Főhajtás a Szacsvay-szobornál Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc országgyűlési mártírjegyzőjére emlékeztek kedden Nagyváradon halála 174. évfordulója alkalmából. Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökhelyettese köszöntötte, majd zenés-irodalmi emlékműsorral szolgáltak a Szacsvay Imre Általános Iskola diákjai, akiket Vincze Melinda magyar szakos és Kiss Tünde zenetanárnő készítettek fel.

Beszédében Pető Dalma városi önkormányzati képviselő arra hívta fel a figyelmet: 174 évvel ezelőtt ezen a napon végezték ki a mindössze harmincéves Szacsvay Imre nagyváradi ügyvédet, országgyűlési követet, a képviselőház egyik jegyzőjét, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc sokadik mártírját. Margó Ede szobrának talapzatán mindenki számára ismert kijelentés áll: „Csak egy tollvonás volt a bűne”, de vajon mire utal ez az idézet? 1849. április 13-án Debrecenben Szacsvay határozottan kiállt a Habsburgok magyarországi trónfosztása mellett, részt vett a függetlenségi nyilatkozat megszerkesztésében, szövegezésében, majd felolvasta és aláírta azt. Az uralkodó hűtlenséggel vádolta, holott ő a hazájához és az elveihez mindvégig hű maradt. Erről tanúskodnak öccséhez írt levelének sorai is: „Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelé, minden bűnöm az, hogy képviselői kötelességemet elébe tettem saját személyemnek.”
„Ma rá emlékezünk, Szacsvay Imrére, aki nyugodt lélekkel halt meg, mert életét a közösség szolgálatába állította, és vállalt feladatát elkötelezetten teljesítette. Önkéntelenül feltesszük a kérdést: Mi a késői üzenete Szacsvay Imre sorsvállalásának? Mi hogyan állnánk helyt hasonló léthelyzetben? Mit választanánk? A közösség érdekeit elébe tudnánk-e helyezni saját személyünknek? Kell-e a közösségnek a mi felajánlásunk, áldozatvállalásunk? És vajon a mi számunkra kell-e, fontos-e a közösség? Szacsvay Imre vértanú emléke előtt fejet hajtva fogalmazzuk meg a választ a bennünk sorjázó kérdésekre. Most és minden térben s időben fontos a közösségnek, közösségünknek a mi helytállásunk, személyes elkötelezettségünk legyen városnyi, régiónyi vagy hazányi, éppúgy, mint ahogy számunkra is fontos a közösség éltető és megtartó szeretete” – hangsúlyozta a rendezvény szónoka.
Ezután koszorúzásokra került sor. Érdekességképpen megemlítjük, hogy fejet hajtot két spanyol nemzetiségű tanárnő is, akik a Szacsvay iskolában oktatnak angol nyelvet.