Biró Rozália: Együtt vagyunk Nagyvárad!

U. É.

– Párbeszédet folytattak a nagyváradiakkal. Milyen következtetésekhez vezettek ezek a válaszok?
– A több mint 12.000 nagyváradi véleményét összegezve az derült ki, hogy a város infrastrukturális fejlesztését értékelik, de hangsúlyos az az elvárás, hogy olyan városban élhessenek, amelyben a polgárt értékelik, ugyanakkor családbarát, és a saját vállalkozóit támogató várost akarnak.

– Mondjon néhány konkrét példát!
– Az egyik legfontosabb feladat az, hogy a polgármesteri hivatalt, illetve a hozzá tartozó intézményeket is úgy alakítsuk át, hogy a különböző igényekkel érkező polgár, amikor kijön az intézményből, azt érezze, hogy a hivatal van érte, és nem fordítva. Egyszerűsíteni kell az ügyintézést, lehetővé kell tenni azt, hogy egyetlen igényleadást követően se kelljen máshova fordulni bizonylatokért, hanem ott, ahol leadták a kérést, meg is kapják a választ, és ne legyenek ping-pong labda módjára ide-oda küldözgetve.
Más megoldásra váró feladat, hogy a városvezetésnek olyan helyi közpolitikákat kell gyakorlatba ültetnie, amivel családbarát környezetet tud kialakítani. Ezek középpontjában a nagycsaládosok, az egyszülős családok és kiemelten azok a családok kell álljanak, ahol speciális igényekkel rendelkező családtagok vannak. Például a családi kártya bevezetésével olyan kedvezményekben részesülhetnének, mint az ingyenes parkolás és közszállítás, a kulturális eseményekre való ingyenes belépés, vagy a város sportlétesítményeinek ingyenes használata. Számtalan olyan lehetőség lenne, amivel könnyíthetné, támogathatná a családok életét az önkormányzat. 
Ugyanilyen fontos lenne, hogy az önkormányzat találja meg annak a módját, hogy a törvény által előírt kötelezettségein túl plusz támogatásokat nyújtson a családoknak és fiataloknak, mintegy beruházzon a fiatalok egészségébe, jövőjébe. Erre a legjobb példa az a program, amit 2009-ben, alpolgármesterként indítottam el, éspedig, hogy a másodikos diákok kedvezményes úszásoktatásban részesültek. Vagy az, hogy 2010-től minden elsős és ötödikes diák egészségügyi szűrésen ment keresztül, amelynek eredményeit írásban továbbítottuk a szülőknek. Ezek a programok, támogatások pár évig futottak, aztán szép csendben leálltak, pedig egy olyan nagy költségvetéssel rendelkező városnak, mint Nagyvárad, forrása lenne rá, csak okosan kellene elkölteni az adófizetők pénzét. A nagyváradiak másik konkrét elvárása az, hogy a helyi vállalkozók elismertségnek és megbecsülésnek örvendjenek városszerte. Ügyintézésük alatt legtöbb esetben csak egy sorszámnak érzik magukat, egy olyan anyagi forrásnak, amiből a város költségvetése gazdagodik ugyan, de ők még sincsenek megbecsülve, és elfelejtődik az is, hogy egy vállalkozó nemcsak az alkalmazottai és azok családjának a megélhetését biztosítja, de a város fejlődésében is szerepet játszik.

– Az ön véleménye szerint a helyi városvezetésnek mire kell nagyobb figyelmet fordítania?
– Három területen kell a nagyobb figyelem és az anyagi ráfordítás: a szociális érzékenység, a civil szervezetekkel való partnerségek és a kulturális értékek megbecsülése. Szociális érzékenység alatt arra gondolok, hogy a város méltó időskort kell biztosítson a nyugdíjasok számára. Azokkal a nappali nyugdíjas központokkal, amelyeket létrehoztam a város nyolc különböző körzetében, pontosan egy olyan lehetőséget szerettünk volna biztosítani nyugdíjasaink számára, ahol összegyűlhetnek, együtt lehetnek, szórakozhatnak, beszélgethetnek. Sajnos ezek közül jelen pillanatban már csak négy működik, azok is olyan órarenddel, ami nem megfelelő, hiszen legkésőbb délután hatkor bezárnak, szombaton és vasárnap pedig nem tartanak nyitva.
Ugyanakkor teljes mértékben hiányzik az önkormányzat részéről az a felelősségvállalás is, hogy idősotthonokat működtessen, sőt még az is, hogy a történelmi egyházaink által működtetett idősotthonokat valamilyen formában támogassa. 
Azok a pályázati lehetőségek, amelyeket alpolgármesterségem idején a civil szervezeteknek és az egyházaknak bevezettünk, mára már szinte nevetségessé váltak, holott a civil szervezetek olyan tevékenységek szervezésére fordították az elnyert összegeket, amelyekből a lakosok, a családok és maga az egész város gyarapodott. 
Kulturális értékeink megbecsülése terén is sok a hiányosság a városvezetés részéről, hiszen épített örökségünk lehetővé tehetné azt, hogy európai hírnévnek örvendő város legyünk, de e helyett tranzitváros vagyunk, mert csak átutaznak rajtunk a turisták, ahelyett, hogy célállomásként két-három napot töltenének Nagyváradon. Olyan tereink és lehetőségeink vannak, mint például a volt Arlus, a Szabadság mozi, amelyeket a város nem üzemeltet, holott a művészek és képzőművészek részéről is igen nagy igény van arra, hogy tehetségüket felmutassák.

– Találkozói során fiatalokkal is beszélgetett. Melyek a következtetések, mi az, amit a fiatalok szeretnének Nagyváradon?
– Az a város, amely jövőt akar építeni, az a fiataljait itthon kell tartsa. Ehhez pedig többet kell beléjük fektetni, több lehetőséget kell biztosítani számukra, mint amit más városok tennének. Párbeszéd és partnerség kell a helyi vállalkozók és a duális képzést végző intézmények között, akkor lehetővé válna olyan fiatal szakemberek képzése, amire a saját vállalkozóinknak szükségük van. A piac és az igények nagyon gyorsan változnak, amihez nekünk alkalmazkodnunk kell. Elengedhetetlen az egyetemisták ötleteinek a meghallgatása, azok támogatása és gyakorlatba ültetése annak érdekében, hogy a fiatalok magukénak, élhetőbbnek érezzék a várost. Ugyanakkor tagadhatatlanul szükség van arra, hogy legyen a fiatalok számára egy olyan ifjúsági központja Nagyváradnak, ami a város szélén helyezkedik el, hiszen arra az igényre is figyelnünk kell, hogy akár éjszakába nyúló, színvonalas és biztonságos szórakozási lehetőséget teremtsünk fiataljaink számára. Számtalan európai városban láttam erre példát, ahol a város szélén, nem zavarva a lakónegyedeket, szórakozóhelyeket építettek ki, lehetőséget teremtve egy mini diákváros kialakulására. Ez a feladat is vár Nagyvárad önkormányzatára.

– Miért pályázik Nagyvárad polgármesteri tisztségére?
– Mind nagyváradi, mind romániai és európai uniós szinten a legfontosabb feladata a politikai testületeknek az, hogy az emberek valós igényeire figyeljen és tevékenységével ezekre az igényekre adjanak megoldást. Ez a feladatunk itt, Nagyváradon is: emberközpontú, családbarát és helyi vállalkozókat támogató intézkedések szükségesek. Olyan tanácsosi határozatok, amelyek elősegítik azt, hogy a fiataloktól az idősekig mindenki érezze a város támogatását, érezze a becsülését, és érezze azt, hogy a város odafigyel rá. 
Azt a figyelmet, amit eddig a város az infrastrukturális fejlesztésekre fordított, meg kell osztani, legalább annyi figyelem kell az emberre, a családra, a kultúrára és a szociálisan rászorulókra. Olyan stratégiákra van szükségünk, amelyek felteszik Nagyváradot az európai városok térképére, hiszen csodálatos kulturális, épített örökségünk, emberi értékeink vannak ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, csupán a városvezetés akarata és következetes stratégiája kell mindehhez.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy a június 9-én nyíló új fejezetben magyar városvezető és magyar megyevezető legyen, ugyanakkor a városi és megyei tanácsosi frakcióink megkerülhetetlenek legyenek a városi és a megyei döntéshozatalban. Nem engedhetjük, hogy rólunk döntsenek nélkülünk. Ezért kérem a nagyváradi magyar embereket, hogy tegyünk eleget kötelességünknek, mert „minden magyar felelős minden magyarért!” Vasárnap szavazzunk az RMDSZ jelöltjeire azért, hogy legyen erőnk itthon, és legyen hangunk Európában!