Megáldották a kisbuszt, melyet a beregszászi Karitásznak adományozott a váradi egyházmegye

Ciucur Losonczi Antonius

Az előzményekhez tartozik, hogy néhány hónappal ezelőtt, február végén, Szkoropádszky Péter és Fülöp János, a beregszászi Szent Panteleimon Karitász igazgatója, illetve elnöke részt vett azon a Katalin-telepi plébánián szervezett kerekasztal-beszélgetésen, melyen mások mellett jelen voltak Böcskei László megyés püspök, Vass Csaba lazarista szerzetes, plébános, valamint a Páli Szent Vince Társaság képviselői is. A két görögkatolikus parókus azért érkezett akkor Váradra Kárpátaljáról, hogy a Krisztus-hívők egységért zajlott imahéten összegyűlt több mint 10 ezer lejt átvegye, és a pénzből bevásároljon az otthon maradt rászorultak számára. A találkozás azonban lehetőséget biztosított arra is, hogy a vendégek beszámoljanak arról, hogyan telnek a hétköznapok a háború sújtotta Ukrajnában. Azt is elmondták, hogy a Szent Panteleimon Karitász a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyarok lakta településein végez karitatív tevékenységet. Mintegy 30 ezer magyar hívőt tartanak számon, mely a kárpátaljai magyarság egyötödét teszi ki. Negyvennyolc egyházközségben szervezetten vannak jelen, valamint további 10-15 egyházközségben tartanak számon magyar híveket.

A kisbusz elsősorban ennek a tanácskozásnak köszönhető tehát, mert a váradi egyházmegye főpásztora felismerte azt, hogy mire volna a legnagyobb szüksége a Szent Panteleimon Karitásznak. És véletlen egybeesés vagy a gondviselő Isten munkálkodott, de mindenesetre úgy alakult, hogy a jármű éppen Szent Panteleimon emléknapján lett megáldva, aki a 3-4. században élt vértanú és orvos volt, illetve a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét.

A szentmise kezdete előtt Szkoropádszky Péter atya lapunknak azt nyilatkozta: a háború kitörése óta talpon vannak, és folyamatosan próbálnak segíteni a rászorulóknak. „Ez gyakorlatilag a háború másnapjától történik, hiszen az első napon még magunk se tudtuk, hogy mihez kezdjünk, a Jóisten azonban megmutatta azt, hogy milyen feladatok várnak ránk. Egyfelől a nehézségek sajnos az idő múltával csak fokozódnak, mert egyre több olyan család van, melyek veszteségeket szenvednek. Szinte naponta temetünk több katonát is, s ezek mind olyan fájó pontok, traumák, melyek segítséget igényelnek. Másrészt támogatnunk kell azokat a menekülteket is, akik nálunk, Kárpátalján találnak menedéket, mely még mindig a béke szigete Ukrajnán belül. Míg az első időszak többnyire a rengeteg adománynak a rendszerezéséről, illetve a megfelelő helyekre való eljuttatásáról szólt, most már inkább azon gondolkodunk, hogy honnan szerezzünk adományokat, mivel az adakozókedv jócskán lanyhult. Nemcsak mi szoktunk hozzá a háborúhoz, hanem a támogatóink is, ezért nagy hálával tartozunk Várad és környéke híveinek, akik folyamatosan segítenek nekünk. Nagyon szép dolog az egyszeri adakozás, de az az igazi segítség, amikor hosszabb ideig a rászorulók mellett állunk, amíg szükségük van erre. Mint az irgalmas szamaritánus, aki nemcsak elviszi az elesettet a fogadóba, de rábízza a fogadósra, hogy az ápolja tovább. Talán még azt is fontos kiemelni, hogy számukra is szép példa az adományozás, hiszen tudjuk, hogy azért Romániában is voltak olyan időszakok, melyeket az itteni lakosság is nagyon nehezen vészelt át, és erről nem feledkeztek meg az itteni emberek, amikor mások szorulnak rá az ő segítségükre”, fogalmazott a Karitász igazgatója. Szkoropádszky Péter hozzátette: egy gyűjtést fejeztek be éppen az egyházmegyén belül, az adományokat pedig a kahovkai gát felrobbantását követő árvíz károsultjainak fogják eljuttatni.

Böcskei László megyés püspök kijelentette: biztos abban, hogy a kisbusz jó ügyet szolgál, hiszen kapcsolatban állnak másokkal is, s tudják, hogy mi a legnagyobb megpróbáltatás az ottaniak számára. „Én örülök annak, hogy ezt fel tudtuk ajánlani, és azt kívánom, hogy sokak számára hasznos legyen ne csak a segítség biztosítására, hanem hozzon új reményt is az emberek életébe. Nemrég Paderbornban voltam, s találkoztam ott az odesszai és a zaporozseci püspökkel is, s ők is beszámoltak arról, hogy mi a helyzet, illetve melyek a legnagyobb kihívások. Sok minden elhangzott, de ami engem úgy nagyon megérintett, az az, hogy ennyi idő eltelte után az emberekben szinte kialakult egy olyan érzés, hogy a háború a mindennapokhoz tartozik. Nagyon nem jó, hogy az emberek hozzászokjanak egy ilyen állapothoz. Mi próbálunk segíteni ott, ahol kell, köszönöm mindenkinek, aki együtt érez a szükségben szenvedőkkel és segít, de ugyanakkor tovább kell imádkoznunk is azért, hogy a világ vezetői bölcsen és okosan döntsenek, belátva azt, hogy tárgyalni kell és megkeresni a kiegyezés útját. A békéhez ugyanis mindenkinek joga van, de Ukrajnában ez nem adatik meg”, közölte a váradi egyházmegye elöljárója.