Szent Antal-búcsút tartottak a Tokaji-telepen

Ciucur Losonczi Antonius

A váradvelencei egyházközség filiájaként működő kápolna alapkőletételére 1931. szeptember 29-én került sor. 1932. szeptember 25-én áldotta meg Fiedler István akkori megyés püspök, Halász Gyula esperes-plébános és Bernácsik József káplán lelkipásztorkodása idején. Napjainkban évente egyszer tartanak itt szentmisét, mégpedig a védőszentje ünnepéhez (június 13.) legközelebb eső vasárnap.
Idei homíliájában Kruzslitz Imre nagyvárad-velencei plébános plébános kiemelte, hogy Páduai Szent Antal sokunk kedves szentje, talán nincs is olyan római katolikus templom a világon, ahol ne legyen neki szobra, vagy legalábbis egy kis kép róla. Érdekes élete volt, az első ferences generációhoz tartozott Assisi Szent Ferenccel együtt, de évszázadokon keresztül még a rendalapítónál is ismertebb volt, kultusza napjainkban is rendkívül elterjedt. A hagyomány szerint segít, ezért még a kommunizmusban is sokan hozzá fordultak. Akkoriban nem működhettek olyan segélyszervezetek, mint a Caritas, ezért a rászorulók tőle reméltek égi támogatást. A templomokban gyűjtést szerveztek (Szent Antal perselye), emiatt az ő egyik üzenete számunkra az, hogy legyünk érzékenyek mások problémái iránt – magyarázta a tisztelendő.

Amúgy Szent Antal nem volt szegény, kanonokként kezdte egyházi pályafutását, ami akkoriban módos életvitelt, stabil jövedelmet jelentett. Ebbéli tevékenységét azonban feladta, amikor 1220 körül Marokkóból hazahozott, vértanúhalált szenvedett ferencesek holttesteit látta. Elgondolkodott azon, hogy milyen lelkületű emberek lehetnek a ferencesek, ha hajlandóak életüket áldozni a hitükért, és csatlakozott a közösségükhöz. Évekig alázatosan végezte a feladatait a rendben, még konyhai szolgálatot is elvállalt. Később derült csak ki, hogy milyen hatásos szónok – annyira tisztelték őt, hogy Szent Ferenc őt bízta meg azzal, hogy az újoncokat bevezesse a teológiai tudományokba. „Forduljunk bátran hozzá. Vegyünk példát róla, merjünk olykor Krisztusért mindent hátrahagyni, nagyokból kicsikké lenni, és kiállni nemes ügyekért!” – tanácsolta a plébános.