Ötven éve az Edda a rock

Pap István

Több ezer emberrel és Szent László lovas szobrával „farkasszemet nézve” lépett színpadra az Edda Művek Pataky Attila vezetésével, hogy röpke másfél órás koncertjével meghódítsa a váradi közönséget, ami sikerült is. Egy ilyen hosszú ideje aktív és folyamatosan alkotó zenekar számára nem az a legnagyobb nehézség, hogy mit játsszon el, hanem az, hogy mit hagyjon ki egy szűk másfél órás koncertből. Az Edda ezt a gyakorlatilag áthidalhatatlan problémát úgy igyekezett megoldani, hogy a nyitó Egy ez a tábor és a Mindig veletek után gyors egymásutánban, majdhogynem egyvelegszerűen vezette elő a bakancsos Edda-dalokat. A magyar rockzene olyan megkerülhetetlen klasszikusai követték egymást, mint a Minden sarkon álltam már, az Egek felé kiáltottam, a Kínoz egy ének, az Elhagyom a várost, valamint a szintén a kezdeti korszakból származó Engedjetek saját utamon, az Oh, azok az éjszakák és az Érzés. A gyorsaság elkerülhetetlen következményeként azonban pont ezeknek a legjelentősebb Edda-műveknek nem volt idejük kellőképpen hatni, hanem csak megmutatták magukat, hogy „íme, mi is Edda-dalok vagyunk”. Egyébként ebben a részben Pataky Attila együtt énekelt a fiával, Gergővel, és nagyon jól kiegészítették egymást.

Aztán éles váltással az ezredforduló utáni korszak stadionrockos nótái következtek, majd még váratlanabbul felcsendült pár taktus Halász Judit Boldog születésnapot című dalából, és a Bihar megyei RMDSZ politikusai a színpadra hoztak egy születésnapi tortát. Ezzel köszöntötték az Eddát, mely Pataky Attila saját szavaival „ötven éve áll a nemzet, a rockzene és az Edda-tábor szolgálatában”. Cseke Attila szenátor pedig így köszöntötte a csapatot: „Nagyváradon ma nem lehet úgy Edda-koncert, hogy az együttest nem köszöntjük fel egy tortával. Köszönjük meg az elmúlt ötven évet. Köszönjük meg, hogy az elmúlt ötven évben bulikon, koncerteken együtt voltatok velünk. Nem véletlen, hogy az idei Festum Varadinum jelszava az, hogy Együtt! Köszönöm, hogy együtt vagyunk most, 2024-ben is, és együtt leszünk ezentúl is.”

A harmadik kör

A köszöntés és kis tortaevés után folytatódott a buli: a Hűtlen szövegét a közönség teli torokból énekelte, majd következett a Szélvihar, a Magyarok a legutolsó, A hírvivő című albumról, és a Gyere őrült című közönségkedvenc. Ezután az együtteshez tavaly csatlakozott Benkó Ákos szólózott egyet, meggyőzve a hallgatóságot – ha egyáltalán szükség volt még erre –, hogy méltán lett a legendás csapat ütőse. A koncert utolsó harmadában, amikorra már ismét csatlakozott az együtteshez Pataky Gergő, elhangzottak a Mi vagyunk a rock, az Ünnep és a Szálljunk fel című dalok. Amikor pedig felcsendült A kör jellegzetes riffje, már tudni lehetett, hogy közeleg a koncert vége. A közönség természetesen hangosan zúgta A kör szövegét is, legutolsó ráadásként pedig egy másik rockklasszikus, a Kölyköd voltam szólalt meg az együttes és a többezres váradi rajongótábor előadásában.

Ma, ötven év után már nem lehet elvárni azt az elementáris őserőt, ami az Eddát naggyá tette, de ezt az együttes hallatlan profizmussal és lelkesedéssel pótolja, ennek megfelelően a még mindig elképesztő energiáktól fűtött Pataky Attila irányította Edda nagyon igényes koncertet adott. Kicska László, Gömöry Zsolt és Alapi István hangszereik virtuózai – nekem különösen Alapi István gitárszólói tetszettek –, így kifogástalan előadásban hallgathattuk meg a jól ismert, nosztalgiázásra késztető kompozíciókat.

Helyszínleírás

Talán az idei Festum Varadinum az első alkalom, amikor egy nagyszabású várbeli koncerten a Szent László-szobor miatt a színpadot a várudvar másik oldalára helyezték. Így a színpad a Fejedelmi palota és az I. épület közé lett bepréselve, emiatt az emelvény előtt sokkal szűkösebb a hely, mint a helyszín másik végében, ahol most a szobor áll. Ráadásul a nyugati kapu közvetlen közelében lévő övezetből a színpad egyáltalán nem látszik az I. épülettől, ami nagy hátránya ennek a megoldásnak. Nem tudom, hogy emiatt, vagy más okból, de az Edda-koncert hangjai nem töltötték be az egész teret; másoktól azt hallottam, hogy a Szent László-szobor környékén már kifejezetten halk volt a zene, és a beszédek, átvezető szövegek sem hallatszottak tisztán már a küzdőtér közepére helyezett keverőpult környékén sem. Érthető, hogy a vártér jelenlegi adottságai miatt a színpad nem a megszokott helyére került, de a több ezer embert megmozgató Edda-koncert megmutatta, hogy ez inkább szükség szülte megoldás volt, és hogy a nagy tömegeket vonzó színpadi eseményeknek a jövőben talán más helyszínt kellene keresni.