Születésnapja alkalmából köszöntötték Berkesi Sándor karmestert, zeneszerzőt

Ciucur Losonczi Antonius

A 100. zsoltár versei alapján szólt az alapige az ünnepi istentiszteleten. Prédikációjában Módi József váradújvárosi lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület katekétikai előadója arra hívta fel a figyelmet: hálaadó énekkel magasztalja a hívő ember az Istent, hívja segítségül az ő szent nevét, mert tudja, hogy amit a földi életében megvalósított, az mind Isten ajándéka, egyedül neki tartozik köszönettel. A hála kifejezésének létjogosultsága van a református egyházban is, és talán nem szentségtörés azt kijelenteni, hogy a 80 esztendős Berkesi Sándor életműve is tulajdonképpen nem őróla szól, hanem az örökkévaló Istenről, akinek mindenért hálával tartozik. A zsoltáros ugyanakkor arra is emlékeztet bennünket: minden körülmények közt tudnunk kell azt, hogy az Úr a mi Istennünk, és ennek a 21. században különös jelentősége van. Református küldetésünk, hogy életünkkel és énekünkkel erről tegyünk bizonyságot. Sohasem lankadjon az a meggyőződésünk, hogy Isten a mi gazdánk, mert az ő nyájához tartozunk. Belülről fakadó örömmel ezért ne a világ szabályai szerint cselekedjünk, hanem Isten terve és parancsa szerint, tetteinkkel, szavainkkal és énekeinkkel is dicsőítve őt, tanácsolta a tiszteletes.

Az igehirdetés után Brugós Anikó, Berkesi Sándor tanítványa és kollégája felidézte, hogy a kortárs egyházzene megkerülhetetlen alakjaként az ünnepelt két évtizeden keresztül ingázott Debrecen és Nagyvárad közt, hogy itt a kántorszakos, és zömében a Székelyföldről érkezett zenepedagógus diákokkal munkálkodjon, örökre megfertőzve őket az éneklés, a kórus és a karvezetés művészetével. „A tanár úr számára az üzenet, a szöveg mondanivalója a dallam által lett kiemelve, bárhol is szolgált. A legkisebb falusi gyülekezetbe is ugyanolyan elhívatottsággal és szakmai alázattal vitt bennünket, mint a Budapesti Zeneakadémia dísztermébe vagy az Egysült Államokba” – hangoztatta Brugós Anikó.
Orosz Otília kántor, szintén Berkesi-tanítvány  mutatta be a kétkötetes Szólj, ötágú síp című életműkiadványt, csodának nevezve ennek megszületését. Elmondta, hogy ugyan már korábban is felmerült ötlet szintjén, de komolyabban csak a tavalyi év végén vetődött fel a megjelentetése, amikor 2024 zenei programjait tervezték, és felfigyeltek a kerek évfordulóra. Kevés volt a rendelkezésre álló idő, de összeült egy munkacsoport, s magyarországi és partiumi összefogással, Isten segítségével végül éppen egy nappal Berkesi születésnapja előtt hozták el a nyomdából a könyvet.   

SDG (Egyedül Istené a dícsőség!) – ezzel a kijelentéssel foglalta keretbe mondandóját Berkesi Sándor, hangsúlyozva, hogy nem az ő érdeme, amit a pályafutása során elért, hiszen ő csak Isten üzenetének a közvetítője. Ezután felidézett több emlékezetes élményt, eseményt, melyeknek célja egy közös református zenei anyanyelv kialakítása volt a Kárpát-medencében.
A szeretetvendégséggel véget érő ünnepségen Brugós Anikó felolvasta Tóth Guttman Emese gondolatait, melyek a Romániai Magyar Dalos Szövetség nevében lettek megfogalmazva. Orgonált Márkus Zoltán és Marczi Ernő, hegedült Varhol Zsolt, vezényelt Berkesi Sándor és Brugós Anikó, énekszolgálatot végzett a kántorok és az öregdiákok kórusa.