Ausztriai szakemberek osztották meg tapasztalataikat a PKE hallgatóival

Pikó Stefánia

Nem sokkal a tanévzáró, a fordító és tolmács mesterképzés első évfolyamának ballagása előtt jeles vendégek látogattak el a Partiumi Keresztény Egyetemre, hogy szakmai tapasztalatukból merítkezve jó tanácsokkal lássák el a hallgatókat. A szakembereket dr. Bökös Borbála, a PKE Bölcsészettudományi és Művészeti Karának dékánja hívta meg.

Mire készítsen fel az egyetemi oktatás? – erre a kérdésre igyekezett választ adni előadásában Dragaschnig Edina, aki a Grazi Egyetem Fordítástudományi karának oktatója. Elmondása szerint az egyetemeknek össze kell fogniuk annak érdekében, hogy fel tudják venni a versenyt a digitalizáció kihívásaival. „Az információ szintjén jó, hogy vannak ingyenes szoftverprogramok, de ahhoz, hogy a vállalatok hosszútávon megbízható, stabil szókincset és szakszókincset használjanak, olyan kifejezéseket, amelyek mindig ugyanazt jelentik, tehát, hogy a konzisztencia megmaradjon, az kell, hogy a szerkesztők átdolgozzák az anyagokat. Így a fordító munkája egy kicsit meg fog változni, de nem tűnik el” – magyarázta, és hozzátette, a fordítók munkája úgy fog változni – vagy többé kevésbé úgy néz ki már most is –, hogy a szoftverbe betáplálja az adott szöveganyagot, innen kapja meg a fordított verziót, amit aztán a megrendelő igényei alapján dolgoz át. Ehhez a munkához pedig ugyanúgy szükség van a fordító nyelvi és kulturális ismereteire.

Dragaschnig Edina elmondta, a fordító és tolmács képzéseken olyan kísérő tantárgyaknak is lenniük kell, amelyek segítenek a fiataloknak az elhelyezkedésben. Ilyenek például a gazdasági kérdéseket taglaló tárgyak – hogyan alapíthatnak céget, hogyan kell vezetni egy fordítóirodát, mi minden tartozik ehhez. Ezeket az iránymutatókat nem feltétlenül kell féléves, éves tantárgyakon keresztül eljuttatni a hallgatókhoz, hiszen már az is elegendő, ha egy-egy előadást szerveznek meg, elhívnak valamilyen vendégelőadót, hogy ossza meg tapasztalatait, mint ahogy egyébként ezúttal is történt. Gazdasági kérdések mellett a grazi egyetemen olyan kurzusokat is biztosítanak a hallgatóknak, amelyek a projektmenedzsmentre és a szövegek utólagos ellenőrzésére irányulnak. Hozzátette, fontosnak tartja, hogy a hallgatók kritikus szemmel tekintsenek minden olyan szoftverre, amelyet a fordításhoz használnak, és felülbírálják az ezek által nyújtott megoldásokat, illetve tudják, hol bújhatnak meg a hibák.

Az osztrák fordítói piacról Kovács Tünde magánvállalkozó beszélt, egyebek mellett arról, hogy milyen elhelyezkedési lehetőségei vannak egy frissen lediplomázott fordítónak vagy tolmácsnak. Az egyik, hogy alkalmazotti jogviszonyban kezd el dolgozni, amire jelenleg nincs olyan sok lehetőség, mert kevés olyan cég vagy szervezet van, amelyik a magyar nyelvvel rész- vagy teljes állásban foglalkoztatna valakit – a magyar nagykövetségen sincs már például kimondottan tolmács vagy fordítói állás, ahol a kilencvenes években Kovács Tünde még dolgozott fordítóként. A fordítási munkák ellátása gyakran válik a sajtóreferens feladatává. Tehát nagyobb eséllyel találhatnak olyan állást, amelyet nem kimondottan tolmácsoknak vagy fordítóknak hirdetnek, de a munkakörbe beletartoznak efféle feladatok is. A másik lehetőség szabadúszóként elhelyezkedni, aminek hátránya, hogy eleinte bizonytalan a jövedelem, ezért tanácsos, ha az elején legalább egy heti pár órás, fix állása is van annak, aki ebbe belevág. Saját fordítóirodát is lehet alapítani, aminek hasonló előnyei és hátrányai vannak, mint a szabadúszóként történő elhelyezkedésnek. Az utóbbi két helyzetnek előnye, hogy a fordítónak nincs főnöke, szabadon gazdálkodhat az idejével, természetesen a megrendelői igények függvényében. Kovács Tünde a továbbiakban az ausztriai szakmai érdekvédelmi szervezetekről is beszélt, illetve arról is mesélt, ő hogyan alapította meg saját cégét, mire kell figyelni egy cég megalapításánál, hogyan működik az osztrák piac, hogyan lehet uniós vagy egyéb pályázatokra jelentkezni. Szóba került az is, melyek a fő elvárások, amelyeknek fontos eleget tenni. Fontos például a minőségre való odafigyelés, a pontosság és a megbízhatóság. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte, nemcsak a fordítások tartalmát kell bizalmasan kezelni, hanem nem árt, ha azt sem feltétlenül mondjuk el, kiknek dolgozunk, mert lehet, hogy két konkurens cég is igényelne munkát, de ha egyikük megtudja, hogy a másik cég is annál az adott irodánál fordít, akkor meggondolja magát, tehát ezáltal klienseket lehet veszíteni. Bizonyos esetekben titoktartási engedélyt is aláírnak, de ettől függetlenül is egyértelműnek kellene lennie minden fordítónak, hogy a munkával kapcsolatos információk szigorúan bizalmasak.

A szakemberek meghívásával tovább gyarapodhatott azon órákon kívüli foglalkozások száma a PKE Fordító és Tolmács szakán, amelyek fontosságáról az előadások során is szó esett.