Későközépkori történelemkonferenciát szerveztek Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke üdvözölte, köszönetet mondva Oborni Teréz és Zsoldos Attila történészeknek, amiért évenkénti váltásban összeállítják a sorozat programját, gondoskodva a meghívottakról.

Az idei alkalom, illetve tanulmánykötet a Váradon eltemetett Zsigmond király és császár halálától (1437) a magyar középkor végét hagyományosan kijelölő 1526. évig terjedő közel száz esztendő, a Hunyadiak és a Jagellók korszakának világába kalauzolt. Hangsúlyosan szót kapott az egyháztörténet, hű tükreként annak, hogy Várad a magyarországi egyház egyik virágzó központja volt a tárgyalt periódusban éppúgy, mint a középkor korábbi időszakaiban.

,,Magától érthetődik, hogy a kötet számos tanulmányában feltűnik a 15. század kiemelkedő váradi főpapja, akit az olvasó Vitéz János néven ismert eddig, szerzőink azonban Zrednai Jánosként emlegetik. A mai magyar irodalomtörténet és történettudomány ugyanis, szakítva a hagyományos névalak használatával, az utóbbi változatot részesíti előnyben. A Vitéz név a jeles humanista, Galeotto Marzio egy félreérthető megjegyzéséből eredhet, mely nyomán a másik humanista történetíró, Antonio Bonfini már Vitéz János néven emlegette az esztergomi érsekké előlépett egykori váradi püspököt. Az újkor öröklött vezetéknév iránti igénye teremtette meg a jól ismert, de helytelen Vitéz János névalakot. Maga a váradi, majd esztergomi főpap soha nem nevezte magát Vitéz Jánosnak. A Körös megyei Zredna a szülőhelye lehetett, s a Zrednai János nevet használva iratkozott be a bécsi egyetemre (1434), miként esztergomi sírkövén is Zrednainak nevezték (1472)”, nyilatkozta portálunknak Zsoldos Attila.

A könyvben Pálosfalvi Tamás, Kristóf Ilona, Fedeles Tamás, C. Tóth Norbert, Horváth Richárd, Mikó Gábor, Bárány Attila dolgozatai kaptak helyet, a többségük jelen volt és prezentációt tartott.