Gyászhírek, július 24.

Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama, feleség, WEINMANN ELVIRA-VIOLA július 19-én, 83 éves korában tragikus hirtelenséggel visszaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúszertartása július 27-én 17 órától a Barátok templomában lesz. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Szívünkben örökké él. Búcsúzik tőle férje, József, szerető lánya, Magdi, veje, Laci, unokái, Timea, Ricsi, Attila, dédunokái, Sandra, Kevin és a szomszédok.

Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezem HOMONNAI IRMÁRA, aki 16 éve, hogy örökre itt hagyott. Hiányod fájdalom, ami nem múlik el soha. De csak én érzem egyedül, hogy mennyire hiányzol. Nyugodjál békében! A lélek él és találkozunk! A te bánatos édesanyád.

„Megöltél engem is, testvérem, édesem. Fogadj hát új lakodba engem: semmivé lettem, fogadj a semmiségbe, hogy veled lehessek ott lenn. Hisz míg fönt jártál, veled osztoztam én mindenben: és most vágyam az, hogy mint halottnak, sírodban részem legyen. Mert jól tudom, hogy holtaknak nincs bánatuk.” (Szophoklész: Élektra) S. NÉMETH KATALIN tanár, életének 85. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Nyugodjon békében. Temetése július 25-én 12 órától lesz a városi kápolnából.

Fejfád mellett ég a gyertya, Látom benne arcod. Odafenn a messzeségből Karod felém nyújtod. Mély fájdalommal emlékezem a szeretett gyermekre, KÁDÁR TIBORRA (élt 30 évet), akit már 22 éve, hogy elrabolt a kegyetlen halál. „Mikor útra keltem, nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó utam, hogy nem térek haza hozzátok többé soha. Élni akartam még, ez a szörnyűség miért pont engemet ért? Kedves szeretteimtől már innen búcsúzom, fájdalmaitokat enyhíteni nem tudom. Ne búslakodjatok, nekem már nem fáj semmi, ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.” Őt soha nem felejtő édesanyja.