt, de fejben, lélekben még valahol máshol. Talán csak két-három alkalommal hallottam „megérkezni” őt, a Chopin-noktürnben és az egyik Schumann-variációban. Mivel nagyon sok koncert vár még rá, azt tanácsoljuk, mindegyik előtt adjon pár pillanatnyi időt magának, hagyja, engedje, hogy beérje a lelke mielőtt a színpadra lépne, így nemcsak a játszott művek tartalmai tárulnak fel majd hálásabban, felvállalt előadói szerepét is mélyebben átélheti, és közönsége még ennél is őszintébben szeretni és értékelni fogja.