Az aradi vértanúkra emlékeztek Margittán

Szőke Ferenc

Elsőként a házigazda, Blaga Antoniu segédlelkész köszöntötte a megemlékezés résztvevőit. Bevezető beszédében kiemelte, hogy 1849. október 6-a emlékezetes, mély nyomot hagyó nap a magyar nép életében. „Az emlékezés és az emlékeztetés folyamatossága különösen fontos közösségünk megmaradása és fennmaradása érdekében. A hazaszeretet példaképei voltak az aradi vértanúk” – emelte ki. Igehirdetést, ünnepi beszédet elsőként Kovács Gyula református lelkipásztor tartott, melyet Józsué könyvének 4: 4–7. versére alapozott. Kitérve a szabadságharc eseményeire, kiemelte: „az aradi vértanúk mérlegre tették az uralkodójuknak tett esküjüket és a nemzethez való hűségüket. A választás lehetősége náluk volt és az utóbbi mellett döntöttek. Döntöttek, majd végigmentek a választott úton, melynek végállomása Arad és a büszkén vállalt nemes áldozat.” Szabó Róbert baptista lelkipásztor is az emlékezés fontosságát emelte ki, ami segíthet abban, hogy a jövőben ne vesztesek, hanem győztesek lehessünk. A házigazda, Blaga Antoniu Lukács evangéliumának 9. fejezetéből vette az igét, erre alapozta ünnepi beszédét. „Az aradi vértanúknak az emléke egy olyan jelképpé vált, mely az egész nemzet számára fontos és példamutató. Összefogtak egy nemes cél érdekében… Példaértékű ez mindannyiunk számára” – emelte ki. A magyar iskola diákja, Erdei Henrietta az alkalomhoz illő verssel színesítette az eseményt, Ambrus László kántor pedig énekszolgálattal.

Zárásként a résztvevők a Szózatot énekelték, majd fáklyákkal vonultak a főutcán a művelődési ház előtti Jókai-mellszoborhoz, ahol folytatódott a megemlékezés. Itt mondta el beszédét az ünnepség főszónoka, Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke. „Az aradi vértanúk üzenetét nemzedékről nemzedékre adjuk át, hogy történetük ne csak történelem legyen, hanem közösségünk élő emléke” – mondta, majd a továbbiakban hangsúlyozta: a múlt erejéből kell erőt és bölcsességet meríteni a jelenhez és a közös jövő megvalósításához. Az emlékezés arra is figyelmeztet, hogy a szabadság kivívása sosem lezárt folyamat, újra meg újra meg kell küzdeni érte minden nemzedéknek. „Meg kell küzdeni a tiszteletért és bizalomért is, hiszen nélkülük nem elképzelhető többség és kisebbség békés együttélése, közös jövője” – hangzott el. Cseke Attila szólt az 1989-es forradalom óta eltelt 33 év kihívásairól is, ezek közül kiemelve nyelvi jogaink kiharcolását, valamint szimbólumaink, kultúránk, iskoláink megvédését és gyarapítását. Rátért a jelen és a közeljövő próbatételeire is. Ezek a 2024-es választások, melyeknek eredménye döntően befolyásolhatja közösségünk életét. Margittán is jelentős kihívások vannak és lesznek, hiszen, mint fogalmazott: „Amit városvezetésünk alatt felépítettünk és hátrahagytunk, elveszni látszik. Fel kell állnunk és a kihívásoknak meg kell tudnunk felelni. Úgy, mint 1848–49-ben, fel kell mutatnunk, hogy jövőnkért együtt cselekszünk, nem karddal, más eszközökkel, de megvédjük azt. Erővel, bátorsággal, ahogy azt a szabadságért harcolók tették” –mondta zárszavában a szónok. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Marinka Viktor, Magyarország kolozsvári konzulja, aki beszédet is mondott. Kisebb történelmi összefoglaló után kiemelte, hogy a kivégzések, a megtorlások azt a célt szolgálták, hogy megfosszák a magyarságot nemzeti büszkeségétől. A terv azonban éppen az ellenkező hatást váltotta ki, hiszen a kivégzettekből hősök lettek, kiknek emléke most is velünk él, emelte ki beszédében. 

Demián Zsolt margittai alpolgármester, RMDSZ-elnök szerint volt értelme a mártírhaláloknak, hiszen „Élő bizonyíték, hogy 174 év után is tisztelettel emlékezünk rájuk.”  Kitért a város aktuális helyzetére is, mely elvesztette az RMDSZ-es vezetést. Ennek hátrányait, visszásságait konkrét esetekkel érzékeltette. Köszönetet mondott minden jelenlevőnek, amiért részt vesznek az eseményen, és azt kívánta, mindig és mindenkor emlékezzünk meg hőseinkről, nemzetünk dicső történelméről. Ezen a helyszínen a magyar iskolából Fehér Jázmin és Szűcs Evelin mondott az alkalomhoz illő verset, majd koszorúzás következett. A város polgármestere, Marcel Emil Sas-Adăscăliții is írt egy román nyelvű beszédet, melyet a művelődési ház igazgatója, Duca Sergiu olvasott fel, a magyar fordítást pedig a polgármesteri hivatal alkalmazottja, Zsembinszky Zoltán. Zárásként nemzeti imánkat énekelték. Az ünnepség moderátora Szűcs Andrea volt, a magyar iskola diákjai pedig mindvégig fáklyás díszőrséget álltak.