Fellobbant az utolsó gyertyaláng is a székesegyház előtt

Ciucur Losonczi Antonius

A székesegyház előtt felállított adventi koszorú negyedik gyertyagyújtására a pásztorok, az angyalok, a háromkirályok, de még maga Mária és József is a csillagot követve érkezett szombaton este, hóesésben és erős szélfúvásban.

„Szenteste előtt egy nappal arról gondolkodunk közösen, hogy vajon milyen a jó ajándék. Mindenki tudja, hogy Jézus születésére a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba. De vajon mi mit ajándékoznánk, ha ma születne? Aranyat? Tömjént? Mirhát? Bármit, csak ne magunkat kelljen? Mi a legértékesebb, amit egymásnak adhatunk Jézus születésnapján? Abban hiszünk, hogy az egymásra fordított idő, a közösen megélt élmény a legemlékezetesebb és a lélek számára a legtáplálóbb ajándék”, lehetett olvasni a meghívóban. Éppen ezért a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának tagjai a debreceni Ort-Iki Báb- és Utcaszínház művészeivel, valamint a Szigligeti Tanoda tanoncaival közösen egy térjátékot ajándékoztak az egybegyűlteknek, melyet az a Dió Zoltán koordinált, aki a Bennünk ragyog a csillag című adventi felvonulást, a Lázár feltámadását, illetve a Tékozló fiú történetét feldolgozó misztériumjátékot is jegyezte.

Az angyali üdvözlet története szólt ezután a felolvasott evangéliumi részből. Böcskei László megyés püspök rövid elmélkedésében azt emelte ki: Istennek terve van velünk is, ezért próbáljuk az ünnepnapokat úgy eltölteni, hogy gondolatainkban, vágyainkban, törekvéseinkben mindig ott legyen az Úrra való figyelésünk. És ami a legfontosabb: hogy egymásra találjunk. Tegyük ezt örömmel és alázattal azért, mert békét, reményt várunk, óhajtunk, és ezt szeretnénk meggyökereztetni a mi életünkben. Legyen Mária a közbenjárónk, hogy legyen bátorságunk elindulni, hogy megtaláljuk a megtestesült Igét, és megismerjük Isten fiát, akik értünk érkezett, hogy kiemeljen bennünket a sötétségből, fogalmazott a főpásztor.

A szertartás végén a Szállást keres a Szent Család hagyomány egyik ikonját a vándorútja végén átadták a püspöknek, hogy továbbítsa Pék Sándor esperes-plébánosnak. Az egyháztanács és a Caritas jóvoltából meleg teát, forralt bort és hagymás zsíros kenyeret lehetett fogyasztani.