Önálló magyar színházak szűnhetnek meg Romániában

Pap István

Országos felháborodást és aggodalmat szült a kulturális intézményekben dolgozók, valamint a kultúrafogyasztók körében a Ciolacu-kormány múlt héten ismertetett sürgősségi kormányrendelet-tervezete, mellyel az állami kiadásokat igyekszik lefaragni. Az említett tervezetben van egy, a kultúrára vonatkozó szövegtörzs is, melyben a három legfontosabb kitétel a következő: a rendelet érvénybe lépésének pillanatától megszűnne minden, az állam által fenntartott intézményben addig az időpontig be nem töltött állás; 2024. január 1-től össze kellene vonni minden ötvennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kulturális intézményt, és azokat is, amelyek tevékenysége „fedi egymást”, illetve szintén jövő év január 1-től a fenntartó intézmények csak a saját bevételeiknek legfeljebb 7,5 százalékát költhetnék kulturális, sport- és szabadidős, valamint vallási és egyházi célokra.

A Romániai Színházi Szövetség (UNITER) pénteken jegyzéket küldött a kormányhoz, melyben a kifogásolt javaslatok módosítását vagy kiiktatását kérte. Az UNITER a beadványában arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormányhatározat-tervezet sérti a helyi autonómia elvét, ugyanis meg akarja szabni azt, hogy az önkormányzatok mire és milyen mértékben fordíthatják saját bevételeiket. A szövetség arra kéri a döntéshozókat, hogy a színházak esetében ne alkalmazzák a be nem töltött állások megszüntetésére vonatkozó kitételt, mert ez sok színház működését lehetetlenítené el. Ha pedig érvénybe lépne az ötvennél kevesebb alkalmazottal működő kulturális intézmények beolvasztására, összevonására vonatkozó kitétel, akkor országos szinten megszűnne a színházak egyharmada, ugyanis a gyermek- és ifjúsági színházak, valamint a nemzeti kisebbségi színházak túlnyomó többségének kevesebb mint ötven fős állománya van. Ha pedig alkalmazni fogják a 7,5 százalékos limitet is, akkor ez a vidéki színházak többsége esetében mintegy ötven százalékos költségvetés-csökkenést jelentene. Az UNITER képviselői hétfőn találkoztak a miniszterelnök kulturális tanácsadójával, amelyen egy magasabb szintű találkozót készítettek elő a színházi szakma képviselői és a kormány között.

Megyei költségek

Egyébként a Bihar Megyei Tanács idei költségvetéséből 48 millió lejt fordít az alárendeltségébe tartozó kulturális intézmények működési költségeire, tudtuk meg a tanács sajtóosztályától. Ennyi összegből tartják fenn a két nagyváradi színházat, a filharmóniát, a Körösvidéki Múzeumot, a Gheorghe Șincai Megyei Könyvtárat és a Bihar megyei kulturális központot is. Az említett 48 millió lej a megye költségvetésének 15 százalékét teszi ki, vagyis ha érvénybe lépne jelenlegi formájában a kormányhatározat-tervezet, akkor ezt a 48 millió lejt gyakorlatilag a felére kellene csökkenteni úgy, hogy ebbe a csökkentett költségvetésbe bele kellene foglalni az ifjúsági, sport jellegű kiadásokat és az egyházaknak szánt pénzeket is. A nagyváradi önkormányzat költségvetését nem érintené a kormányhatározat, tudtuk meg Eduard Floreától, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától, ugyanis a város által a kulturális, ifjúsági, sport és vallási célra fordított összegek nem érik el a költségvetés 7,5 százalékát.

Beavatkozás

Az UNITER beadványát negyvenkilenc romániai színház vezetője támogatta, köztük Czvikker Katalin és Daniel Vulcu, a nagyváradi Szigligeti Ede és a Mária Királyné Színház menedzserei is. Czvikker Katalin lapunk érdeklődésére válaszolva elmondta, hogy a színházak általában egy-két évadra szóló, meghatározott idejű szerződéssel alkalmaznak művészeket, ezért a színházi életben katasztrofális következménnyel járna az, ha megszűnnének azok az állások, amelyek megüresednek, hiszen a szerződésük lejárta után a művészeket egyetlen színház sem tudná szerződtetni, így a művészek munka, a színházak pedig munkaerő nélkül maradnának. Elárulta, hogy vannak színházak, melyek úgy próbáltak költséget spórolni, hogy a nyári időszakban nem fizették az embereket, de azzal az ígérettel kompenzálták őket, hogy ősz elején újra szerződést kötnek velük. Úgyhogy most vannak színházak, ahol nincsenek állások betöltve, noha a művészekkel már megvolt a megegyezés arról, hogy felveszik őket szeptember 1-jén, de ha elfogadják a kormányhatározatot, akkor nem lesz már hova felvenni őket – magyarázta a menedzser. Véleménye szerint a költségvetés ilyen szintű megszorítása, együtt azzal, hogy minden kulturális intézményt egy kalap alá akarnak venni, akár azt is jelentheti, hogy Nagyváradon összevonják a magyar és a román színházat. Bár, mint hangsúlyozta, a Szigligeti Színház önálló intézmény három társulattal, és a Mária Királyné Színház is három társulattal működik, „ezt a két intézményt összevonni, hat tagozattal, ilyen struktúra a világon nincs” – fogalmazott, hangot adva ezzel annak a reményének, hogy ez az összevonás Nagyváradon nem fog megtörténni. Az intézményvezető nehezményezte, hogy az önkormányzatok hagyják azt, hogy a kormány ilyen drasztikusan belenyúljon az autonómiájukba, ráadásul ilyen körülmények között a színházak a fejlesztésügyi minisztériumtól kapott támogatást sem fejlesztésekre fogják költeni, hanem arra, hogy pótolják a költségvetés-csökkenés miatt keletkezett űrt.

Összevonás?

Daniel Vulcu, a Mária Királyné Színház igazgatója portálunknak elismerte, nem tudja biztosan, mi a mögöttes szándék, de abból a tényből, hogy egyszerre kell teljesíteni azt a két elvárást, hogy az intézményeknek legyen több mint ötven alkalmazottjuk, és ezek tevékenysége ne fedje egymást, arra lehet következtetni, hogy Nagyvárad esetében legalábbis a román és a magyar színház összeolvasztása a cél. Azonban Vulcu hangsúlyozta: „Az én misszióm nem ugyanaz, mint a magyar színházé. A magyar színháznak megvan a maga műsorpolitikája, amely ahhoz a magyar közösséghez kötődik, amelyet képvisel, nekünk pedig más műsorpolitikánk van, és ez a két tevékenységi kör nem fedi egymást” – érvelt Vulcu. A menedzser kifogásolta azt a módot, ahogy a kormányzat kezeli ezt a kérdést, ugyanis a színházi szakmával nem konzultáltak, mielőtt egy ekkora horderejű intézkedéscsomaggal előálltak. Hozzátette, hogy az országban valóban megsokasodtak a repertoárszínházak, és az összes ilyen intézmény finanszírozása véleménye szerint valóban nem indokolt, „Ennek ellenére a kormánynak nincs igaza, amikor előáll egy ilyen általános tervvel anélkül, hogy látná, mi történik az országban.” Daniel Vulcu kifejtette, a kormányzat nem veszi figyelembe azt, hogy a kulturális intézményeknek is vannak sikeresebb és kevésbé sikeres időszakai is, és hogy a teljesítményük függ az intézményvezetők hozzáértésétől is. „De ez a dolog a menedzserekkel szintén csak politika” – tette hozzá rezignáltan, utalva arra, hogy a kulturális intézmények vezetőit is főként politikai alapon, nem pedig kompetencia szerint nevezik ki. Daniel Vulcu kérdésünkre válaszolva kifejtette, hogy a színházak teljesítményét nem lehet pusztán pénzügyi szempontokkal mérni, az értékek és a misszió is nagyon fontos mércék kell, hogy legyenek. Elmondta, a legfontosabb kritérium az, hogy az emberek járnak-e színházba, de szintén nagyon fontos például az, hogy a színház hány díjat szerez, hány fesztiválra van meghívva stb. Arra a kérdésünkre, hogy mi az, amit feltétlenül módosítani kellene a kormány indítványában ahhoz, hogy az a színházak számára valamelyest is elfogadható legyen, Daniel Vulcu azt mondta, hogy a legfontosabb lenne törölni a 7,5 százalékos költségvetési korlátozására vonatkozó részt.