2024.06.07. 09:24
Egy évforduló emlékére
Csernák Béla
Szerzőt és művét, az évfordulók okán, tavaly ünnepeltük (Madách születésének bicentenáriuma, Az ember tragédiája bemutatójának pedig 140. évfordulója volt). Szabad legyen egy harmadik évfordulóval kiegészíteni a sort, melyre a váradiak talán még emlékeznek. Az ember tragédiájának emlékezetes bemutatója ötven éve, 1974. június 7-én volt Szabó József Ódzsa rendezésében. Ezt megelőzően Váradon utoljára 1947-ben szerepelt a Tragédia. Paulay Ede hagyományt teremtett Madách művének rendezésében, melyet az utódok tisztelettel követtek.
Ötven éve merész rendezői koncepció alapján, teljes újítással készült a bemutató. A megszokott látványos színeket, gazdag díszleteket színpadi oratóriumra váltotta fel a rendező (ő maga határozta meg így rendezői stílusát). Sajátosan értelmezett színpadi formája csodálatosan egyesítette a hang, zene és játék elemeit, melyet a fény és árnyék, valamint a mozgás csak elmélyített. Már az indítás is rendhagyó volt: megidézte a szerzőt, s a darab Madách színpadon való megjelenésével kezdődött, kezében a Tragédiával. Alapul nem az Arany János által átstilizált s közkinccsé tett művet vette, hanem az eredeti kéziratot követte. A bemutatót nagy várakozás és remények kísérték. Czikéli László (Madách), Miske László (Ádám), Csíky Ibolya (Éva), Varga Vilmos (Lucifer), Lavotta Károly és Senkálszky Endre m.v (az Úr) mellett szinte a teljes társulat részt vett az előadásban. A parádés színésztársulat feledhetetlenné tette az előadást.
Az előadáshoz egy színháztörténeti legenda is járult. Egy színházpártoló kapcsolata révén Váradra érkezett Szabó József irodalomtörténész, Győrből. A kommunista rendszer által a tisztségétől megfosztott evangélikus püspök, pályát váltva, elkötelezte magát a Madách-emlékek gyűjtésére. Elismert és köztiszteletben tartott irodalomtörténész volt, hatalmas gyűjteménye ma is városi múzeum kincstárát képezi. Nagy örömmel érkezett Váradra, s Ódzsa abban reménykedett, hogy a darabot együtt nyithatják meg a színpadról, a két Szabó József. A szóbeli ígéretek ellenére az engedélyt percekkel az előadás megkezdése előtt megvonták, így az előadás után a vendéglátó váradi házában gyűltek össze néhányan, színészek, rendező és a győri vendég, aki a Tragédia facsimile példányait osztotta ki ajándékként, majd az egybegyűltek műsorfüzeteket dedikáltak.
Hajdu Géza színművész
Ötven évvel ezelőtt, 1974. június 7-én ünneplőbe öltözött színházunk. Huszonhat év után újra felcsendültek Madách Imre halhatatlan művének, Az ember tragédiájának örökbecsű mondatai. Mind az alkotók, mind a színházrajongó befogadók lelke megrezdült Vermessy Péter harangjátékának felcsendülésével Szigligeti színpadán. Az előadást Szabó József Ódzsa rendezte, ő álmodta színpadra Madách költői művét a társulat egészének a fellépésével. Paulovics László díszletében szólalt meg az oratorikus előadás. Miske László, mint Ádám, Csíky Ibolya, mint Éva, Varga Vilmos, mint Lucifer remekelt a társulat minden tagja mellett. Az előadás egyik érdekessége volt Madách megszemélyesítése Czikéli László által.
Az előadást 42-szer játszottuk. Székelyföldön először szólalt meg Madách remekműve. Turnénk diadalmenet volt. Kolozsvári kritikusok Nagyvárad évének nevezték el az 1973/74-es évadot. Nem csoda, hisz olyan előadásaink voltak, mint Maróti Lajos Az utolsó utáni éjszakája, Arthur Miller Alkuja, Plenzdorf Az ifjú W. új szenvedései című műve, amelyeket megelőzött a Mécsfény (Petőfi és Arany levelezése), majd követett Sütő Anyám könnyű álmot ígér című művének bemutatása. Betetőzésként a Tragédiát a bukaresti Nemzeti Színházban játszottuk, amire nem volt példa színházunk történetében.
Az ötven évvel ezelőtt történtek felidézésével nemcsak az előadásra emlékezünk, hanem az azóta eltávozott nagyszerű kollégákra és rendezőjükre, Szabó József Ódzsára is.
