Az évad utolsó bemutatója: Aliz Csodaországban

Pikó Stefánia

A darabot a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, dramaturg, rendező, egyetemi docens, Zsótér Sándor rendezte, munkáját többek között Ungár Júlia Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító és egyetemi tanár segítette. Az előadás látványvilága Ambrus Mária Jászai Mari-díjas építészmérnök, díszlettervező és Benedek Mari Jászai Mari-díjas díszlet- és jelmeztervező munkája. A színpadkép mellett a zenéről is érdemes szót ejteni, amit Lelkes Botond zeneszerző és színművész komponált.

Az április 27-én, szombaton bemutatott előadás főszerepét Trabalka Cecília kapta, aki az olykor felbukkanó Fehér Nyúltól (Balogh Attila) eltekintve egész sokáig egyedül volt a színpadon, és kezdte el mesélni az ismerős történetet. Eközben a díszletet körbejárta, és a díszlet is tett egy kört a forgószínpadon, így a nézőnek volt alkalma megismerkedni a környezettel, a meglehetősen összetett díszlet egy-egy elemével, illetve annak funkcióival. Mikor már azt gondolhattuk, hogy Aliz a teljes történetet ebben a formában fogja elmesélni, megjelent A Hernyó (Dimény Levente) üdítően komikus figurája, és bár eléggé szűkszavú volt, igencsak szórakoztató élményt nyújtott. Hasonló benyomást keltett A Fehér Nyúl és Tóth Tünde minden szerepe, A Baronesz és Undi Dundi is. A legtöbb szerepet Tőtős Ádám vállalta, A Pünkösdi Nyúl, A Sasfiók, A Hal-lakáj, Hetes, A Hóhér, A Hamis Teknősbéka mind szimpatikus figurák voltak. Kocsis Gyulát egyebek mellett A Vombat szerepében láthattuk, akit azért piszkáltak, mert állandóan elaludt, és minden alkalommal, amikor felriadt, a Bányavirágban „szereplő” kutya vonyításához hasonló hangokat hallatott.

Benedek Mari jelmeztervező számára minden bizonnyal izgalmas kihívás volt mindezeknek a nem hétköznapi figuráknak az „öltöztetése”, kreativitása korlátlanul érvényesülhetett. A Király (Szotyori József) és A Királynő (Firtos Edit) piros lufipalástjai mellett A Hernyó sok-sok úszógumiból összerakott teste „vitte a prímet”.

A társulat legújabb tagjait is több szerepben láthattuk. Nagy László Zsolt kiválóan hozta egyebek mellett A Macska szerepét, és annak ellenére, hogy Ilyés Klaudiának is kijutott a komikus figurák közül (A Szakácsnő, A Lóri, Kettes), énektudása megcsillogtatásával tőle hangoztak el a legfontosabb, különösen elgondolkodtató mondatok. Ha pedig mondatok, akkor mindenképp említést kell tennünk arról, hogy a szöveg Varró Dániel és Varró Zsuzsa fordítása. Az előadás „alapanyaga” önmagában is kivételesen szellemesnek és szórakoztatónak mutatkozott, így azok, akik még nem vették kézbe a legfrissebb fordítást, most minden bizonnyal kedvet kaptak hozzá.